Kortárs elemekkel és új múzeummal nyílt meg a felújított kisvárdai vár

Fotó: Építészfórum

Wittinger Zoltán beszámolója szerint a rekonstrukciót komoly dilemmák előzték meg, mivel az eredeti épület – elegendő történelmi és régészeti információ hiányában – nem volt hitelesen, "formaazonosan" visszaépíthető. Az alapkoncepció ezért arra az elvre épült, hogy a meglévő, megmaradt falakat szigorúan a klasszikus műemlékvédelmi szabályok szerint konzerválják, a pályázat által megkövetelt új, hasznos múzeumi és kiállítótereket pedig a várudvart egykor határoló északi és keleti palotaszárnyak helyén, modernista stílusú, zárt tömbökként húzzák fel.

Ez a megoldás egyszerre utal a hajdani térszerkezetre és hozza létre újra a belső udvart, amely továbbra is otthont adhat a nyári Várszínházi előadásoknak, de immár egy autentikusabb, a történelmi atmoszférát jobban tiszteletben tartó környezetben. A felújítás megszüntette a 20. századi beavatkozások – például a romokat eltakaró, 1970-es években épült acélszerkezetes színházi védőtető – okozta vizuális torzulásokat is.

A kisvárdai vár a 15–16. századi magyar történelem egyik kiemelkedő végvára volt, amely a Tisza árteréből kiemelkedve ellenőrizte az észak felé tartó kereskedelmi utakat. A belső vár magja 1470 és 1568 között épült, amelyet a 16. század második felében a neves itáliai hadmérnök, Ottavio Baldigara tervei alapján korszerű, ó-olaszbástyás, föld-fa sáncos erődítménnyé alakítottak. Az épület a 17-18. században élte fénykorát.

Pusztulása nem harci cselekményekhez, hanem a 18. századi békésebb időszakokhoz köthető: az új birtokosok, a Zichy és az Esterházy családok engedélyével az erődöt kőbányaként kezdték használni az uradalmi építkezésekhez. A pusztítást csak 1828-ban állították le a vármegyei hatóságok egy olyan határozattal, amely a magyar műemlékvédelem legelső dokumentumának tekinthető.

A 19. századi védelmi intézkedés azonban elkésett: a vár nagy része (a kőfaragványok, a belső vár három szárnya és a külső épületek) addigra szinte nyomtalanul eltűnt. A 20. század közepéig a romokból mindössze a délkeleti saroktorony és a déli palotaszárny falának csonkja maradt fenn.

Az 1950-es években a védművek maradványaival feltöltötték a vizesárkot, hogy helyet csináljanak a helyi labdarúgócsapat pályájának, teljesen eltüntetve a reneszánsz erődrendszer egykori nyomait. A most átadott, tájépítészeti eszközökkel megvalósított rehabilitáció ezt a korszakot is lezárta, új, látogatóbarát parkot teremtve a korábbi sportpálya helyén.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2018

• Géza fejedelem helyett felesége, Sarolt irányíthatta az országot
• A pornokrácia évtizedei Rómában – ki is volt az „igazi nőpápa”?
• A kormányzóné, Purgly Magdolna útja Sofronyától Estorilig
• Pergőtüzek krónikája
• Kormányzóné, anyakirálynő, hercegi nagymama - Szilágyi Erzsébet élete
• Péter Gábor, a „szovjet ügynök”
• Hét híres kutya a történelemből
• Verne valóra vált víziói
• Erzsébet királyné anyasága