Könyörtelenül számolták fel az „emberiség dögvészeit”, a tengeri banditákat

Védelmi pénz vagy orosz rulett

Az olyan nyugati hatalmak, mint Anglia, Hollandia és Franciaország egyre nagyobb volumenű kereskedelmi tevékenységüknek köszönhetően jelentősen ki voltak téve a kalózok fosztogatásainak, így elemi érdekük volt a kalóztevékenység felszámolása. Hatalmas, lomha hajóik gyorsaság tekintetében a 17. század elején azonban még nem tudták felvenni a versenyt a muszlim kalózok vitorlásaival.

A helyzet akkor változott meg, amikor a berber kalózok ellen háborút hirdető nyugati országok az 1650-es években jelentősen megnövelték flottáikat, és megjelentek a fregattok, amelyek már jobb előzetes esélyekkel vették üldözőbe a muszlim kalózok hajóit. Az angolok és a hollandok a század második felében számos alkalommal arattak győzelmet a kalózok felett, akik így az 1600-as évek végére már jóval kisebb veszélyt jelentettek az atlanti partvidék lakóira nézve, mint néhány évtizeddel korábban.

Kalóz kivégzése egy kora újkori metszeten

A korzárok végül arra kényszerültek, hogy az angol és francia hajókat sértetlenül hagyják közlekedni. Nem jártak azonban ilyen jól a kevésbé tehetős országok színeiben vizeket szelő vitorlások, ők ugyanis a védelmi pénz és szerencse, vagyis a között választhattak, hogy a haramiákkal szembeni nyílt ütközet lehetőségét kockáztatják. A gazdagabb államok kereskedői egy időben ráadásul önszántukból fizettek a berber kalózoknak, mivel így versenyelőnybe kerültek a rosszabb anyagi körülmények között élő társaikhoz képest.

A berber kalózok, igaz, csökkenő intenzitással, de egészen a 19. század első évtizedeiig folytatták akcióikat, addig, amíg a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszuson résztvevő nyugati országok elkötelezték magukat az észak-afrikai kalóztevékenység végleges felszámolása mellett. A berber tengeri banditák akkor szüntették be végleg tevékenységüket, amikor a X. Károly vezette Franciaország 1830-ban annektálta Algériát.

A berber kalózok a csúcsidőszakban, 1580 és 1680 között egyes becslések szerint mintegy 850 ezer embert tettek rabszolgájukká, az évszázadok során pedig összesen több mint egymillió embert. És még jóval az aranykor után, a 18. század végén is képesek voltak arra, hogy foglyul ejtsenek 130 amerikai tengerészt.

1. Don Quijotétól Izlandig
2. Védelmi pénz vagy orosz rulett
3. Morgan kapitány és a „spanyolok csépharadója”
4. A nagy leszámolás

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban