Virtuálisan építették újjá a lerombolt alsfeldi zsinagógát
Virtuális valóság technológiájával tették újra látogathatóvá a németországi Alsfeld 1938-ban elpusztított zsinagógáját egy új kulturális projekt keretében. Az eredményeket a helyi városi múzeum legújabb, a műtárgyak eredetét is vizsgáló történeti kiállításának megnyitóján mutatták be: a kutatómunka nemcsak az elpusztított építészeti örökséget dokumentálta, hanem a gyűjteményben őrzött, a nemzetiszocialista időszakban eltulajdonított műtárgyak sorsára is rávilágított.
- A németországi Alsfeld múzeumában új kiállítás nyílt a helyi zsinagóga történetéről.
- A kutatók virtuális valóság segítségével rekonstruálták az 1938-ban elpusztított zsidó imaházat.
- A provenienciakutatás során az intézmény gyűjteményében egy náci rablott műkincset is azonosítottak.
Az alsfeldi zsinagógát 1905-ben avatták fel, majd az 1938-as novemberi pogromok során súlyosan megrongálták, imatermét pedig 1939-ben teljesen elbontották. A darmstadti műszaki egyetem kutatói Marc Grellert építészmérnök vezetésével most egykori tervrajzok, korabeli fényképek és a fennmaradt berendezési tárgyak alapján rekonstruálták az épületet. Mivel nem minden részlet maradt fenn egyértelmű formában, a szakemberek hasonló korabeli zsinagógák építészeti elemeivel egészítették ki a modellt. A múzeumlátogatók egy háromdimenziós építészeti makett és VR-szemüvegek segítségével nyerhetnek bepillantást a lerombolt vallási központ egykori belső terébe.
A virtuális építészet mellett a kiállítás gerincét a provenienciakutatás, vagyis a műtárgyak származástörténetének vizsgálata adja. Anja Heuß történész kutatásai során bebizonyosodott, hogy Johann Heinrich Hasselhorst egyik festménye egyértelműen náci rablott műkincs. A wiesbadeni főállami levéltárban fellelt adózási dokumentumok igazolták, hogy az alkotás eredetileg Julius Rosenberg zsidó gyáros tulajdonában volt. A festményt Alsfeld városa 2006-ban vásárolta meg, az önkormányzatnak pedig most jogi és etikai megoldást kell találnia a jogos örökösökkel a visszaszolgáltatás vagy a visszavásárlás érdekében.
A múzeum gyűjteményében több mint ötven eredeti tárgy, köztük a Tóra-szekrény és egy óraszekrény is megtalálható az egykori zsinagógából. A történész a frissen feltárt dokumentumok és leltárkönyvek alapján árnyalta a múzeum egykori igazgatójának, Karl Rauschnak a szerepét a műtárgyak megmentésében, rámutatva a helyi legendaképződésre. Bár az igazgató valóban személyesen is mentett ki tárgyakat a pogrom után, az egyházi vagyon egy része 1939 elején a helyi takarékpénztáron keresztül került az intézmény birtokába.
Az alsfeldi zsinagóga sorsa pontosan illeszkedik a náci Németország 1930-as évekbeli antiszemita politikájának történetébe. Az 1938. november 9-ről 10-re virradó éjszaka, az úgynevezett kristályéjszaka során a nemzetiszocialista rohamosztagosok és a velük szimpatizáló civilek zsinagógák százait gyújtották fel vagy rombolták le a Harmadik Birodalom teljes területén. A fizikai erőszak mellett zsidó üzleteket és lakásokat fosztottak ki, a közösség több tízezer férfitagját pedig koncentrációs táborokba hurcolták. Ez az eseménysorozat jelezte a zsidóság elleni állami szintű, szisztematikus üldözés drasztikus radikalizálódását.
Ez is érdekelhet
A múzeumi tárgyak származásának kutatása napjainkban a német emlékezetpolitika és a történettudomány egyik legfontosabb területe. A zsidó vagyon úgynevezett árjásítása során a náci állam intézményesített formában rabolta el a magánszemélyek vagyonát, műkincseit és ingatlanjait, amelyeket gyakran hatósági árveréseken értékesítettek.
Számos európai közgyűjtemény csak az elmúlt évtizedekben kezdte el szisztematikusan átvizsgálni a saját raktárait, hogy felderítse az 1933 és 1945 között gyanús körülmények között beszerzett alkotások valódi eredetét.
