„Saját érdekükben” vásárolták fel az indián rabszolgákat a Utahba települő mormonok  

Okok és ürügyek

A mormonok gyakorta azért is tettek így, mert úgy érezték, nincs más választásuk. 1851-ben például megakadályozták, hogy egy Don Pedro León Luján nevű mexikói rabszolga-kereskedő a helyi jutokkal üzleteljen. Walkara főnök fivére, Arrapine éktelen haragra gerjedt, mivel úgy látta, a mormonok beavatkoznak népe gazdaságába. Kárpótlásul arra próbálta kényszeríteni a mormonokat, hogy vásárolják meg a gyermekeket, amelyeket nem engedtek neki eladni. Amikor erre nem voltak hajlandók, az egyik gyermeket a szemük láttára gyilkolta meg.

„Többen jelen voltunk, amikor megfogta az egyik gyermeket a bokájánál, és kiloccsantotta agyvelejét a kemény talajon” – emlékezett vissza az egyik telepes, Daniel W. Jones. Ezután a testet a mormonok felé dobta, és azt mondta nekik, hogy ha lett volna szívük, inkább megvették volna a gyermeket.

Máskor olyan gyermekeket is vásároltak a mormonok, akiken látszott, hogy halálközeli állapotban vannak. Bármi is volt a szándékuk, a helyi gyermekek tömeges felvásárlásával felforgatták a helyi törzseket, akiknek életformáját, élelemforrásait és megélhetését már eleve felborította a telepesek érkezése. Ahogy egyre több gyermek vált rabszolgává, a helyi indián lakosság lassacskán elkezdett kihalni.

Ahogy Brian Q. Cannon történész a témáról szóló tanulmányában megjegyzi, a mormonok számos okból vásároltak gyermekrabszolgákat: mert gyermekeket akartak, mert úgy érezték, civilizálniuk kell az indiánokat, vagy mert meg akarták téríteni őket. A gyermekrabszolgák hamarosan elengedhetetlen munkaerővé váltak a mormonok számára, akik közül egyesek tovább is adták őket más mormonoknak pénzért vagy ajándékként. Sok éhező jut indiánok közül sokan saját gyermekeiket is eladták a mormonoknak, hogy biztosítsák azok túlélését.

Mindeközben a mormonok az angol nyelvre és saját kultúrájukra igyekeztek nevelni a gyermekeket. A Utah területére való betelepülésük után tíz évvel mintegy 400 indián gyermek élt mormon háztartásban. Közülük legalább egy, Sally Pidash Young, maga Brigham Young szolgálatában állt. Nem csak az indiánok voltak azonban rabszolgák a mormonoknál: az eredeti telepesekkel legalább három fekete rabszolga is érkezett 1847-ben, 1850-ben pedig a területen élő 100 fekete kétharmada rabszolga volt. Az 1852-es törvény nyomán egyre több rabszolgatartó költözött Utahba, a territórium kormányzata pedig szabályozta mind az afrikaiak, mind az indiánok kereskedelmét. Az őslakosok 20 évi szolgálatra voltak kötelezve, míg a feketék addig, amíg nem tudták „kiegyenlíteni a tartozást”, amelyet megvásárlásuk jelentett tulajdonosuk számára. A rabszolgatartókat arra biztatta az egyház, hogy tanítsák és büntessék rabszolgáikat – a törvények itt is kettős mércét alkalmaztak, a feketékkel durvább bánásmódot javasoltak, mint az indiánokkal.

1. Az ismeretlen vidék borzalmai
2. Okok és ürügyek
3. A rabszolgaság után

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején