Valóban könyörtelen gyilkos volt Vlad Tepes?

Vlad, a bosszúálló

A fiatal Vlad herceg gyermekkora nem volt mesébe illő. Az 1436-ban Havasalföld trónjára került II. Vlad Dracul török nyomásra beleegyezett a vazallusi állapotba, hogy elkerülje az országa elleni oszmán inváziót, cserébe pedig II. Murád szultán 1442-ben gyakorlatilag túszként kérette magához a fejedelem két fiatalabb fiát, az akkor 11 éves Vladot és öccsét, Radut. A középkorban nem szokatlan egyezség valódi célja az volt, hogy a román fejedelemség hű maradjon a folyamatosan növekvő Oszmán Birodalomhoz, s ne álljon a Magyar Királyság oldalára, amely a törökök északi terjeszkedésének legnagyobb gátja volt.

A török fogság idején a hercegeket kiművelték a tudományok, a filozófia, valamint a művészetek terén is. Emellett a háború művészetébe is beavatást nyertek, fogvatartóik megtanították őket a lovaglásra és a kardforgatásra is. Egyes történészek szerint ebben az időszakban ismerkedett meg Vlad a karóbahúzás módszerével, azonban ez nem bizonyítható, állítja Florin Curta, a Floridai Egyetem középkorásza. Az amerikai kutató szerint az oszmánok ekkor még nem ismerték a már a Hammurapi törvényoszlopán is megjelenő, brutális kivégzési módszert, így nem is taníthatták meg Vladnak.

Öccse belenyugodott sorsába, sőt a források szerint szoros barátságot kötött a szultán fiával, a leendő II. Mehmeddel, és még az iszlám hitre is áttért. Vlad azonban nem vette jó néven, hogy fogságban kell élnie. "Vlad valamivel többet érzett az oszmánok ellen a puszta gyűlöletnél" - véli Elizabeth Miller, a kanadai Új-Fundlandi Egyetem történésze. Ez az ellenséges érzelem állította Vladot a magyarok mellé, amikor 1448-ban a havasalföldi trónra került.

Vlad, a stratéga

A fejedelem kegyetlensége igen jól dokumentált, azonban a korabeli források gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy ennek a fő, ám kétségkívül igen ravasz célja az ellenség elrettentése volt, magyarázza Curta. 1462-ben II. Mehmed szultán, Konstantinápoly meghódítója, a Nándorfehérvár alatt vereséget szenvedő török csapatok vezetője háromszoros túlerőben támadt Havasalföldre. Vlad seregeivel hátrált, közben a falvakat felégette, a kutakat pedig megmérgezte. Mehmed az akkori fővárosba, a kiürített Târgoviștébe is bevonulhatott, ahol félelmetes látvány tárult elé: közel 20 ezer rothadó török tetem volt karókra húzva. "Tepes (vagy Cepes) erdeje" végül meghátrálásra késztette az éhező és megfélemlített oszmán sereget.

A török támadás idején egy alkalommal Vlad török ruhákba öltöztette seregét, s éjfélkor rajtaütött a szultán táborán. A támadás fő célja a szultán elleni merénylet volt, amely bár nem sikerült, jelentős zavart okozott a török táborban a "gyilkos törökök" megjelenése. Állítólag reggelig hadakozott önmagával a török sereg, hiszen nem tudhatta, hogy ki az ellenség, s ki a barát.

"A karóbahúzás egyfajta stratégiai húzás volt, amelynek célja az országba betörő ellenség megrémisztése és demoralizálása volt" - mondta Curta. "Mivel Vlad csak korlátozott erőforrásokkal rendelkezett, találékonysággal kellett pótolnia ezt a hátrányt" - tette hozzá. Sokan osztják az amerikai kutató elképzelését, miszerint a kegyetlenség csupán "pszichológiai fegyver" volt Vlad kezében, aki tulajdonképpen nem is volt olyan kegyetlen, mint amilyennek ma hisszük.

Vlad, a vámpír

Sokan gondolják úgy, hogy Bram Stoker 19. század végén kitalált karakterét, Drakulát a 15. századi havasalföldi fejedelem ihlette, aki maga is ivott vért. Valójában már egy 15. századi német költő is lefestette egyik versében Vladot vérivóként, aki a karóba húzottak társaságában fogyasztja el ebédjét, s kenyerét a vérükbe mártja. Egy másik legenda szerint a fejedelem az elhunytak vérében mosta meg kezét az étkezések előtt. Ezek a mítoszok azonban a folklór részei, például a magyar hitvilágban is volt egy vámpírszerű lény, az ún. "nyomó" démon, amely a megkeresztelés előtt elhunyt csecsemőkből alakult ki, éjszakánként az emberek mellét szopta, s állatok vérével táplálkozott.

A török ellen harcoló Vlad Tepest végül Hunyadi Mátyás mozdította el a vajdai székből, amikor elfoglalta a román fejedelemség területeit. Miután Mátyás házi őrizetben tartotta, egyes feljegyzések szerint felismerte Vlad Tepes hasznosságát, és amikor tovább enyhült viszonyuk, még unokahúgát, Szilágyi Jusztinát is feleségül adta hozzá. A frigy célja az volt, hogy Drakula a magyar király érdekeinek megfelelően igazgassa az 1476-ban ismételten rábízott havasalföldi tartományt.

Vlad ezután egyes források szerint hazatért, ám mások úgy vélik, Havasalföldre már sosem jutott el, és 1476 decemberében elhunyt. A történeti források szerint fejét a törökök szerezték meg, és karóba húzva állították ki. Romániában Vlad a legendák ellenére a nemzeti ikonok egyike: a megszálló törökök elleni küzdelme a mai napig az ország identitásához tartozik. Ezt a momentumot igyekezett megfogni a napokban a mozikba kerülő legújabb vámpírtörténet, amely nem Bram Stoker Drakuláját, hanem Havasalföld Vladját szerepeltette főhősként. A sok vitát kiváltott Az ismeretlen Drakula című akciófilm bölcs és igazságos uralkodóként ábrázolja a fejedelmet, aki még a sátánnal is hajlandó cimborálni népe jólétéért cserébe.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"