Kínában él egy elszigetelt törzs, ahol a nők irányítanak

2018. november 30. 15:07 Múlt-kor

Habár sokan a mítoszok vagy a fantázia részének tekintik csupán őket, valójában igenis léteztek és napjainkban is léteznek olyan társadalmak a világon, amelyekben a nőké az irányítás. Ilyen társadalom a Délnyugat-Kínában élő moszuó törzs is, amelyben a nők adják a családfőket, és szabják meg a háztartás munkarendjét is. A moszuóknál a házasság intézménye is egészen más, mint a világ többi részén.

Korábban

Női kontroll

A tibeti határhoz közel, főként a Lugu-tó partján élő nép mintegy 40 000 főt számlál. A kínai hatóságok nem ismerik el őket önálló etnikumként, a tőlük kulturálisan eltérő, ám lényegesen nagyobb létszámú (mintegy 320 000 fős) nahi (vagy nasi) néphez sorolják őket. Ez megnehezíti napjainkban az egyedülálló moszuó kultúra védelmét. Tény azonban, hogy a kínait is magában foglaló sino-tibeti nyelvcsaládon belül a moszuók és a nahik nyelve közeli rokona egymásnak.

A moszuók által lakott vidék több mint hat órányi útra található bármely nagyobb várostól, ami segített nekik az évszázadok folyamán megőrizni meglehetős elszigeteltségüket és ősi kultúrájukat. Az egyetlen nagyobb külső behatásnak az tekinthető, hogy eredeti törzsi vallásuk mellett kultúrájuk tartalmaz a tibeti buddhizmusból átvett elemeket is. A külvilággal gyakoribb kapcsolat pusztán az utóbbi néhány évben jött létre – a kívülállók pedig csak ámulnak a „nők királyságának” nevezett törzsön.

A moszuók matriarchális világában a családfő szerepét a nagymama gyakorolja, a házasság pedig sokkal kevésbé formális és fontos intézmény, mint máshol – az élet fő egysége a nagyobb háztartás. A férfiak és nők közötti kapcsolatot „sétáló házasságnak” nevezik, a világ más részein szigorúan vett „édesapa” és „férj” szavak pedig ebben a formában nem léteznek náluk.

Miután egy moszuó lány elért egy bizonyos kort (valamikor 13 éves kora után), saját hálószobát kap, valamint azt a jogot, hogy szabadon válasszon párt magának. A választott párjával maradhat akár egész életében is, de megengedett és megszokott, hogy idővel váltson. Ebben a társadalomban senki sem ítélkezik a nők felett amiatt, hogy hány férfival és milyen gyakran létesít kapcsolatot élete során. A kezdeményezés teljességgel a nő kezében van: ő az, aki áthívja saját háztartásába a választott társát, kizárólag este. A férfi a nővel töltheti az éjszakát, hajnalban azonban vissza kell mennie saját háztartásába. Igen ritka eset az, hogy a férfi ennél több időt tölt a nő háztartásában – a kapcsolatból születő gyermekeket sem feltétlenül együtt nevelik.

A moszuók körében az anyai vérvonal az, ami összeköti a családot. A gyermek az édesanyja háztartásában nevelkedik, ahol nagyanyja és igen sok más anyai ági rokona is együtt lakik. Az apává váló férfiak nem feltétlenül felelősek bármilyen mértékben a tőlük való gyermekek neveléséért vagy támogatásáért. A moszuóknál a háztartásban lakó férfiak saját unokahúgaik és unokaöccseik nevelésében vesznek leginkább részt. Emellet azonban lehetősége van az apának látogatni saját gyermekeit is, időt tölteni velük vagy ajándékokat hozni nekik. Az olyan (ritka) esetekben, amikor az apa kiléte nem ismert, nem éri hátrányos megkülönböztetés az anyát.

A háztartásokat a nők irányítják – ők döntenek a nyersanyagok és javak eloszlásáról is (a moszuó társadalom önellátó, többnyire cserekereskedelmen alapszik). A család javai anyáról lányára öröklődnek. Számos kutató szerint helyénvalóbb a „matrilineáris” szót használni a moszuó családstruktúrára a „matriarchális” helyett, azonban valójában a kettő egyvelegéről van szó.

következő oldal 1 / 2