Viktória királynő rajongott jóképű indiai bizalmasáért

Viktória királynő majdnem 70 éves volt, amikor uralkodósának aranyjubileuma, vagyis ötvenedik évfordulója idején, 1887-ben felfigyelt az udvarba érkezett fiatal agrai szolgára, aki egyike volt azon indiai férfiaknak, akik a királynő kérésére kíséretének kibővítése keretében csatlakoztak hozzá. Viktória rögtön elfogadta a magas, karcsú, jóképű Abdul szolgák közé történő beválogatását, amint meglátta egy, a Wight-szigeten lévő Osborne House-ban rendezett vacsorán. A különös kapcsolatot feldolgozó film Judi Dench főszereplésével idén kerül a mozikba (Abdult Ali Fazal bollywoodi sztár játssza). Az alkotás kissé idealizálja az indiai szolga alakját, akinek számos negatív tulajdonságát kevéssé domborítja ki. 

Bár a királynő és a szolga között testi kapcsolat nem alakult ki, Viktória mélyebb érzelmekkel közelített Abdul felé, akit eleve szépsége miatt választott ki. Az uralkodó egyébként is kereste az attraktív külsővel megáldott emberek társaságát. A férje, Albert herceg halálát követően a helyét betöltő John Brown rendkívül férfias külsővel rendelkezett, de Viktória a szép nőket ugyanúgy kedvelte. Jó barátja volt például III. Napóleon felesége, Eugénia császárné, a kor szépség- és divatikonja.

Abdul kivételes helyzetet élvezett az udvarban. Viktória hivatalosan munshivá (tanárrá) nevezte ki a férfit, és ő lett a királynő indiai papja is. Ezt persze sokan nem nézték jó szemmel az udvaroncok közül. Akiben Viktória egy bölcs és lojális bizalmast látott, abban vetélytársai csak egy pénzéhes jöttmentet. Különösen így volt ezzel Viktória legidősebb fia, a később VII. Edward néven a helyébe lépő walesi herceg, akit annyira felháborított a kapcsolat, hogy elrendelte az anyjával és az indiai férfival kapcsolatos összes feljegyzés és fotó megsemmisítését. Az udvaroncokat pedig annyira felháborította a férfi gyors felemelkedése, hogy megalkották a mushimánia szót.

Annak ellenére, hogy csodálta Indiát (1876-ban választották meg India császárnőjévé), Viktória sohasem járt az országban. Megbízta azonban Rudyard Kipling édesapját, Lockwood Kiplinget, hogy az Osborne House-ban tervezzen egy gazdagon díszített indiai stítulú étkezőt, amely Durbar-szoba néven vált ismertté, és amely a filmben is többször felbukkan majd. Az uralkodó számára azonban Abdul még a csodálatos teremnél is erőteljesebben jelenítette meg India legvonzóbb tulajdonságait, amit a férfi igyekezett is kihasználni. Minden nap urdura tanította a királynőt, és az általa összeállított segédanyagon többek között „[a] tea mindig rossz Osborne-ban”, valamint a „[n]agyon fog neked hiányozni a mushi” mondat is szerepelt.

Abdul nem mindig volt teljesen őszinte a királynőhöz. Annak ellenére ugyanis, hogy azt állította, apja orvos, Viktória saját orvosa, Sir James Reid 1894-ben kiderítette, hogy valójában egy börtön patikusa. Az uralkodót nem igazán zaklatta fel a hír. „Annak napvilágra kerülése, hogy a jó munshi alacsony származású, valóban felháborító” – színlelt felcsattanást a királynő, aki rámutatott, ismert olyan érsekeket, akiknek az apja hentes és fűszeres volt.

A királynői orvos azonban nem állt meg itt az Abdullal szembeni rágalomhadjáratban, és kijelentette, a férfinak trippere van, majd az uralkodó 1894-es firenzei utazása során egy egész listát is összeállított a munshi vétségeiről. Abdul felpanaszolta például, hogy a Viktória nyaralásáról tudósító újságok neki nem szenteltek elég figyelmet, ám amikor ezt a királynő megtudta, nem őt feddte meg, hanem utasításba adta, hogy a lapok említsék meg gyakrabban a férfit.  

1897-re a szolga csillaga még feljebb emelkedett: majdhogynem az uralkodót megillető pompával, saját szolgával, valamint egy macska és egy kanári társaságában utazgathatott, miközben újabb címeket és pénzt követelt a királynőtől. Saját részleget kapott az Osborne House fő szárnyában, egy másikat pedig Windsorban. Viktória saját osborne-i társalgója falán egy kis festményt tartott a férfiről, éppen szeretett John Brownja portréja felett. Életének utolsó évében Viktória 922 fontos fizetést juttatott Abdulnak, amely ma 113 ezer fontnak felel meg.

A királynő 1901-ben bekövetkező halálakor a munshi jóval többet veszített bizalmasánál és jótevőjénél: védelmezőjét. Nélküle semmit sem tehetett akkor, amikor Edward utasítására a királynőtől kapott összes levelet át kellett adnia. A trónörökös paranoiája nem ismert határokat: Indiába is elküldte szolgáit, azzal a céllal, hogy égessenek el minden olyan emléket, amely anyja és az egykori bizalmas kapcsolatára emlékezteti az embereket.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”