Mit gondoltak a barátságról a középkorban?
2018. szeptember 24. 15:39 Múlt-kor
Egy itáliai tudós a 13. században sajátos kézikönyvet írt a barátságról, amelyben részben személyes tapasztalataiból, részben klasszikus műveltségéből merítve írja le, milyen társaságtól óvakodjon az ember.
Korábban
Borús kép
Boncompagno da Signa Firenzében született valamikor 1165 és 1175 között, és a nyelvtan, valamint a retorika kiemelkedő tanítójaként vált ismertté Bolognában. A 13. század elejére már egy sor témakörben jelent meg írása, a helyes központozástól a történelemig. 1205 vége felé Rómában tartózkodott éppen, amikor megalkotta az „Amicitia”, azaz „Barátság” című művét, amely egyfajta útmutató a barátsághoz – jobban mondva ahhoz, milyen barátoktól óvakodjon az ember.
A könyv felépítése egy vita Test és Lélek között arról, mit is jelent valójában a barátság. A mű optimista hangulatban kezdődik: azt állítja, „a barátság az isteni erő eredménye, legmagasabb fokon az angyalokban és az emberekben található meg. A barátság mennyei erő, amely kizárólag az erényesek közt hajlandó lakozni. A barátság az ártatlanság gyökere, minden boldogság forrása, az igaz hit őszintesége, a lelkesedés ereje, a béke alapja, és minden jó dolog kútfője.”
Ezt követően azonban az „Amicitia” lényegesen sötétebb képet fest a barátságról – az írás szerint gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás „igaz” barátra lelni. Boncompagno 26-féle barátot sorol fel, ezek közül csupán három pozitív hatású: az egyenlő, a hű, és a valódi barát. A többi olyan fajta „barát”, amilyet az ember jobb, ha elkerül.
Boncompagno először rövid leírást ad ezekről a baráttípusokról, majd példákat és anekdotákat hoz fel arra, milyenek valójában. Némely történetéhez úgy tűnik, saját tapasztalataiból merít, mint tanár Bolognában, másokhoz korának történelmi eseményeihez nyúl. Alább néhány részlet a műből:
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


Szovjetunió
- Templomba járó katolikus volt az FBI legkártékonyabb szovjet „téglája”
- A szavazás, amely a függetlenség útjára vezette Lettországot
- Új fejezetet nyitott a hidegháborús űrversenyben a Szaljut–1 űrállomás
- A katyńi vérengzés áldozataira emlékezünk
- Egész életében a hatalom játékszereként küzdött A Mester és Margarita írója
- Későbbi konfliktusoknak ágyazott meg a csecsenek kitelepítése
- Éppen az anyagi nehézségek miatt élte túl a Szovjetuniót a Mir űrállomás
- Leszámolt Sztálin vezetési módszerével és személyi kultuszával Nyikita Hruscsov
- Romhalmaz várta a pincékből előmerészkedő túlélőket Budapest ostroma után
- Még az államhatalom sem szakíthatta el a színpadtól Bárdy Györgyöt 11:50
- Kereskedelmi pálya és frontszolgálat után talált rá a színművészetre Lukács Pál 08:50
- Hiába az apai örökség, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Kossuth Ferenc tegnap
- Kettős játszmát folytatott semlegességéért Törökország a II. világháborúban tegnap
- Fegyver helyett fényképezőgéppel járta a háborúk frontvonalait Robert Capa tegnap
- Űrmeséjével történelmet írt, ám erről csak hawaii nyaralásán értesült George Lucas tegnap
- „...a házzal együtt mi is repültünk” – így pusztított a világ leghalálosabb tornádója tegnap
- Inkább volt tehetséges festő, mint képzett fizikus a távíró feltalálója, Samuel Morse 2022.05.24.