Háborúval tudták csak megfékezni a tengeri kalózkodást a kora újkor nagyhatalmai
2022. március 25. 09:07 Múlt-kor
Korábban
Morgan kapitány és a „spanyolok csépharadója”
Míg a muszlim kalózok – viszonylag szervezetten – Európát tartották rettegésben, addig az eleinte sokszor a nyugati hatalmak megbízásából, később saját szakállukra „dolgozó”, a berber kalózoknál jóval kisebb erőt képviselő európai társaik főként Észak-és Közép-Amerika, a Karib-térség vizeit fosztogatták. Bár a kalóz-világtörténetben egyértelműen kisebb jelentőségűek voltak a berber kalózoknál, a populáris kultúrában még ma is egyfajta romantikus légkör lengi körül az alakjukat.
Közéjük tartozott a Panamát 1671-ben kifosztó Henry Morgan kapitány, akit II. Károly angol király még lovaggá is ütött, valamint a „spanyolok csépharadója”, Francois l’Olonnais, eredeti nevén Jean David Nau, a történelem egyik legkönyörtelenebb kalóza is.
A karibi kalóztevékenység első számú krónikása, Alexander Exquemelin szerint l’Olonnais egy alkalommal kitépte egyik spanyol foglya még lüktető szívét, mivel úgy gondolta, félrevezette a San Pedro elleni támadás során, kicsit megcsócsálta a testrészt, majd másik foglyához vágta, akinek már eszébe sem jutott félrevezetni a kalózvezért.
Bár a 17. században a franciák és az angolok a spanyolok karibi térségben meglévő kereskedelmi monopóliumának megtörése érdekében – mondjuk így – szemet hunytak a nyugat-európai kalózok újvilágbeli fosztogatásai felett, miután a spanyol egyeduralom megtört, már ők sem voltak érdekeltek a saját országoktól távoli vizeken megfigyelhető kalózkodás támogatásában. A kalózok a század végére a spanyol hegemónia megtörésének nélkülözhetetlen alkatrészeiből a szabad kereskedelem kerékkötői lettek.

A britek eleinte éppen a Jamaica kormányzóhelyettesévé kinevezett Sir Henry Morgan segítségével kezdték meg az érdekeiket egyre kevésbé szolgáló karibi kalóztevékenység felszámolását. Eszközül az amnesztiát választották, amely felemás eredményt hozott. Morgan a kalózok egyik legfőbb menedékének számító jamaicai Port Royalban kihirdette, hogy aki felhagy a kalózkodással, nemcsak kegyelemben részesül, hanem még földet is kap, aki viszont ragaszkodik addigi életmódjához, nem számíthat a hatóságok jóindulatára.
Bár sokan elfogadták a feltételeket, mások féltek feladni magukat, mivel számos történet keringett körükben a kalózokat kegyelemmel hitegető, majd átejtő tisztviselőkről, és voltak, akik nem akartak lemondani a kalandos életvitelükről. Így ők csak székhelyüket tették át a Bahamákra, New Providence szigetére, ám továbbra is a karibi térséget fosztogatták.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


ősz
Múlt-kor magazin 2013
- A múlt század romkocsmái
- A Romanov-ház utolsó évtizedei
- Udvari bolondok a történelemben
- Száz éve épült a szőnyi álomkastély
- Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
- A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
- A Kennedy-család és az öröklött hírnév
- Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
- Robert Capa és Magyarország
- Tolvajok és gazemberek: a rosszhírű molnárok 19:14
- Több mint Robin Hood – Nottingham titkos föld alatti világa 18:59
- 4000 éve már könyveltek Mezopotámiában 18:21
- Az emberi kapcsolatok szerepe a földművelés kialakulásában 17:01
- Julius Caesar felemelkedése: stratégia, szenátus és a XIII. légió 16:03
- Miért tartózkodtak spanyol katonák Dániában a napóleoni háborúk idején? 15:10
- Tenea a trójai túlélők elfeledett városa 14:35
- Charun az etruszk haláldémon 13:59