Honnan származnak a különféle karácsonyfadíszek?

A karácsonyi készülődés fontos része minden évben a karácsonyfa felállítása, és ennek, valamint a lakás vagy ház egyéb részeinek hangulatos feldíszítése. A fények, girlandok, angyalkák és más díszek évről évre változatosabb formákat öltenek, az óriási választékban pedig már-már elvész eredetük története, holott ennek tudatában talán még jobban értékeljük látványukat.

A girlandok

A karácsonyfa köré tekerhető hagyományos, ezüstszínű girlandok ugyan napjainkban leginkább műanyagból készülnek, eredetileg sokkal nagyobb értéket képviseltek, ugyanis valódi ezüstből készültek.

Az ezüstgirlandok a 17. század elején jelentek meg német nyelvterületen, ahol ezüstművesek készítették őket rendkívül vékonyra kalapált ezüstlapokból.

Első készítőjük neve a múlt homályába vész, népszerűségük folytán azonban a girlandok gyártása nem is maradt meg sokáig kézműves tevékenységnek: hamar megjelentek a gépek, amelyek nagyobb mennyiségben és gyorsabban képesek voltak előállítani őket.

A valódi ezüsttel ára mellett egy másik nagy gond is volt: a közelében elhelyezett karácsonyi gyertyák lángjától elfeketedett, így megjelentek az ónból, illetve ólomból készült változatok is. Ezek rendszerint túl nehezek voltak ahhoz, hogy a karácsonyfa ágai sokáig tartsák őket, ezért a műanyag változatok 20. századi elérhetővé válásával (elsőként Nagy-Britanniában) a valódi fémekből készült girlandok szinte teljesen el is tűntek.

A gömbdíszek

Az eredetileg üvegből készült, gömb alakú karácsonyfadíszek szintén német „találmányok”: az üvegfújásáról már addig is ismert Lauscha nevű türingiai faluban kezdte őket készíteni az 1840-es évek végén egy Hans Greiner nevű mester (a település címerében ma is fontos helyet foglalnak el).

Greiner korai díszei még nem tökéletes gömbök voltak, hanem gyümölcsöket és dióféléket formáztak.

Szélesebb körű elterjedésük Viktória brit királynőnek és férjének, a szász Albert hercegnek volt köszönhető, akik több német karácsonyi hagyományt is meghonosítottak Nagy-Britanniában, ahonnan aztán (sokszor az Egyesült Államok közvetítésével) szinte az egész világon elterjedtek.

A gömbdíszek azonban a 19. századi üveg formájukban még kizárólag a gazdagok számára voltak megfizethetők.

A kevésbé tehetőseknek különféle kerámiákból készült változatokkal kellett beérniük, a 20. században pedig e díszek terén is a műanyag vált uralkodóvá.

A karácsonyfa

Az örökzöld fenyő a legkorábbi időktől kezdve az örök élet szimbóluma volt az emberiség számára, a hosszú és hideg európai telek során pedig külön jelentőségre tett szert a tavasz eljövetelének jelképeként.

A római templomokat a téli Saturnalia ünnepekor is fenyőágakkal díszítették fel, a kereszténység elterjedésével pedig továbbra is használatban maradt a növény az Istennel való kapcsolat jelképeként.

A komplett fenyőfa díszként való használatának kezdete nem pontosan tisztázott, a források azonban arra utalnak, hogy eleinte a plafonról lefelé lógatva helyezték el az észak-európai házakban, körülbelül 1000 évvel ezelőtt

Észak-Európa egyes részein sokáig bevett karácsonyfának számított a fenyő mellett a cseresznyefa, de akár a galagonyabokor is – ezeket cserépbe átültetve helyezték el a házban.

Már a kora újkorban is felmerült a valódi fenyőfánál olcsóbb, illetve könnyebben szállítható alternatíva igénye, ezt ekkoriban a bármilyen faanyagból felállított, piramisszerű alkotások jelentették, amelyeket aztán a fenyőfához hasonlóan fel lehetett díszíteni.

A karácsonyi égősorok

A karácsonyfának különleges varázst tud kölcsönözni a megfelelő kivilágítás, és az évszázadok során kevés embert tartott vissza az egyre inkább kiszáradó fa gyenge ágaira függesztett gyertyák által jelentett tűzveszély.

A tűz kiütésének megakadályozására a legkézenfekvőbb eljárás az volt, ha égő gyertyákkal sosem hagyták felügyelet nélkül a fát, illetve a biztonság kedvéért egy vödör vizet is tartottak a közelében az azonnali oltáshoz.

Az egyszerű tartókba helyezett gyertyákat sok helyen felváltották a 19. században a valamivel kevésbé veszélyes üveglámpások, illetve az olyan aljsúllyal ellátott gyertyatartók, amelyek nem engedték, hogy a gyertya kitérjen függőleges helyzetéből.

A balesetek azonban még így is igen gyakoriak voltak, olyannyira, hogy a 19. század folyamán az Egyesült Államokban több biztosítótársaság is lobbizott a törvényhozóknál a gyertyák karácsonyfákra aggatásának betiltásáért.

1895-ben egy Ralph E. Morris nevű férfi, a New England Telephone Company alkalmazottja volt az, aki előrukkolt a jóval biztonságosabb elektromos égősorral – a feltalálót a telefonközpontok villogó fényei ihlették meg.

Morris ötlete önmagában még nem vált sikeressé azonnal – a legtöbb ember a korban igen kevéssé hitt abban, hogy a nemrég feltalált elektromos égők valóban biztonságosak, így a 20. század első évtizedében továbbra is a gyertyák, illetve üveglámpások voltak az uralkodó fényforrások a karácsonyfákon.

A karácsonyi égősorok elterjedése akkor vette kezdetét, amikor a General Electric nevű vállalat 1903-ban könnyen felhelyezhető, előre összeszerelt formában kezdte szállítani őket, és a rivális Edison Electric is követte példáját.

Az elektromos égősorokkal körbefuttatott fa nem csupán biztonságosabbnak, de esztétikusabbnak is bizonyult, népszerűsége máig töretlen világszerte.