„Feleannyi idős, mint az örökkévalóság” – Petra, az elfeledett város

Váratlan felfedezés

1812. augusztus 22-én Ibrahim ibn Abdalláh sejk maga sem hitte el, hogy valóban a régóta keresett Petra városa előtt áll. Bár próbálta palástolni zavarát, beduin kísérője így is gyanúsnak találta viselkedését. A sejk megijedt, hogy felügyelője talán rájön: utazótársainak hangoztatott céljával ellentétben nem azért tett kitérőt, mert kecskét szeretne áldozni Áron próféta közeli sírjánál. A vallási célt fedőtörténetként használó, a Közel-Kelet kies sivatagjait felvett nevével beutazó zarándok valójában ugyanis nem volt más, mint Johann Ludwig (Jean Louis) Burckhardt, egy 27 éves svájci kalandor.

A fiatalember angliai útja során került kapcsolatba az afrikai kontinens ismeretlen kincseinek felfedezésére létrejött African Association nevű szervezettel. Az egyesülettől egy Egyiptomból a Szaharán át vezető, a Niger folyó forrásvidékének felkutatását célul kitűző expedíció vezetésére kapott megbízást. Burckhardt először a Közel-Keletre utazott, hogy elsajátítsa az iszlám hit- és jogrendszer, valamint az arab nyelv fortélyait (arabul már Cambridge-ben elkezdett tanulni), mivel úgy gondolta, így könnyebben tud majd érvényesülni az őslakosok között, akik a terület kincseire áhítozó, mohó hitetlennek tekintettek minden nyugati utazót.

Az Al Khazneh egyik belső terme

Burckhardt 1809-ban érkezett Szíriába. Tanulmányai mellett számos felfedezőútra is szakított időt, és Palesztinától kezdve, Libanonon keresztül egészen Egyiptomig bejárta a Közel-Kelet számos vidékét. 1812-ben Názáretből indult el Kairó felé egy csoport kereskedővel, és útközben a helyi lakosoktól hallott a Mózes testvére, Áron próféta sírja közelében fekvő különös romokról. Miután megtalálta Petrát, valóban feláldozott egy kecskét a sírnál, majd a gyanú elhárítása érdekében visszament társaihoz, és folytatta útját Kairóba. 1817-ben, az egyiptomi fővárosban halt meg vérhasban. Sohasem tért vissza Petrába.

A felfedezés híre gyorsan terjedt, és számos európai kutatót vonzott a Közel-Keletre. Bár kockázatos volt az út, mivel a helyi beduin törzsek nem fogadták túlzott lelkesedéssel a látogatókat, rengeteg tudós, költő és kalandor kereste fel Petra romjait. John William Burgon brit költő 1840-ben egyenesen versben örökítette meg a romváros szépségeit – annak ellenére, hogy sohasem járt a helyszínen. „Rózsavörös város – feleannyi idős, mint az örökkévalóság” – olvasható Petra című művében, amely szerzőjének meghozta az ismertséget.

A romváros hírneve egyre nőtt. Népszerűségéhez minden bizonnyal az is hozzájárult, hogy – bár lenyűgöző épületeit mindenki csodálta – történetéről keveset tudtak. Ezt lovagolták meg a helyi arab idegenvezetők, akik mindenféle csodás történetekkel fűszerezték a tényanyagot, és az ekkoriban szárnyra kapó legendák sokszor még manapság is felbukkannak. Pedig a város története mítoszok nélkül is lenyűgöző.

1. Váratlan felfedezés
2. Titokzatos múlt
3. Főváros születik
4. Hanyatlástól a másodvirágzásig

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

5. Demográfiai és etnikai változások Magyarországon a XVIII. században
II. Népesség, település, életmód

• Már ötéves korában megválasztották, de sohasem uralkodott az utolsó erdélyi fejedelem
• A másfél évszázadnyi török uralom mérlege