2024. tavasz különszám: Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Langyos sör, hideg virsli: mindennapok a kommunista tömegszervezetekben

2023. május 1. 16:10 Rácz Attila

Robog a barátságvonat

Az úttörőszövetség taglétszáma (pártoló tagokkal együtt) a nyolcvanas években megközelítette a másfél milliót. A 6–14 éves tanulók 98%-át avatták fel úttörőnek. A kisdobos- és úttörőközösségek tevékenységét közel 102 ezer úttörővezető és 117 ezer pártoló tag segítette. A kék és vörös nyakkendős csapatok 7300 KISZ-szervezettel, 2980 üzemmel, szövetkezettel, 14 400 szocialista brigáddal építettek ki kapcsolatot.

Az úttörőmozgalomnak két fő feladata volt: a kisdobosok és az úttörők világnézeti, politikai erkölcsi nevelésének erősítése, az úttörők KISZ-életre való felkészítése, de kétségtelenül hasznosak voltak azok az akcióik, amelyeket a polgári gondolkodás és életmód hiányában szervezniük kellett: a környezetvédelmi őrjáratok, társadalmi munkában a közterületek (parkok, játszóterek) rendben tartása, a napközis táborok, a papír- és vasgyűjtések. Az úttörők számára a legnépszerűbbek a sport- és turisztikai programok voltak.

Néhány, a Budapesti Úttörőelnökség által szervezett program 1982-ből: Kisegítő iskolák járőrversenye, Tájékozódási Kupa őszi fordulója, parlamenti fenyőfaünnepség, kisdobos egészségügyi vetélkedő, bábcsoportok területi elődöntői, Úttörő Honvédelmi Kupa lövészverseny, modellező-, tűzoltó-, rádió-iránymérő verseny és Barátságvonat a Szovjetunióba.

A szövetség – a KISZ-hez hasonlóan – folyóiratokat tartott fenn, ezek sorába tartozott a Pajtás, a Kisdobos, a Dörmögő Dömötör és a Szegeden szerkesztett Kincskereső.

Generációk között

A pártszervek által rendezett, koordinált események voltak az állami ünnepségek is, köztük például Budapest felszabadulása (február 13.), a szovjet hadsereg megalapítása (február 23.), az 1848–1849-es szabadságharc és polgári forradalom (március 15.), a magyar Tanácsköztársaság kikiáltása (március 21.), hazánk felszabadulása (április 4.), Lenin születése (április22.), a győzelem napja (május 9.), a nagy októberi szocialista forradalom (november 7.), továbbá a nemzetközi nőnap (március 8.), a május elseje, az alkotmány ünnepe (augusztus 20.), a fegyveres erők napja (szeptember 29.). A központi ünnepségek mindig reprezentatív helyszíneken zajlottak (például a Gellért-hegyi Felszabadulási emlékműnél), és sokszor demonstratív jelleget kaptak (légi és vízi parádé).

A kötelező protokoll szerint részt vettek benne az MSZMP központi és helyi bizottságainak, a tanácsoknak, a fegyveres erőknek, a társadalmi és tömegszervezeteknek a vezetői és „az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet parancsnokok”. Néha meghívást kaptak olyan, az aktuális ünnephez kapcsolódó személyek, mint többek között Budapest „felszabadításának” harcosai vagy az egykori partizánok.

Különösen nagy szervezést igényelt a pártszervezetektől a proletárinternacionalizmus ünnepe, május 1-je, hiszen Budapesten 150–200 ezer dolgozó vonult fel a Dózsa György úton, az alkalomra dekorációk készültek, azt országszerte majálisok, kulturális és sportprogramok színesítették. Az ünnep lehetőséget adott az „1919-es veteránokkal” való találkozók megszervezésére is, ami kétségkívül ápolta a generációk közötti kapcsolat kialakulását. A szervezés döccenőiről korabeli vicc is született: Miről szól a május 1-je? A langyos sörről és a hideg virsliről.

Kommunista és szabad a szombat

Általában valamely ünnepséghez, évfordulóhoz kapcsolódtak az úgynevezett kommunista szombatok, jubileumi és kongresszusi (munka)versenymozgalmak, amelyek lebonyolítása az ötnapos, illetve 40 órás munkahét 1981 és 1984 közötti bevezetése miatt egyre nehézkesebbé vált. Ahogy az említett pártértekezleten a Pamutfonóipari Vállalat vezérigazgatónője fogalmazott:

"A mi iparunkban a szabad szombat bevezetése óta a dolgozóknak, üzemi vezetőknek nincs szombatja, gyakran vasárnapja sem, mert a többlettermelést a létszám katasztrofális csökkenése és hígulása miatt csak túlórákkal lehet létrehozni. Teljesen mindegy a dolgozók szempontjából, hogy túlórának, vagy VGMK-nak [vállalati gazdasági munkaközösségnek] nevezem, a lényeg, hogy leányaink és asszonyaink nem a családjukkal töltik a pihenőidőt. Megunja a férj, megsínyli a gyerek.”

Ezek a „felajánlások” valójában sokszor a „fusi” és a „maszek” munkák, esetleg a vállalati ünnepségek leplezései voltak, de a részvételt sem volt egyszerű megszervezni, hiszen ekkoriban álltak át az iskolák az 1976-ban bevezetett 11 napos ciklusról 10 naposra, azaz már nem volt minden második szombaton tanítás. Azonban ezeket a hétvégi napokat a gyerekeknek, ha a szülők dolgoztak, vagy kommunista szombatot tartottak, gyakran az iskolában, napköziben kellett tölteniük.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tavasz: Tróntól a Szentszékig
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Kép forrása: Fortepan / Simon TiborKép forrása: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár