A politikai haszon volt Machiavelli szemében az egyetlen mérce
2021. május 3. 18:04 MTI
A középkori Itália egyik jelentős alakja, az újkori politikatudomány megteremetője, Niccolò Machiavelli 552 éve, 1469. május 3-án született.
Korábban
Tekintélyes, de elszegényedett firenzei családból származott, ügyvéd apja mégis gondoskodott humanista neveltetéséről. 1498-ban a második kancellária titkárává nevezték ki, majd a tízek tanácsának titkári címét is megkapta – talán mert sem a Mediciekhez, sem az őket elűző Savonarolához nem fűzték szoros szálak. (A városállamban az első kancellária foglalkozott a külügyekkel, a második a bel- és hadügyekkel, a tízek tanácsának a követek fogadása és a külföldi vezetőkkel folytatott levelezés volt a feladata.)
Másfél évtizedes hivatali ideje alatt követként megfordult a pápai udvarban, a francia uralkodónál, a Német-Római Császárságban, 1502-ben találkozott Cesare Borgiával, aki jelentős hatást gyakorolt rá.
1512-ben a Mediciek visszatérését követően börtönbe zárták, de vádat nem tudtak emelni ellene, ezért szabadon bocsátották. Meghurcoltatását követően a városhoz közeli Sant'Andreába költözött, ebben az időszakban születtek korszakalkotó művei, az idő előrehaladtával politikai tekintélyét is sikerült helyreállítania. Szépirodalmi műveket is írt, A mandragóra az itáliai reneszánsz egyik legszellemesebb vígjátéka.
A legjelentősebb, A fejedelem című államtudományi munkáját 1532-ben, halála után öt évvel adták ki. A 26 részes könyvben az uralkodók helyes és helytelen cselekedeteit, az államvezetés gondjait elemezte. A görög politikai filozófiával ellentétben abból indult ki, „hogyan élünk, és nem abból, hogyan kellene élnünk”.
Az általa kidolgozott elmélet arra törekedett, hogy előmozdítson egy „teljesen új (politikai) rendet”, kormányozni nála annyit jelent, mint az embert megjavítani, kiemelve önnön gonoszságából. Művében csak az egyeduralommal foglalkozott, mert a 16. századi politikai helyzetet, az itáliai állapotokat, az emberek romlottságát figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy egy erőskezű fejedelemre van szükség.
Az egyeduralom két fajtáját különböztette meg, az örökletest és az új keletűt, s emellett különbséget tett az arisztokrácia, illetve a népre támaszkodó hatalom között, végkövetkeztetése szerint becsületesebb a nép által létrehozott egyeduralmat szolgálni.
A keleti despotizmust az európai állami berendezkedéssel összehasonlítva megállapította, hogy a különbség a politikai értelemben vett szabadság mértékében van: ahol nagyobb a szabadság, az uralkodó hatalma kisebb, könnyebb hatalomra kerülni, de nehezebb megtartani. Ezzel szemben ott, ahol alig van szabadság, a rendszer jól kiépített, nehéz hatalomra jutni, de könnyebb megtartani.
A kormányzás művészetéhez szükséges képességeket sorra véve Machiavelli azt a következtetést vonta le, hogy az erkölcsi követelmények érvényre juttatása a politikai cselekvésben durva hiba, a fejedelemnek egyedül a politika törvényszerűségeit kell követnie. Egyedüli mércéje a politikai hasznosság, s bár szó szerint nem vetette papírra, azt sugallta, hogy a cél szentesíti az eszközt.
Másik nagy jelentőségű művében (Beszélgetések Titus Livius első 10 könyvéről) a köztársaság felsőbbrendűsége mellett érvel. A Discorsi címen is ismert műben felvázolta az államformák változásának körforgását: a választott uralom az örökletessé válással züllésnek indul, a nép legjobbjai megdöntik a fejedelem uralmát, a hatalom egy csoport kezébe kerül, ám ez oligarchiává torzul. Végül a nép maga veszi kezébe a kormányzást, ami végül zűrzavarba, romlottságba fordul, ezért mindenképpen szükség van egy erőskezű fejedelemre.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
tavasz
Múlt-kor magazin 2022
- Lakatos Ernő, a „kiváló napi végrehajtó”
- A mozsgói Biedermann-kastély
- Tévéelnök belügyes gyakorlattal: Tömpe István
- A rivaldafényt kerülő Apró Antal
- A holokauszt soproni mártírjai
- Hét híres királygyilkosság
- Biszku Béla, a megtorlás szimbóluma
- A Duna egykori halcsodái
- Szomorú szerelem a szabadságharc idején
- Zichy Jenő és csapata végezte az első magyar ásatásokat Oroszországban 20:20
- Nem számíthattak külföldi segítségre, mégis kirobbantották a felkelést a magyar főurak 15:05
- Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete 14:20
- Munkácsy ritkán látható festményei is kiállításra kerülnek a szegedi Móra Ferenc Múzeumban 13:20
- Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények – megjelent a Múlt-kor tavaszi extra különszáma 09:51
- Mindössze egy magyar munka érkezett a Margit híd építésének pályázatára 09:50
- Nem bízott a Habsburg-udvar kegyelmében Rákóczi 08:20
- Tengerbiológusként teljesedett ki a háború után Hirohito császár tegnap