Európa-szerte mintául szolgáltak a „vasminiszter” Baross Gábor reformjai

1848. július 6-án született Pruzsinán (később Barossháza, ma Pruzina, Szlovákia). Középiskoláit Léván a piaristáknál, Győrben és Esztergomban a bencéseknél végezte, majd Pesten szerzett jogi diplomát. Ezután hazatért Trencsénbe, ahol a határozott magatartású, felkészült fiatalember főjegyző lett, majd 1875-ben a puhói kerületben szabadelvű képviselővé választották, három év múlva az országgyűlés jegyzője lett. Tisza Kálmán miniszterelnök felfigyelt a tehetséges fiatalemberre és 1882-ben nyugat-európai tanulmányútra küldte.

Barosst egyre jobban vonzotta közgazdaság és tanulmányozni kezdte az ország kereskedelmi szerződéseit, különös tekintettel az Olaszországgal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokra és a szállítás kérdéseire. A fővárosból kiinduló vasútvonalak utolsó métereit építették már, amikor 1883-ban közlekedési államtitkárrá nevezték ki, 1886-ban közmunka- és közlekedésügyi miniszter lett.

Hatalmas lendülettel és akaraterővel kezdte meg munkáját. Első miniszteri ténykedéseként részletes kimutatásban számokkal bizonyította és győzte meg a képviselőket a vasút további államosításának szükségességéről. Célja az volt, hogy a határok felé vezető útvonalakat és ezzel együtt a külkereskedelmet az állam ellenőrizése alá vonja. Baross úgy vélte, hogy a vasút minden körülmények között gazdasági húzóerő. Tevékenységének és reformjainak köszönhetően ezután a vasút többé nem "ürítette" a kincstárat, ugrásszerűen megnőttek az állam innen származó bevételei. A vasúti hálózatot továbbfejlesztette, a vagon- és mozdonyparkot jelentősen megnövelte.

Nevéhez fűződik a vasúti zónadíjszabás kialakítása, amely lényegesen csökkentette a személyszállítás viteldíjait, egyben a legtávolabbi vidékeket is Budapesthez fűzte. A teheráru-díjszabás kialakításával a mezőgazdasági termékek versenyképességét, a kereskedelem és az iparfejlesztés érdekeit szolgálta. A magyar tapasztalatokat több európai államban is hasznosították, majd a kontinens vasúti vezetői 1890-ben berni tanácskozásukon egységes elveket léptettek életbe az árufuvarozásban. Az egyezmény pontjai közé bekerültek a magyarországi gyakorlat legfontosabb elemei.

Baross minisztersége idején vezették be az egységes időszámítást, 1891. augusztus 1-jétől egész Magyarország a közép-európai időzónába tartozott, ami megkönnyítette a menetrend összeállítását. Megalkotta az első modern úttörvényt, megváltoztatva a közutak addigi osztályozását, rendet teremtett az út- és hídvámok évszázados káoszában. Megalapította a Posta-takarékpénztárat, egyesítette a postát és távírdát, az államvasútnál a német helyett a magyar nyelvű levelezést, a vasúti tisztviselőknél a magyar nyelvtudást tette kötelezővé.

Trefort Ágoston halála után egy hónapig vallás- és közoktatásügyi miniszter, 1889-ben három hónapig belügyminiszter is volt. Az ipari szakoktatást 63 tanonciskola és több ipari szakiskola létesítésével támogatta. A vízi közlekedés korszerűsítésének kérdései is foglalkoztatták. Kiépítette Fiume kikötőjét, fejlesztette a dunai hajózást, a magyar tengerhajózást, rendkívül nagy erőfeszítéseket tett a Vaskapu szabályozására. 1892-ben személyesen ellenőrizte a munkálatokat, útja alatt meghűlt és már betegen tért haza. Egészségi állapotával nem törődött, nem változtatott munkatempóján. A betegség rövid idő alatt aláásta egészségét, pályájának, népszerűségének csúcsán, 44 éves korában érte a halál 1892. május 9-én.

Baross Gábor korszerű magyar kereskedelmet és közlekedési hálózatot teremtett. A hazai érdekeket szem előtt tartva megvalósította a fél évszázada kidolgozott államvasúti elképzeléseket és egységes magyar közlekedési rendszert alakított ki. Tette mindezt egyéni érdek nélkül és mások egyéni érdeke ellenére. A következetességéről és határozottságáról híres Baross Gábor a vasútügy terén elért eredményei miatt joggal kapta a „vasminiszter” jelzőt. Számos oktatási intézményt, utcát és teret neveztek el róla. Egyik legszebb szobrát, Szécsi Antal alkotását, már 1898-ban felállították Budapesten, a róla elnevezett téren, a Keleti pályaudvar előtt.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek

• Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
• „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
• 10 tény a Mona Lisáról