Évtizedek után rendeződhet Afrika utolsó gyarmati területének sorsa

Az Assisi Szent Ferenc székesegyház Al-Ajúnban (Wikimedia Commons / Bjørn Christian Tørrissen / CC BY-SA 3.0)

Nyugat-Szahara a világ egyik legritkábban lakott területe: 266 000 négyzetkilométerén mintegy félmillióan élhetnek, 40 százalékuk El-Ajún városában, a második legjelentősebb város, Dahla pedig a lakosság újabb egyötödének otthona.

1975. november 14-én, Francisco Franco diktátor halála előtt néhány nappal Madridban megállapodást kötött a kivonuló gyarmati hatalom a Nyugat-Szaharával szomszédos Marokkóval (amely 1956-ig maga is részben francia, részben spanyol fennhatóság alatt állt) és Mauritániával. Eszerint a terület északi kétharmada Marokkó, míg déli harmada Mauritánia részévé vált volna.

A spanyol jelenlét az elkövetkező három hónap folyamán megszűnt, Marokkó és Mauritánia pedig katonákkal és civilekkel egyaránt bevonultak a területre, amelynek belső területein azonban az északkeleti szomszéd Algéria támogatásával a Polisario Front nevű szervezet fegyveres ellenállásba kezdett, és kikiáltotta a Szaharai Demokratikus Arab Köztársaságot.

Mauritánia rövidesen kivonult a konfliktusból, Marokkó azonban fenntartotta jelenlétét. A konfliktus kisebb-nagyobb intenzitással évtizedeken át folyt, és ma sem lezáratlan, bár fegyveres összecsapásra már ritkán kerül sor, különösen az 1991-ben megkötött tűzszünet óta.

A Marokkó, illetve a Polisario Front által ellenőrzött területek határa nem sokat változott az évtizedek során, Nyugat-Szahara területének 80 százalékát, beleértve a tengerpart teljes egészét Marokkó tartja ellenőrzése alatt.

A Polisario Front által névleg ellenőrzött belső, keleti területek jórészt lakatlan sivatagból állnak (a becslések szerint körülbelül 30 000 nomád állattenyésztő lakhatja), a szervezet a gyakorlatban leginkább Algéria területén található menekülttáborokban működik. A két terület közti, aknamezőkkel borított határokat az ENSZ és az Afrikai Unió közös missziója is felügyeli.

Az ENSZ még a spanyol uralom idején, 1963-ban más gyarmatokkal együtt a nem autonóm területek közé sorolta Nyugat-Szaharát, és ezen azóta sem változtatott: a nemzetközi szervezet a maga részéről a Dekolonizációs Bizottságán keresztül foglalkozik a terület ügyeivel.

Rendezetlen nemzetközi jogállása ellenére a marokkói ellenőrzés alatt álló területen jelentős mértékű gazdasági és infrastrukturális fejlődés ment végbe az elmúlt évtizedekben, a Marokkói Királyság teljességgel integrálta e megyéket saját közigazgatásába.

A terület gazdaságának legnagyobb szegmensét a halászat teszi ki, legfőbb természeti kincsét a műtrágyagyártáshoz szükséges foszfátlelőhelyek jelentik. Az esetleges tengeri olaj-, illetve földgázlelőhelyek feltérképezése ugyancsak Nyugat-Szahara vitatott nemzetközi jogi státusa miatt nehézségekbe ütközik, így ezek megléte, illetve nagysága jelenleg nem ismert.

Izrael elismerése az Egyesült Államokét követi, amelyre 2020-ban került sor. Izrael az USA-hoz hasonlóan Dahla városában tervezi diplomáciai konzulátusa megnyitását.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

holokauszt

• Embertelen körülményekkel szembesültek a budapesti nagy gettó lakói
• Már gyermekkorában tragédiák kísérték Radnóti Miklós életét
• Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
• Munkaszolgálatosok a keleti fronton
• Kémből vált befolyásos üzletemberré az embermentő Oskar Schindler 
• Mit lehetett tudni a holokausztról 1944-ben Magyarországon?
• Több ezer zsidó életét mentette meg a holokauszt idején Ángel Sanz Briz
• Házmesterek a vészkorszakban
• Idén ősszel is megrendezik a Zsinagógák Hetét