Modern technológiával térképezik fel a viking rúnakövek hálózatát

Átfogó kutatási program indul Dániában a viking kori rúnakövek 3D-szkenneléses és geofizikai vizsgálatára, amely a faragások alapján azonosítaná a kőfaragó mestereket és a megrendelői hálózatokat. A Dán Nemzeti Múzeum közleménye szerint a 2027-ben kezdődő, öt éven át tartó projekt több skandináv intézmény együttműködésével valósul meg. A szakemberek a modern technológia segítségével az eddig elszigetelt emlékekként kezelt kövek közötti társadalmi és hatalmi összefüggéseket kívánják feltérképezni.

A Dán Nemzeti Múzeum vezetésével szerveződő program 4,2 millió dán korona támogatást kapott az Augustinus Alapítványtól. A kutatásban a Koppenhágai Egyetem, az Aarhusi Egyetem, a Svéd Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal és számos helyi múzeum is részt vesz.

A szakemberek az ország mintegy 260 ismert, a 600 és 1100 közötti időszakból származó rúnakövét vonják be a vizsgálatba. Ezek az emlékek a viking kori Skandinávia legfontosabb fennmaradt írásos forrásai közé tartoznak. A feliratok többnyire elhunyt személyeknek állítanak emléket, megőrizve a neveket, a családi kapcsolatokat, a társadalmi rangokat, valamint az utazások és katonai teljesítmények leírásait.

A kutatók nagy felbontású 3D-szkennelést alkalmaznak a kőfaragók által hátrahagyott nyomok, például a véső dőlésszögének, a kalapácsütések erejének és a vájatok távolságának elemzésére. Ez a módszer a kézírás-azonosításhoz hasonlóan lehetővé teszi az egyes kézművesek munkájának megkülönböztetését.

A technológia hatékonyságát egy 2023-ban, az Antiquity régészeti folyóiratban megjelent tanulmány már igazolta. Abban a kutatásban a térbeli letapogatás és a nyelvészeti elemzés ötvözésével megállapították, hogy a nagyobbik jellingi rúnakövet és a læborgi emlékművet ugyanaz a Ravnunge-Tue nevű mester faragta. A jellingi követ Kékfogú Harald dán király rendelte meg, és a leletek alapján édesanyja, Thyra királyné a korábban feltételezettnél is nagyobb befolyással bírhatott a dán királyság kialakulására.

A mesteremberek azonosítása mellett a projekt másik fő célja a műemlékek eredeti felállítási helyének meghatározása. A dániai rúnakövek többségét az évszázadok során ugyanis elmozdították eredeti pozíciójából, ami jelentősen megnehezíti a korabeli táj rekonstruálását. A szakemberek geofizikai módszerekkel vizsgálják át a kiválasztott helyszíneket, hogy a felszín alatt rejtőző régészeti struktúrákat kimutassák.

A kutatók olyan bizonyítékokat is keresnek, amelyek megerősítik, hogy a kövek egykor fontos kereskedelmi útvonalak mentén, jelentős gazdaságok közelében vagy időközben megsemmisült temetkezési helyeknél álltak. Az eredeti környezet megismerése választ adhat arra, hogy az emlékeket pusztán kegyeleti célból emelték, vagy egy család státuszát és a terület feletti hatalmát kívánták demonstrálni az átutazók számára.

A rúnakövek nem kizárólag emlékművekként szolgáltak, hanem jogi, vallási és politikai dokumentumokként is értelmezhetők. A feliratok elemzése segíthet tisztázni a tulajdonjogok fejlődését a viking korban, és megmutathatja, hogy a későbbi középkori törvényekben rögzített elvek már a korábbi évszázadokban is léteztek-e.

A kutatók azt is vizsgálják, hogyan változtatta meg a kereszténység terjedése ezeket a gyakorlatokat, különösen akkor, amikor az egyének földeket és vagyontárgyakat kezdtek az egyháznak adományozni. A 600 és 1100 közötti időszak a skandináv történelem egyik legfontosabb átmeneti korszaka volt, amikor a kisebb vaskori királyságok fokozatosan átadták helyüket egy egységesebb dán monarchiának. Ezt a folyamatot a politikai tekintély, a vallási gyakorlatok és a gazdasági szervezettség alapvető átalakulása kísérte.

A történelmi kontextus hiányában az egyes rúnakövek nehezen értelmezhetők. Lisbeth Imer, a Dán Nemzeti Múzeum vezető kutatója és rúna-szakértője szerint az összefüggéseikből kiszakított emlékek jelenleg magányos jéghegyekként sodródnak a történelem tengerén. Az új kutatási program a feliratok, a faragási technikák és a régészeti bizonyítékok integrálásával megteremtheti a hiányzó láncszemeket az egyedi leletek között. A megrendelők, a készítők és a felállítási helyszínek hálózatának feltérképezése részletesebb képet nyújthat a kora középkori Dániát alakító nagyhatalmú családok és a helyi közösségek viszonyrendszeréről.

A 2027-ben induló projekt eredményei a rákövetkező négy év során fokozatosan vázolják majd fel a viking korszak politikai térképét.