2022. tél: A szeretet mártírjai
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Kis kék cédulák a csalás szolgálatában: így nyertek választást a kommunisták 

2022. augusztus 31. 09:05 Múlt-kor

75 évvel ezelőtt, 1947. augusztus 31-én tartották a 20. századi Magyarország leghírhedtebb országgyűlési választását, amely során a hatalmat egyre inkább kisajátító, de társadalmi bázissal alig rendelkező Magyar Kommunista Párt arcátlan csalássorozattal juttatta győzelemre a maga vezette koalíciót.

Rákosi
Hősök tere, 1946. május 1-i ünnepség, a dísztribünön középen Rákosi Mátyás (Fortepan / Aszódi Zoltán)

A második világháborút követő első szabad választások világosan jelezték, hogy a háborús vereségből csak nagy áldozatok árán felocsúdó magyar társadalom nem kér a kommunizmusból. Az 1945 novemberében megtartott egyenlő, titkos és általános választáson a kisgazdapárt a maga 57%-val abszolút többséget szerzett, míg a kommunisták csupán 16,95%-ot szereztek.

Moszkva azonban nem hagyhatta, hogy egy megszállása alatt tartott országban a „demokratikus” átalakulás a helyi kommunisták részvétele nélkül menjen végbe, ezért gyakorlatilag utasította a kisgazdákat, hogy egy olyan nagykoalíciós kormányt hozzanak létre, amelyben a kulcspozíciók (például a Belügyminisztérium a rendőrséggel együtt) a kommunisták kezébe kerülnek.

Az új kormány, amelynek miniszterelnöke Nagy Ferenc, az FKGP vezető politikusa lett, 1946. február 1-én kikiáltotta a köztársaságot, amelynek elnökévé Tildy Zoltán református lelkészt, szintén kisgazdapárti politikust választották meg.

A kommunista párt vezetői azonban közel sem elégedtek meg azzal a szereppel és helyzettel, amelyre az 1945-ös választási eredmények predesztinálták őket, és szép lassan nekiálltak kikövezni a hatalom átvételéhez vezető utat. Rákosi Mátyás kezdeményezésére a kommunista párt (MKP) a szociáldemokratákkal (SZDP) és a parasztpárttal (NPP) együtt közösen létrehozták a Baloldali Blokkot, amelynek fő célja az volt, hogy az úgynevezett szalámitaktika segítségével fokozatosan felőrölje a kisgazdapárt hatalmát.

Az SZDP-ben és NPP-ben helyet foglaló és titokban a kommunista párthoz tartozó képviselők, a megszálló szovjet hadsereg, valamint a mind inkább kiépülő politikai rendőrség (ÁVO) sokat segített abban, hogy Rákosiék szalámitaktikája sikeresen működjön. A hidegháború kibontakozásával párhuzamosan Moszkva úgy érezte, hogy újonnan megszerzett gyarmatain már nem kell tartania a nyugati államok retorzióitól, ezért a minél gyorsabb kommunista hatalomátvétel mellett tette le a voksát.

Rajk László belügyminiszter irányításával a politikai rendőrség a jobboldali Magyar Közösség nevű szervezetet államellenes összeesküvéssel vádolta meg, és a nyomozást kézi vezérléssel úgy irányították, hogy a szálak a Kisgazdapártig vezessenek. Amikor magát Nagy Ferencet is megvádolták, az éppen Svájcban tartózkodó miniszterelnök inkább az emigrációt választotta a hazug és igaztalan meghurcoltatás helyett.

Nem volt ilyen szerencsés a Kisgazdapárt titkára, Kovács Béla, akit a kommunisták szintén belekevertek az összeesküvésbe: mivel parlamenti képviselőként mentelmi joggal rendelkezett, amely a nemzetgyűlés hozzájárulása nélkül nem volt megvonható tőle, a szovjet hatóságok egyszerűen elrabolták és a Szovjetunióba hurcolták. Ennek az eseménynek az évfordulója – 1947. február 25. – ma a kommunizmus áldozatainak az emléknapja Magyarországon.

„Alapvető feladatunknak azt tartjuk, hogy mindent előre megtudjunk, s tájékoztassuk erről vezetőinket. E célból meglehetősen kiterjedt informátorhálózatot hoztunk létre. Valamennyi pártban vannak embereink. […] A beszervezésre többnyire annak köszönhetően került sor, hogy kompromittáló anyagok vannak a kezünkben. […] Minden minisztériumban, sőt az egyházi személyek között is megvannak az embereink. […] A politikai rendőrség nagy segítséget nyújt a pártnak. Pártközi tanácskozások előtt általában sikerül megtudnunk, mi a szándéka politikai ellenfeleinknek, s ennek köszönhetően idejében tájékoztatjuk mindenről a kommunista párt vezetőségét. Megszerveztük a telefonlehallgatásokat. […]” (Részletek Péter Gábor jelentéséből; 1947)

Az új kormányfő, Dinnyés Lajos, annak ellenére, hogy kisgazdapárti politikus volt, hűen kiszolgálta a kommunista érdekeket, és asszisztált azokhoz a törvénymódosításokhoz, amelyek már az új, 1947-es választást készítették elő. Rákosiék semmit nem bíztak a véletlenre. Okulva a két évvel korábbi választási vereségből, egy sor olyan törvénymódosítást eszközöltek ki, amelyek a Kommunista Párt malmára hajtották a vizet: kizárták a választójogból a német nemzetiségűeket, a lakosságcserével Csehszlovákiából áttelepített magyarokat, és azokat, akik 1945 előtt tagjai voltak valamilyen jobboldali szervezetnek. Az 1945-ös választáshoz képest a törvénymódosításnak köszönhetően 10%-kal csökkent a választásra jogosultak száma.

Ezen kívül a Rajk László vezette Belügyminisztérium további félmillió állampolgárt „felejtett ki” a választójogi névjegyzékből, akik alapvetően a polgári pártok vagy a szociáldemokraták támogatói lettek volna.

A kommunistáknak sem a kizárások, sem a megfélemlítések, sem a demokratikus pártok kampányainak adminisztratív eszközökkel való akadályoztatása nem volt elég, az MKP egy konkrét, jól előkészített választási csalást is megtervezett, amelyeket az úgynevezett „kék cédulákkal” igyekezett végrehajtani.

A választás napján egy kávéház-tulajdonos találkozik a kollégájával, aki megkérdezi tőle:
– Te kire szavazol?
– Hát Rákosira!
– Rákosira, aki államosítja a kávéházakat?
– Ha megtudja, hogy rá szavaztam, meghal a csodálkozástól. (korabeli vicc)

A kék cédula eredetileg a lakóhelyüktől ideiglenesen távol tartózkodó és nem a lakóhelyeiken szavazó választópolgárok igazolására szolgáló dokumentum volt. Az elvileg csak egyszer használható dokumentumot a kommunisták nagy mennyiségben hamisították és a teherautókon, vonatokon, sőt kerékpárokon településről településre szállított aktivistái között szétosztották, így sokan többször, akár 15-20-szor is leadták voksaikat az MKP-re. Ma sem tudjuk pontosan, hány hamis szavazatot kaptak így a kommunisták, de a kutatók 60-120 ezer közé teszik ennek a számát. (Az összes kommunista szavazat 1,113 millió volt.)

Az 1947-es, kékcédulás választás végeredménye végül így alakult:

Párt neve

elért szavazat

szavazatok aránya

mandátum száma

mandátum aránya

Magyar Kommunista Párt (MKP)

1 111 001

22,25%

100

24,33%

Független Kisgazdapárt (FKgP)

766 000

15,34%

68

16,55%

Szociáldemokrata Párt (SZDP)

742 171

14,86%

67

16,30%

Demokrata Néppárt (DNP)

824 259

16,5%

60

14,60%

Magyar Függetlenségi Párt (MFP)

670 751

13,43%

49

11,92%

Nemzeti Parasztpárt (NPP)

413 409

8,28%

36

8,76%

Független Magyar Demokrata Párt (FMDP)

262 109

5,25%

18

4,38%

Magyar Radikális Párt (MRP)

85 535

1,71%

6

1,46%

Keresztény Női Tábor (KNT)

69 363

1,39%

4

0,97%

Polgári Demokrata Párt (PDP)

49 740

1,00%

3

0,73%

Összesen

4 994 338

100%

411

100%

   

Bár a választási csalások sok helyütt nyilvánvalóak voltak és több körzetben a választási jegyzőkönyvekbe is bekerültek, a kommunisták csalása legitimálta magát. Amikor a Magyar Függetlenségi Párt vezetősége petíciót nyújtott be a választásokat felügyelő Országos Nemzeti Bizottsághoz (ONB), Rákosi Mátyás polgárháborúval fenyegette meg annak vezetőjét és a Függetlenségi Pártot vádolta meg választási csalással. Sztálin legnagyobb magyar tanítványának erődemonstrációja megtette hatását: a megfélemlített ONB megsemmisítette a Függetlenségi Pártra leadott mintegy 13,43%-nyi voksot, ezzel jócskán félrebillentve az erőviszonyokat.

A Baloldali Blokk pártjai (MKP, SZDP, NPP) együtt sem értek el többséget (45.5%), sőt a két munkáspárt együtt is csak 3%-kal szerzett több szavazatot, mint két évvel korábban (akkor 34,4%, most 37,17%). Ezzel szemben a Kisgazdapárt a többi demokratikus párttal együtt is 52%-os eredményt produkált, amely azt jelentette, hogy a csalások, a visszaélések és a megfélemlítések ellenére a nem baloldali pártok alig gyengültek valamit 1945-ös eredményükhöz képest.

A későbbi történések megértéséhez azt a tényezőt sem hanyagolhatjuk el, hogy a választójogi törvény értelmében az a négy párt, amelyik egymással koalícióba lép és együttesen megszerzi a szavazatok 60%-át, a parlamentben 75%-nyi mandátumhoz jut. Ezért fordulhatott elő, hogy a Baloldali Blokk és a Dinnyés vezette, alaposan megtépázott, és leszalámizott Kisgazdapárt a Függetlenségi Párt voksainak megsemmisítése után egymásra talált, és közösen kormányt alakított.

A világháború lezárását követő években a kezdeti reménykedés és a demokratikus átalakulásba vetett feltétlen bizalom hamar alább hagyott a megszálló szovjet csapatok tartós jelenlétének, a kommunisták egyre fokozódó térnyerésének és a szovjet mintára létrehozott politikai rendőrség ténykedésének köszönhetően. Az 1947-es kékcédulás választások azért tekinthetőek a fiatal magyar demokrácia halottas menetének egyik fontos állomásának, mert ekkor vált végleg nyilvánvalóvá: Magyarország jövőjét egy Moszkvából irányított, még csalással is csak 22%-os szavazói bázissal rendelkező párt fogja végérvényesen meghatározni.  

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2022. tél: A szeretet mártírjai
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
9 945 ft 8 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
Rákosi Mátyás az 1945-ös nemzetgyűlési választások idején (Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)Egy, a több százezernyi kékcédulábólAmikor már nem kellett izgulni: Rákosi Mátyás és jakut származású felesége, Fenya Fjodorovna Kornyilova szavazatukat adják le az 1950. október 22-i első tanácsválasztáson. (Fortepan / Bauer Sándor)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár