Magyar Napóleon, Hátra tábornok, vegyész, "áruló" – ki volt valójában Görgei Artúr?

A 19. század legnagyobb magyar hadvezére

Csikány Tamás ezredes, az NKE HHK tanszékvezető egyetemi tanára előadásában az 1849-es tavaszi hadjáratról beszélt. Bevezetőként elmondta, nem véletlenül hívják hadművészetnek a hadtudományt, hiszen a harctéren nincs két egyforma helyzet, gyorsan kell gondolkodni, pillanatok alatt kell dönteni, és ezen képesség egy részét lehetetlen tankönyvekből megtanulni.

1848 tavaszára Magyarországot minden irányból támadták, kétharmada megszállás alatt állt, tulajdonképpen csupán Erdély és a Tiszántúl volt részben felszabadítva, a helyzet elég kritikus volt. A magyar hadvezetés fő célja nem lehetett más minthogy a támadó csapatokat elszakítsák egymástól, majd egy irányban egy nagy támadással kitörve az ellenséget legyőzzék, mire a többi inváziós seregtest is kénytelen lenne visszavonulni. Henryk Dembiński Tiszafüred és Eger környékére rendelte fel a hadosztályokat a csoportosítás után. Windisch-Grätz időt hagyott a kápolnai csata után így kivitelezhetőnek tűnt az 1849. március 8-án kinevezett Vetter Antal hadparancsa, miszerint Szolnoknál és Tiszacsege környékén összpontosítsák a magyar fősereget. A tábornok haditerve szerint a délebbi csapatok segítségével Vácon keresztül támadna, és Pestet még nem szabadítaná fel. Vetter azonban epelázt kapott, így a parancsnokságot Kossuth Görgeinek adta át, akinek Pest és Komárom visszaszerzésének lehetősége lebegett. Négy hadtestet sikerült összpontosítani, összesen 52 ezer ember 184 löveggel nézett szembe a napóleoni háborúkat is megjáró, de inkább adminisztratív feladatokat végző Windisch-Grätz hasonló létszámú csapataival.

Mivel nem tudták, hogy az osztrák fősereg pontosan hol van, úgy saccolták, a megszálló sereg hadászati alapvonalának fedezése szempontjából a legkedvezőbb terep Gödöllőnél van. A magyar hadak célja az volt, hogy leszorítsák az ellenséget erről a vonalról, így terv szerint az egyik hadtest az eredeti helyén marad, a másik három pedig délről támadja az ellenséget, amely Vác felé tolva döntő csatára kényszerül. A tervek szerint napi 20-25 kilométert kell a magyar hadtesteknek naponta megtenniük, hogy oldalba kapják az osztrákokat. Windisch-Grätznek több információja is volt a magyar csapatok hollétéről, így több helyen is állomásoztatnia kellett a hadtesteit, nehogy északról megkerülve Pestet elvágják az osztrákokat Bécstől. Az osztrák felderítő sereg támadása április 2-án „megijesztette” a magyar vezetést (hiszen csak egy hadtestet hagytak az eredeti helyszínen), de kiderült, hogy nem volt komoly. A déli megkerülő manővernél az eredeti tervet felrúgva már éjszaka is vonultak, hogy a jászberényi hidat mindenképpen biztosíthassák.

Április 4-én már a főerők is támadási pozíciót vettek fel, Klapka déli hadtestei pedig Tápióbicskénél belebotlottak az északra vonuló egyik osztrák csapatba. Így fény derült, hogy Hatvanban és a Tápiónál is vannak erős magyar hadtestek. Windisch-Grätz visszahúzódott Isaszeg felé, azonban nem érzékelte a veszélyt, ugyanakkor – mit ahogy az ezredes elmondta – 5-én éjjel Görgei nem sokat aludt.

Kiemelte, hogy Görgei és Kossuth ebben az időszakban mindennap találkoznak, a tábornok részletesen elmondta a haditervet neki, Kossuth pedig mindenben támogatta a hadvezetést. (Mint a konferencia végi kerekasztal-beszélgetésen kifejtette, szerinte a gödöllői elválás után alakulhatott ki köztük a bizalmatlanság.) 6-án Isaszegen ismét véletlenül botlottak bele az osztrákokba, Görgei ekkor nem is volt a helyszínen, „éppen Kossuthtal trécselgetett”, megtehette, hisz egyáltalán nem arra a napra tervezték a fő összecsapást. 7-re Görgei kiadta az általános támadási parancsot, de az osztrákok visszavonultak Pestre, így Gödöllőnél már csak a hűlt helyüket találták. A siker azonban nem maradt el, hiszen a Duna-Tisza közét felszabadították, ugyanakkor a hadászati vonalról nem sikerült leszorítaniuk az ellenséget. Mint az előadó elmondta, Görgei egy nagy hadvezér volt, aki kihozta a helyzetből a lehető legjobbat, de a háború a véletlenek és az ismeretlenek országa, tette hozzá.

1. „Kossuth sem volt hibátlan”
2. „Hátra tábornok” jó kémikus, de „rossz vezér”
3. A híres fejsérülés
4. Professzor Görgei?
5. A skót vadkacsák és a magyar fegyverek
6. A 19. század legnagyobb magyar hadvezére
7. Az utolsó öt nap
8. Kell-e ma még foglalkoznunk Görgeivel?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”