Tökéletesen megőrződött, mára már kihalt lófajta csikójának 40 ezer éves múmiájára bukkantak

2018. szeptember 3. 17:48 Múlt-kor

Nemrégiben különleges leletre bukkantak a szibériai permafrosztban (állandóan fagyott föld): a jeges talajban egy szinte tökéletesen megőrződött, két-három hónapos csikó maradványaira leltek. Japán és orosz kutatók szerint egy mára már kihalt lófajta példányáról van szó.

Korábban

Semjon Grigorjev, a jakutszki Mamut Múzeum igazgatója elmondta, a mára már kihalt lófajta halálakor kb. két-három hónapos csikójának maradványai mintegy 30-40 ezer évesek lehetnek. A Siberian Times szerint a szibériai permafrosztban 30 méter mélyen bukkantak a leletre, amelyet Grigorjev úgy jellemzett, „ez a felfedezés semmilyen másikhoz nem hasonlítható”.

Az örökké fagyos talaj különösen jól megőrizte a csikó tetemét. Az oroszországi Északkeleti Szövetségi Egyetem és a japán Kindai Egyetem kutatóiból álló csoport Jakutföldön, a kelet-szibériai – a pokol szájának is nevezett – Batagajka-kráter száz méteres mélyedésében talált rá a maradványokra. A csikó egy természetes csapdába esve pusztulhatott el. Egyébként a helyszínen korábban gyapjasmamut-fosszíliákat is felfedeztek már a szakértők.

Az őskori csikóról készült képek is megdöbbentőek: a farka, a bőre, a szőre, de még a patái is egészen kiváló állapotban maradtak fenn. A gyakorlatlan szemnek olyan, mintha egy néhány napja elhunyt állatról lenne szó. Még a belső szervei is „érintetlenül” maradtak. A béltartalmából vett minták már a laborban vannak, kielemzése után pontosan tudják majd, mit fogyasztott utoljára a fiatal állat.

A 98 centiméteres csikó genetikailag igen különbözik azon lófajtáktól, amelyek a régióban jelenleg élnek. A kutatók szerint az Equus lenensis nevű (Lena Horse vagy Lenskaja néven is ismert) őslóhoz tartozhatott egykoron, amelynek ma már nincsenek élő egyedei, a késő pleisztocén idején azonban nagy számban volt megtalálható a mai Szibéria vidékein.

Grigorjev elmondta, azonkívül, hogy egy különleges leletre bukkantak, a felfedezéssel számos „más potenciális előny” is származik, ugyanis a kitermelt talajrétegek további elemzése során képesek lesznek pontosan rekonstruálni az állat egykori környezetének hű képét.