Mérgező búvárruhával és robbanó tengeri csigával is tervezte a CIA Fidel Castro megölését
2021. február 5. 08:05 Múlt-kor
2011 végén Hugo Chávez szavai bejárták a világsajtót. A venezuelai elnök azt sejtette, hogy a több baloldali latin-amerikai politikus szervezetében is kimutatott rákos megbetegedések mögött az Egyesült Államok ténykedései állhatnak. A kijelentést kevesen vették komolyan, az amerikaiak visszataszítónak nevezték a vádakat, azonban a hír kapcsán sokaknak eszébe jutottak olyan korábbi amerikai akciók, amelyek az 1960-as években Fidel Castro ellen irányultak. A kubai vezér hatalmának megdöntése érdekében született tervek mellett olyan elképzelések is napvilágot láttak, amelyek egyenesen Castro meggyilkolására irányultak.
A szivarozó Fidel Castro 1977-ben
Korábban
Amerika az amerikaiaké!
Az Európától való elszigetelődés – már George Washington elnök által is szorgalmazott – elvét James Monroe elnök (John Quincy Adams külügyminiszter segítségével) 1823-ban fogalmazta meg elsőként radikálisan. Röviden és tömören: az USA az európai beavatkozást nem nézi jó szemmel Latin-Amerikában, ugyanis a térség egyre fontosabb szerepet kapott az a külpolitikájában.
Ez a XIX. század egyik meghatározó külpolitikai alaptételévé vált, és később is sarkalatos szerepet játszott az ország céljainak meghatározásában. Ebből kifolyólag nagyban befolyásolta az Egyesült Államok latin-amerikai országokkal, köztük Kubával való kapcsolatát.
A Monroe-elv az európai „betolakodással”, befolyással szembeni félelemből született. Ezt több európai állam tervei, vagy vélt tervei táplálták, köztük a britek kereskedelmi ambíciói az Újvilágban, a spanyol birodalom esetleges visszaállítása, vagy egy francia beavatkozás Latin-Amerikában. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a megfogalmazott tételeket az Egyesült Államok nem tudja elfogadtatni az európai hatalmakkal: lásd például a francia beavatkozást Mexikóban és I. Miksa trónra ültetését az 1860-as években.
„Legyen úgy írva, hogy olvasható legyen”: a Monroe-doktrína az Egyesült Államok tengeri erejére alapozva egy századfordulós karikatúrán
Jelentős változás állt be a doktrína értelmezésében 1904-ben, amikor Theodore Roosevelt hosszútávon meghatározó kiegészítést tett a Monroe által megfogalmazott elvekhez. Az elnök azt hangsúlyozta, az Egyesült Államok felelőssége, hogy közbelépjen a nyugati féltekét (az európai hatalmak által) veszélyeztető tevékenységek idején, illetve beavatkozzon Latin Amerikában, amennyiben a dolgok „nem a megfelelő módon” zajlanak és szükséges egy „civilizált” hatalom intervenciója.
A Monroe-elv eredeti célja, az európai befolyás korlátozása itt kiegészült és alapot adott az amerikaiak nyugati féltekén történő beavatkozására, amely már egyértelműen az Amerikai Egyesült Államok érdekterületének számított. Tehát míg az európaiaknak megtiltotta a régióban történő intervenciót, az Egyesült Államok vezető szerepét határozta meg, alapot teremtve a többszöri, akár katonai akcióra is a régióban (például Mexikóban, Haitin és a Dominikai Köztársaságban 1914 és 1917 között).
Az USA és Latin Amerika viszonyában a harmincas években és a második világháború alatt az agresszívabb politikát a „jószomszédi” váltotta fel, amely latin-amerikai szempontból pozitív fejlemény volt, és amely a Monroe-doktrína multilaterális alkalmazását tette lehetővé. Azonban a kapcsolatok javítására tett kísérleteket alapvetően megrázta a második világháborút követő kétpólusú világrend kialakulása: ennek keretében az USA Latin-Amerikával való kapcsolata csakis hidegháborús kontextusban volt értelmezhető.
Ekkoriban a legfőbb cél az volt, hogy a nyugati féltekén megakadályozzák a kommunizmus és a Szovjetunió befolyásának elterjedését, illetve hogy megállítsanak egy esetleges „dominó effektust”, ahol a kommunizmus országról országra terjedhetne a régióban. Kuba korábban is kiemelt helyet foglalt el az Egyesült Államok politikájában (esetleges tervekkel annak annektálására), azonban a hidegháborús környezetben szerepe – részben közelsége miatt – felértékelődött. Ez még inkább igazzá vált 1959-et, Fidel Castro hatalomra jutását követően.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
zsidóság
- Súlyos presztízsveszteséget okozott a náciknak a varsói gettófelkelés
- Idén is online formában emlékezünk a holokauszt magyarországi áldozataira
- Sokáig titokban tartották Isaac Asimov halálának valódi okát
- A „megbundázott” házassági nyereményjáték győzteseinek így sem volt könnyű dolguk 1932-ben
- Megmentette a gyermekeket, mégsem kapott Nobel-díjat Albert Sabin
- Munkásai keresztnevén szólíthatták a farmernadrág atyját, Levi Strausst
- Kádár és Tito feleségei is Rotschild Klára szalonjában szabatták ruhájukat
- Haláláig lelkes magyar patrióta volt a „spekulánsok guruja”
- Közkincsnek szánta, így sosem szabadalmaztatta a számítógépet Neumann János
- Eladó Marie Curie Párizs melletti háza, a lengyel állam megvásárolná 11:50
- Egy, a mentésben részt vevő római katonatiszt maradványait azonosították Pompejinél 11:25
- Vonattal a magyar riviérára: utazás a régi Magyarországon 10:01
- Egy párbajnak köszönhetően vált igazán ismertté Krúdy Gyula 09:15
- „Tojásfej” és „Homokóra”: Marilyn Monroe és Arthur Miller valószínűtlen és tragikus kapcsolata tegnap
- Bizarr szekta, földönkívüliek, vagy más állhatott a titokzatos „marhacsonkítások” hátterében? tegnap
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann tegnap
- Az öntörvényű Garibaldit két magyar bajtársa is segítette a szicíliai partraszállásában tegnap
