2017. tavasz: Nők a fronton

A titkos fegyver: Marlene Dietrich

Adam Hensley

Amint a német születésű filmcsillag, Marlene Dietrich szenvedélyesen búgó hangja felcsendült a rádióban, az amerikaiak sejtették, hogy odaát a front túloldalán egyenruhába bújtatott marcona németek ezrei zuhannak melankóliába, szeretteikre és a háború által szétzúzott civil életükre gondolva. A rekedtes hangú melódia többet ért minden golyónál…

Vérengzés a király nevében

Edward Collins

„Ez nehéz napnak ígérkezik” – mondta a legenda szerint a párizsi Gréve téren felállított vesztőhely felé tartva a XV. Lajos elleni meghiúsult merénylet elkövetője, Robert-François Damiens. A nehéz jelző azonban a legkevésbé sem fedi a gyötrelmeknek azt a fokát, amelyeknek aznap részese volt a „wannabe királygyilkos”. Bár hasonló tortúrát már IV. Henrik merénylői is kénytelenek voltak elszenvedni, a „sikertelen” Damiens-t már a felvilágosodás hazájában, Voltaire és Rousseau korában végezték ki a lehető legbrutálisabb módon. Haláltusája órákon át tartott. A kegyetlen kínzást egy idő után már a kivégzést a helyszínen követő olasz kalandor, Giacomo Casanova sem bírta nézni, a téren összegyűlt emberek többsége azonban jól szórakozott.

Nádasdy Borbála esete a XX. századdal

Mészáros Márton

A hazának számtalan államférfit adó nemesi család sarjaként arra lett volna ítélve, hogy férjhez menjen egy másik arisztokratához. Nádasdy Borbála élete mégis máshogy alakult: a grófnő a lepsényi kúriában és az alsóperepusztai vadászházban töltött gyermekkora után, kitelepítve, korán kényszerült munkát vállalni, majd az 1956-os szabadságharc után kalandos körülmények között menekült nyugatra. Ausztriában filmcsillag lett, két év után viszont a szerelem Párizsba vitte. Franciaországban több munkát vállalt (volt hullamosó is), harmincévnyi szolgálat után végül balettmesterként ment nyugdíjba. Az életét memoárokban megörökítő grófnő néhány éve költözött vissza Magyarországra.

Andrássy Ilona az első világháború frontjain

Kulcsár Ádám

„Sok a sebesült, és micsoda sebesülések! Nem lehet felismerni, hogy ezek a hörgő, ordítozó, széjjelszakított emberek fiatalok-e vagy öregek, még kevésbé elképzelni, hogy ezek az arcok valaha mosolyogtak. Kilógó agyvelők, törött csontok, fityegő végtagok, egyenruháik csupa sár és vér” – írta naplójába 1916 májusában Andrássy Ilona grófnő, az olasz front egyik főnővére.