Középkori szokások szerint nem is léphetett volna trónra II. (Vak) Béla
2024. február 13. 15:05 Múlt-kor
„Utána Vak Béla uralkodott, Vak Álmos herceg fia; mind a számos rosszat elkerülte, és alázatosan jócselekedetek gyakorlására adta magát. (…) Kezében megerősödött az ország, ellenségeit gyalázatra vetette az Úr mind a mai napig.” A Képes krónika némileg pontatlanul fogalmaz II. (Vak) Béla királyunkról, ugyanis Álmos herceg fiának számos rossz, sőt borzasztó élményt kellett átélnie élete során, és hatalma konszolidálása érdekében hosszú ideig a „jócselekedetek gyakorlásától” is igen távol került. II. Béla, aki megvakíttatásának köszönhetően kapta a „vak” jelzőt, fiatalon, mindössze 33 évesen, 1141. február 13-án búcsúzott az árnyékvilágtól.

II. Béla 19. századi ábrázolása (részlet)
Korábban
A megmentő kutyahere
Béla nem örvendhetett nyugalmas gyermekkornak. A zaklatott ifjúkor okozója apja Álmos volt, akit nagybátyja, I. Szent László az utolsó pillanatban megfosztott a koronától és utódjául Álmos bátyját, a korábban papnak szánt, nagy műveltségű Kálmánt nevezte ki. Álmos nem tudta elviselni a kudarcot és Kálmán megkoronázása után többször megkísérelte megszerezni a trónt.
A két testvér már 1098-ban egymásnak ugrott, de ez csak kakaskodás volt, vér még nem áztatta a földeket, mert Álmos és Kálmán a főurak nyomására baráti jobbot nyújtott egymásnak.
Az öcs azonban nem tudott megnyugodni: a következő évtizedben folytatta ellenállását, és külföldi fegyveres segítséggel próbálta elragadni a trónt bátyjától.
Kálmán katonáinak 1106-ban, illetve 1108-ban lengyel, majd német seregekkel kellett birokra kelniük. Álmos mindkét alkalommal elbukott, de bátyja, miután lázadó öccse bűnbánatot gyakorolt, megint megbocsátott neki.

A tűzszünet azonban csak ideiglenesnek bizonyult, és a helyzet annyiban bonyolódott, hogy ekkorra már mindkét fivérnek fiúörököse volt, azaz mindketten a végsőkig elszántak voltak arra, hogy fiaik számára megszerezzék a hatalmat.
Álmos fia, Béla 1108 tájékán született. Kálmánnak végül 1115-ben elfogyott a türelme, miután fülébe jutott, hogy öccse újabb lázadásra készül.
[galeria_kep_36831]
A bosszú rettenetes volt: a király Álmost fiával, Bélával együtt megvakíttatta. A szerencsétlen gyermekre kasztrálás is várt volna, de állítólag a végrehajtó keze végül megremegett.
A Képes krónika következőképpen számolt be az esetről: „…a király elfogta a herceget meg kisded fiát, Bélát, és megvakíttatta őket; azt is meghagyta, hogy a kisded Bélát heréljék ki. De aki megvakította, félt Istentől és a királyi nem kihalásától: kutyakölyköt herélt ki, annak heréit vitte a királynak.”
A Kálmán-, illetve az Álmos-párt több évtizedes csatájában úgy tűnt, Álmos és hívei elbúcsúzhatnak a koronától, mivel 1116-ban, Kálmán halála után, annak fiát, Istvánt magyar királlyá koronázták. A megvakíttatott rokonokat István békén hagyta, apa és fia a dömösi kolostorban folytatta életét.
Az Álmos-párt 1125-ben azonban újra akcióba lépett, miután II. Istvánt külpolitikai kudarcok érték; a sikertelen halicsi hadjárat és a dalmát városok elvesztése a király számára súlyos presztízsveszteséggel járt.
Álmos szervezkedése azonban unokaöccse tudomására jutott, így a lebukott herceg életét féltve Bizáncba szökött, hátrahagyva fiát, akit hívei sikeresen rejtegettek István bosszúja elől.
A Bizáncba távozó Álmos körül egy sereg főúr gyülekezett. A bizánci uralkodó menedéket adott nekik, mert ebben az időben a bizánci-magyar kapcsolatokat súlyos gazdasági és politikai nézeteltérések terhelték, amelyek 1127-ben háborúba torkollottak.
A gyermektelen és egyre romló egészségi állapotú II. István feltehetően ekkortájt jelölte ki utódát, Zsófia nevű nővérének fiát, Sault. Az utód megnevezése nemcsak neki, hanem az Árpád-ház Kálmán-ági leszármazottjainak, és a Kálmán-párti főuraknak is rendkívül fontos volt, akik joggal tarthattak attól, hogy II. István halála után, hivatalos trónörökös hiányában, a Bizánc által támogatott Álmos, vagy fia, Béla megszerezheti a trónt.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés
- A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
- A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
- Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
- Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
- Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
- Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
- Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
- Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
- Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59