2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
ITT támogathatsz bennünket

Sikertelen öngyilkossági kísérlete után kénytelen volt beletörődni a száműzetésbe Napóleon

2020. december 20. 08:32 Nagy-Luttenberger István

Civakodás Szent Ilonán

A nagy csatavesztést követő három hét a bizonytalanság ideje volt Napóleon számára. A háborút elvesztette, Franciaországot nem tudta megvédeni, neki magának viszont lehetősége nyílt Amerikába menekülni egy gyors fregatton Rochefort kikötőjéből. Amikor azonban a kikötőt lezárta az angol hajóhad, nem maradt más választása, mint a megadás.

Alig négy héttel Waterloo után, 1815. június 15-én hajnali 6 órakor Napóleon felszállt a trafalgari csatát is megjárt angol Bellerophon sorhajóra, és sorsát legádázabb ellensége, Anglia belátására bízta. Anglia úgy döntött, hogy ádáz ellenségének az Atlanti-óceán kellős közepén, Szent Ilona szigetén kell leélnie hátralévő éveit.

A szigetet 1501-ben portugálok fedezték fel, de holland birtok volt egészen az 1673-as angol hódításig. Területe éppen fele volt Elbának, 122 km2, lakossága azonban csak 3500 ember, tulajdonosa pedig a híres-hírhedt Kelet-indiai Társaság.

Napóleon augusztus 7-én Pymouthban átszállt a Northumberland sorhajó fedélzetére, majd a Cockburn admirális zászlója alatt hajózó flotta kíséretében tízhetes hajóutat követően október 15-én (más források szerint 17-én) szállt partra a sziget egyetlen városkájában, Jamestownban. Bertrand marsall, Montholon és Gourgaud tábornokok és az egykori emigráns, Las Cases gróf, aki csak 1801-ben tért vissza és lett royalistából bonapartistává, illetve feleségeik kísérték el. A sziget élén a következő év áprilisáig Cockburn admirális állt, onnantól kezdve az újonnan kinevezett kormányzó, Sir Hudson Lowe tábornok.

A császár a sziget egy még korábbi kormányzójának, Skeltonnak a házát foglalhatta el. „Londwood” nem volt túl tágas, a mindössze 11 szoba nem lehetett elegendő a császárnak, kíséretének és szolgáinak, ezért őket a környező házakban helyezték el, Bertrand-t például a Hutt Gate házban, mintegy másfél kilométerre Longwoodtól.

A sziget klímája kellemes, a levegő a tenger fölé magasodó sziklán felépített Longwoodban száraz és tiszta volt, nyomát sem lehetett találni a köztudatban élő zord körülményeknek. Napóleon és kísérete tisztes ellátást kapott, szó sem volt éhezésről vagy egyhangú étkezésről, de nyilván nem lehetett olyan fényűző, mint amelyhez a császár hozzászokott.

Az új kormányzó, Howe rettegett attól, hogy Napóleon megszökik. A sziget védelmét megerősítették ugyan, és a flotta is folyamatosan felügyelte a környező vizeket, de Howe nem akart úgy járni, mint Campbell ezredes Elbán. Megpróbált ugyan jó viszonyt kialakítani a császárral, de mivel felsőbb parancsra nem volt hajlandó másként szólítani, mint Bonaparte tábornok, a császár elutasította a közeledését. Napóleon egyébként teljesen szabadon mozoghatott a szigeten, megválogathatta, hogy kivel akar találkozni. Egyet nem tehetett: nem hagyhatta el Szent Ilonát.

Longwoodban az élet roppant unalmasan telt. Napóleon már a hajón elkezdte diktálni Las Cases-nek emlékiratait, sokat olvasott, sétált, lovagolt. Az egyetlen – ámbár folyamatos – változatosság a civakodás volt Howe kormányzóval és a kíséret tagjai között. Utóbbi odáig fajult, hogy Gourgaud párbajra hívta Montholont. A párbajból Napóleon közbelépése miatt nem lett semmi, Gorgaud hamarosan el is utazott a szigetről, Napóleon Európába küldte, 1818-ban Las Cases is távozott.

Az excsászár élete utolsó öt és fél évét – kényszeredetten bár, de – az írásnak, pontosabban a diktálásnak szentelte. Emlékiratait Las Cases-nek, majd Montholonnak mondta tollba. Ezek az írások nagy részben a történelemnek, nem pedig a történelemről szólnak. Másrészt viszont a katonai írásai páratlan értéket képviselnek, mert a propagandára ez esetben is sokat adó Napóleon szavai mögött a világtörténelem legnagyobb katonája szólt az olvasóhoz. Rogniat tábornokkal folytatott vitája például máig páratlan értéke a világ hadtudományának.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tavasz: Híres testvérek árnyékában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Letizia Bonaparte, Napóleon édesanyjaMaria Walewska grófnő, Napóleon szeretőjeNapóleont nem fosztották meg császári címétől, mert az az általa aláírt nemzetközi szerződések miatt számos bonyodalmat okozott volnaTörött kard, könnyek és szamárfarok – a brit karikaturista szerint így búcsúzott a bukott császárA császár palotájában nagy élet zajlott, naponta érkeztek hírvivők és vendégek, többek között meglátogatta Napóleont szeretője és édesanyja isA császár hatszáz katonájával indult meghódítani Franciaországot, kis híján sikerültSzent Ilonán nyoma sem volt a köztudatban élő zord körülményeknek, Napóleon és udvara tisztes ellátást kapottNapóleon emésztési zavarai miatt folyton édesgyökeret rágcsált  A gyógynövény túlfogyasztása miatt teljesen besárgultak a fogai.Napóleon pályafutása már kortársait is lenyűgözte, halála után pedig a legendák magasságába emelkedett
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár