Szellentés és pszichológiai hadviselés – ilyenek voltak az udvari bolondok mindennapjai
2018. március 9. 13:36
Korábban
„Nyüves” Johnson
Anglia egyik utolsó professzionális bolondja Samuel Johnson volt, akit „nyüvesnek” neveztek himlőhelyes arca miatt. Az 1691-ben született Johnson Anglia legtöbb gazdag udvarában megfordult. Párfogója, Lord Montague segített neki Londonban színre vinni egy darabot, melyet ő maga írt, saját magával a főszerepben. Minden beszámoló szerint borzasztó volt a darab, de ennek ellenére több mint harminc alkalommal játszották a Haymarket színházban. Nyüves kiváló énekesnek tartotta magát, de többnyire a közönségnek háttal énekelt, mivel közben fura arckifejezést viselt – vagy legalábbis ő azt gondolta, emiatt nevet rajta a közönség.
Amikor nyolcvankét éves korában meghalt, először a templomkertben temették el, de aztán barátai – kérésének megfelelően – eltávolították onnan, és egy erdőben (amelyet ma Johnson után Maggoty Woods, vagyis Nyüves Erdő néven ismernek) egy előre elkészített sírba temették, amelyet Johnson eredetileg szeretett szolgálónője számára tervezett annak kedvenc helyén. Kérésbe adta, hogy ne temessék a templomkertbe, mert nagyon nem kedvelt egy kötekedő öreg nőt, aki ott volt eltemetve. Azzal viccelődött, hogy a feltámadás napján az asszony vitát provokálna a lábcsontjain, azt állítva, hogy Johnsonéi valójában az övék.
Nyüves Johnson sírja ma is látogatható a Maggoty Woodsban. Az erdő a brit örökségvédelmi hivatal, a National Trust tulajdona, amely táblákat emelt a helyszínen, melyeken olvasható mind az eredeti 1773-as sírfelirat (amely Johnson tehetségét dicséri és elmeséli a lábcsontok történetét) és egy csúnyább vers 1851-ből, amely azzal kezdődik: „Ha a véletlen hozott ide, vagy kíváncsi szemeid / Megnézni a helyet, hol e szegény bolond nyugszik / Egy meggondolatlan tréfamester még a halálban is / Mondja vicceit utolsó leheletével is.” A vers további részében egy szigorú viktoriánus figyelmeztetést kapunk azokról, akik életüket bolondsággal töltik: az udvari bolondok kora valóban véget ért.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
- A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
- Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap