Magyar Napóleon, Hátra tábornok, vegyész, "áruló" – ki volt valójában Görgei Artúr?

„Kossuth sem volt hibátlan”

Az emlékkonferencia megnyitóján Borsodi Csaba feltette a kérdést, miért foglalkozunk még száz év elteltével is Görgei Artúrral, hiszen már a legtöbb kérdést körbejártuk? Úgy vélte, bár már sokan elemezték a Görgei-kérdést, még mindig van mit megvizsgálni. Legfőképpen azt, hogy Görgei miért került be a magyar történelem azon – már megszokottnak nevezhető –folyamatába, amelynek megfelelően egyesek pozitív, mások pedig negatív szereplőként kerülnek be a történelmi pantheonba. Ezek a megítélések pedig gyakran fél évszázadonként változnak.

Még a konferencia megnyitójában Hermann Róbert kiemelte Kosáry Domokos és Katona Tamás szerepét, akik sokat tettek a téma „rendbetételéért”. Különválasztotta a Görgei-kérdést és a katona személyiségét. Mint elmondta, a 19. század legtehetségesebb magyar katonája volt, ennek ellenére a legtöbb írás a vélt politikai szerepéről szól. A hadtörténészek sokan a szemére vetették, hogy tábornok létére beleavatkozott a politikába is, ám Hermann megvédte Görgeit, mondván a „szabadságharcban ez természetes folyamat, egyszerűen nem tehette meg, hogy kimaradjon belőle”. Korábban hajlamosak voltunk a katonai cselekedeteit a politika oldaláról bemutatni, ez a tévút szerencsére lassan véget ér. Az előadó szerint az a feladatunk, hogy elhelyezzük az időben a szabadságharc idején még csupán 30-31 éves Görgeit, és az esetleges hibáit ne azzal a visszavágással mentsük fel, miszerint „Kossuth sem volt hibátlan”.

Erdődy Gábor, az ELTE BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék vezetője Görgei Artúr és a politika című bevezető előadásában kiemelte, a tábornoknak kiemelkedő szerepe volt abban, hogy Európa egyik leghosszabb, 1848-1849-es szabadságharcában méltó ellenfelei voltunk a Habsburg Birodalomnak. Hermannhoz csatlakozva Erdődy is azon a véleményen van, hogy Görgei nagyságát nem úgy kell bemutatni, hogy Kossuth érdemeit lealacsonyítjuk, mondta az előadó.

A nemzeti érzés fiatal korában megérintette Görgeit, aki azonban a reformkori diskurzusokban eleinte nem foglalt állást, ám a Kelet népe vitával kapcsolatban így nyilatkozott: „valamennyi hírlap közül a Pesti Hírlapban találni a legtöbb igazat”. A radikális értékek iránti vonzódás, az arisztokrata gőg ellen irányuló ellenérzés, a polgári átalakulás és a jogi egyenlőség iránti elkötelezettség, a szociális érzékenység, valamint a jobbágyi robottal szembeni gyűlölet jellemezte, magyarázta az előadó.

A határozott magatartásával Kossuthot is megnyerő Görgei jogszerű önvédelmi háborúnak nevezte a szabadságharcot, amely az V. Ferdinánd által szentesített áprilisi törvényeket védelmezte. Ezen állításához mindvégig hű maradt. 1848. november-decemberben a seregszervezésben összekülönbözött a politikusok elképzelésével: Kossuth az irreguláris, gerilla elemeket is támogatta volna, azonban Görgei ezektől irtózott, ennek ellenére ekkor még a kölcsönös bizalom jellemezte kapcsolatukat. Az önvédelmi háború elején – amikor jelentős túlerővel állt szemben a 30 ezer, alacsonyan képzett, mindössze 80 ágyúval felszerelt honvédsereg, így hátrálásra kényszerült – az egyre aggódóbb Kossuthban a hozzá nem értő civilt látta Görgei, míg Kossuth a politikai vezetés parancsait ignoráló katonaként jellemezte a hadvezért. A Váci Nyilatkozat megpecsételte kapcsolatukat. Proklamációjával Görgei a hadsereg egységét igyekezett megtartani, és megfogalmazni, miért harcolnak Béccsel (ahol egy felszentelt uralkodó elleni puccs zajlott le), Kossuth azonban merőben másként értelmezte a hadvezért tettét.

A tavaszi hadjárat utáni eseményeket elemezve Erdődy elmondta, hogy az április 28-i haditanács Buda felszabadítását jelölte ki célnak (a logikusnak tűnő, Bécs felé történő menetelés helyett), hiszen a honvédsereg elfáradt, regenerációra volt szüksége. A hadvezetés maximum egy hétben jelölte meg az ostrom idejét. Nagyot tévedtek. Erdődy elmondta, Görgei a későbbi szorongatott helyzetben sem fogadta el Paszkievics orosz herceg fegyverletételre szóló felszólítását. Érdekesség, hogy júliusban felmerült a lehetőség, hogy egy Romanovot hívjanak meg a magyar trónra, ekkor már bárki szimpatikusabb volt a Habsburgoknál. Dembinszky vezetésével augusztusban bekövetkezett a végső katonai összeomlás, utána már esélye sem volt a diktátorrá kinevezett Görgeinek: felelősséget kapott valós hatalom nélkül. Nem maradt más lehetőség, mint hogy feltétel nélkül kapituláljon az orosz csapatok előtt.

1. „Kossuth sem volt hibátlan”
2. „Hátra tábornok” jó kémikus, de „rossz vezér”
3. A híres fejsérülés
4. Professzor Görgei?
5. A skót vadkacsák és a magyar fegyverek
6. A 19. század legnagyobb magyar hadvezére
7. Az utolsó öt nap
8. Kell-e ma még foglalkoznunk Görgeivel?

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

11. A kiegyezéshez vezető út, a kiegyezés tartalma és értékelése
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Véreskezű zsarnokból Ferenc Jóska – hét évtized „a birodalom első hivatalnokaként”
• A Magyarországgal való kiegyezés felé mozdította el Bécset a königgrätzi vereség
• Külpolitikai kudarcok kényszerítették Bécset a Kiegyezésre
• Deák Ferenc tollba mondta a húsvéti cikket, hogy kézírását se ismerjék fel
• Ferenc József is fogadta az 1849-ben jelképesen felakasztott Andrássyt
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben
• Megoldódott Sisi koronázási fotóinak rejtélye