Írek, indiaiak, új-zélandiak és angolok is álltak át a brit oldalról Németországhoz a világégések során

2018. október 24. 15:58 Múlt-kor

Korábban

A Brit Szabad Hadtest

Amery végül egy botrány miatt kikerült a képből: francia szeretőjét saját hányása fullasztotta meg egy részeg tivornya után. Az Amery ellen hozott gondatlan emberölés vádját végül ejtették, azonban nem tevékenykedhetett tovább az SS brit toborzójaként. A Waffen-SS és Goebbels propagandagépezete egy sokkal nagyobb vállalkozássá kívánták fejleszteni a brit hadifoglyok toborzását, mint amekkorát Amery elképzelt.

A kis csoportok előtt tartott előadások helyett valódi kampány indult, röplapokkal és a hadifoglyok számára készült angol nyelvű újság, a „Camp” (Tábor) hasábjain megjelenő hirdetésekkel. Az egységet úgy jellemezték, „teljesen önkéntes alakulat, amelyet brit alattvalók gondoltak ki és hoztak létre, akik a birodalom minden tájáról fegyvert fogtak és életüket ajánlották fel a Szovjet-Oroszország elleni közös európai küzdelemben.”

Ezen erőfeszítések nyomán is csupán néhány tucat érdeklődőt vonzott a gondolat, hogy német kötelékben harcoljanak a szovjetek ellen. A „hadtest” tagjait körülbelül négy hónapig képezte az SS egy Drezdához közeli helyszínen, majd 1945 márciusában a frontra vitték őket. Mivel a vezetésükre hajlandó brit tisztet nem sikerült találni, az egységet német SS-századosok (az SS terminológiájában „Hauptsturmführer”) vezették, és a „Nordland” nevet viselő 11. SS önkéntes páncélgránátos hadosztályhoz csatolták őket. Ez az alakulat skandináv önkéntesekből állt, és körülbelül 300 főt számlált – a legfeljebb 27-en lévő brit önkéntesek így még egytizedét sem tették ki az alakulat állományának.

A Nordland „hadosztály” a Berlinért folytatott végső, elkeseredett harcokban is részt vett, itt a brit önkéntesek is szembe kerültek a Vörös Hadsereggel, azonban jelentős hatást nem tudtak gyakorolni a küzdelem kimenetelére. Az alakulat fokozatosan felőrlődött, tagjai közül többen elszöktek, utolsó két szolgáló tagja pedig 1945. május 2-án adta meg magát az amerikai 121. gyalogezrednek. Az egység kézre kerített önkéntesei közül többeket bíróság elé állítottak a háborút követően, köztük egy kanadait és két új-zélandit is. A vádlottak közül többen azt állították, szabotázs céljával léptek be az egységbe. Legtöbbjükre börtönbüntetést szabtak ki.

John Amery időközben elhagyta Németországot, és a háború utolsó napjaiban a Mussolini rendszeréhez hű olaszokkal tevékenykedett Észak-Olaszországban, ahol angol nyelvű rádióadásokkal igyekezett demoralizálni a szövetségeseket. Miután olasz partizánok fogságába került, azok kiadták őt a briteknek. Ameryt Nagy-Britanniában állították bíróság elé nyolc rendbeli felségárulás vádjával. Védője eleinte amellett kardoskodott, hogy védence nyilvánvalóan beszámíthatatlan, míg öccse, a későbbi neves konzervatív politikus Julian Amery pedig azt igyekezett bizonyítani, hogy bátyja a háború kitörése előtt spanyol állampolgárságot szerzett, így nem árulhatta el a brit koronát. Maga Amery végül bűnösnek vallotta magát minden vádpontban, a tárgyalás mindössze nyolc percig tartott összesen. 1945 decemberében, 33 éves korában felakasztották.

előző oldal 4 / 4