Új ősi sírok Szardínián: Három Domus de Janas került elő

Szardínia északi részén, a híres Sant’Andrea Priu nekropoliszában három új Domus de Janas sírt tártak fel. Ezek a sziklába vájt, őskori kamrasírok különleges bepillantást nyújtanak a pre-nurágikus kultúrák temetkezési szokásaiba. A mostani felfedezés nemcsak régészeti szenzáció, hanem szimbolikus is: a Domus de Janas lelőhelyei nemrég kerültek fel az UNESCO világörökségi listájára, elismerve e temetkezési forma kivételes jelentőségét a Földközi-tenger térségében.

Ősi sírok új felfedezése

Három új Domus de Janas sírt tártak fel az észak-szardíniai Sant’Andrea Priu híres nekropoliszában. Ezzel a leletekkel a sírok száma már húszra nőtt a lelőhelyen.

A Domus de Janas, vagyis „a tündérek otthona”, a sziklába vájt kamrasírok különleges típusa, amely Szardínia több ősi kultúrájához kapcsolódik. A sírokat az i. e. 3400 és 2700 közötti időszakban alakították ki úgy, hogy lakóházakra emlékeztessenek. Gyakran díszítették a falakat vörös okkerrel festett mintákkal, spirálokkal, cikk-cakkokkal és bikaszarvakkal. Az elhunytakat is vörösre festették, melléjük pedig használati tárgyakat temettek.

A mostani lelet szimbolikus, mivel a Domus de Janas hivatalosan is az UNESCO világörökségi helyszínei közé került. Szardínián több mint 3500 ilyen sír található, 26 helyszín között elszórva. Ezek közül tizenhét nyerte el a világörökségi státuszt, mint „a hipogeán temetkezési építészet leggazdagabb példái a Földközi-tenger nyugati térségében”.

Sant’Andrea Priu jelentősége

A Sant’Andrea Priu-i nekropolisz a Domus de Janas egyik legjelentősebb együttese. A sírokat a késő neolitikus Ozieri-kultúra hozta létre i. e. 3500 és 2900 között. Három sír kiemelkedően jó állapotban maradt fenn. Ezek számos információval szolgálnak a pre-nurágikus társadalom építészetéről és temetkezési rítusairól.

Az egyik legismertebb sír, az úgynevezett „főnök sírja”, tizennyolc helyiségből áll. A két központi kamra köré rendezett sír együttesen mintegy 2700 négyzetmétert tesz ki. Ezzel ez az egyik legnagyobb földalatti sírkamra a mediterrán térségben.

A kisebb, úgynevezett „kunyhósír” egy téglalap alakú előtérből és egy kerek főkamrából áll. Falait votív fülkék díszítik. A mennyezeten napraforgó mintázatú hornyok futnak, a korabeli kunyhók tetőgerendáit idézve.

Egy másik sír egy lakóház építészetét utánozza. A mennyezetet kettős nyeregtető formára faragták, a térben pedig két oszlop áll. Ezek a részletek is mutatják, hogy a sírkamrákat nemcsak funkcionalitás, hanem rituális jelentőség alapján is alakították ki.

Három új sír feltárása

A legújabb feltárás a XIII. számú, úgynevezett „tűzhely sír” környezetére irányult. A kutatók azt feltételezték, hogy egy újabb sír lehet ezen a területen. Ehelyett azonban három új sírt találtak, amelyek legyező alakban, sugárirányban helyezkedtek el a tűzhely sírból kiindulva.

A sírok nemcsak a neolitikum idején, hanem a római korban is használatban voltak. Sőt, a korai keresztények is temetkeztek ide. A falakat ekkor saját vallási motívumaikkal díszítették, így a sírok több korszak lenyomatait őrzik.

A régészeti feltárások ősszel folytatódnak. A teljes projekt várhatóan 2026 végére zárul. A leletek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük Szardínia őskori kultúráit és azok halottkultuszát.