Grandiózus fonthamisítás a lágerben

1939. szeptember 18., Berlin, Wilhelmstraße 61. Alig telt el két hét a Polenfeldzug, azaz a lengyelországi hadjárat megkezdése óta, s a német tisztviselők már a továbblépésen törték a fejüket. A birodalmi pénzügyminisztérium konferenciatermében azonban csak egy téma volt napirenden: hogyan támadható meg egy világbirodalom gazdasági rendszere?

A körvonalazódó terv: pénzhamisítás. Történelmi előzmény akadt bőven, ugyanis már az ókori görög és római birodalomban is volt rá példa. Mielőtt a papírpénz megjelent volna a X. századi Kínában, általában az alapfémeket keverték tiszta arannyal vagy ezüsttel. Gyakori módszer volt a pénzcsonkítás, amely során a nemesfémből készült érmék anyagából – reszeléssel, kaparással vagy vegyi, illetve elektrokémiai úton – elvettek, az érmét névértéken továbbadták, a kinyert nemesfémet pedig fémértéken értékesítették.

A pénzhamisítás idővel hadieszközzé vált. Anglia például az amerikai függetlenségi háborúban hamisított pénzekkel igyekezett a kontinentális dollár értékét rontani, majd a XVIII. század végén nagy mennyiségű hamis papírpénzt (assignátákat) csempésztek be Franciaországba, hogy növeljék az inflációt, és szabotálják a forradalmat. Bonaparte Napóleon rafinált rendőrminisztere, a jakobinus nemzetgyűlési képviselő, Joseph Fouché viszont London, Bécs és Moszkva ellen vetett be hamisítványokat.

A XX. század talán legnagyobb pénzhamisítási botránya 1925-ben pattant ki, amikor Hágában letartóztattak három magyar állampolgárt, miután Magyarországon készített hamis ezerfrankosokat találtak náluk 10 millió frank „értékben”. Az ügy előzményei 1923-ra nyúltak vissza, amikor magyar jobboldali körök ezzel akartak bosszút állni Franciaországon az ország területét megcsonkító 1920-as trianoni békeszerződésért, valamint így szándékoztak pénzt biztosítani irredenta vállalkozásoknak. A nyomozás során előkerült dokumentumok nyilvánvalóvá tették, hogy a miniszterelnök is tudott az akcióról, a vizsgálat azonban felmentette a kormányt a felelősség alól.

Hasonló terv megvalósításába kezdett a német vezetés is a második világháborúban. A Bernhard-hadművelet (Aktion Bernhard) célja a hamis bankók forgalomba hozatalával az infláció növelése, az angol font iránti bizalom, és ezzel a szilárd lábakon álló angol gazdaság megrengetése volt. Az „A” terv szerint a hamis pénzt egyszerűen Nagy Britannia felett szórták volna szét – tonnaszámra.

Ugyan Joseph Goebbels ezt „groteszk tervnek” nevezte, Lawrence Malkin történész szerint a propagandaminiszter nem utasította el elejétől fogva a grandiózus ötletet. Az egyetlen komoly ellenvetés Walther Funk gazdasági minisztertől, a német jegybank, a Reichsbank elnökétől érkezett, aki – ironikus módon – óva intett a nemzetközi jog megsértésétől. Figyelmeztetése azonban süket fülekre talált – a kocka ezzel el volt vetve.

A cikk folytatását keresse a Múlt-kor téli számában

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején