Eltúlozták a beszámolók Amerika egyik elhíresült bűnesetét

Kitty Genovese gyerekkori otthona Park Slope-ban

A New York Times 1964. március 27-i számának a két héttel korábbi gyilkosságról szóló vezércikke a következőképpen kezdődött: „A queensi Kew Gardensben harmincnyolc tiszteletre méltó, törvénytisztelő állampolgár több mint fél órán át szemlélte, amint egy fiatal nőt gyilkosa három különálló támadás során megkéselt.

A támadót kétszer megzavarta és elriasztotta a környéken lakók hangja és a hálószobákban hirtelen felgyulladó lámpák fénye. Mind a kétszer visszatért, áldozatát felkutatta, és ismételten megkéselte. (…) A nő már nem élt, mikor az egyik szemtanú kihívta a rendőröket.”

A tettes, a kétgyermekes, intelligens, csendes férfiként ismert, ám valójában három nőt meggyilkoló és nyolcat megerőszakoló sorozatgyilkos, Winston Moseley a tragikus éjszakán véletlenszerűen választotta ki áldozatát. A férfit még 1964 júliusában elfogták, és villamosszék általi halálra ítélték, de nem végezték ki, mivel New York állam 1965-ben eltörölte a halálbüntetést.

Moseley 1968-ban megszökött a börtönből, újfent megerőszakolt egy nőt, és túszokat is ejtett, mielőtt újra elfogták volna. 2016 márciusában, 81 évesen halt meg egy New York-i börtönben.

A Genovese-gyilkosságot nemrég felülvizsgálták, és kiderült, hogy a korabeli beszámolók számos ponton túlzók voltak. Nem lehet például pontosan tudni, hányan lehettek legalább néhány pillanatra szemtanúi az esetnek, a gyilkos valójában nem háromszor, csupán kétszer támadott, és a rendőrséget ketten is értesítették.

A jelenetnek ráadásul főként idős, álmukból felriasztott emberek lehettek a szemtanúi, és sokan azt hitték, egy kissé elfajult veszekedést hallanak.

Bárhogyan is történt pontosan, a gyilkosság a metropoliszok személytelenségének, az elidegenedett nagyvárosi lakosok közönyének szimbóluma lett, amely felrázta Amerika lelkiismeretét. Az esetről több könyv, film, tanulmány, valamint még egy musical is született, és egy sor szociálpszichológiai kísérlet elvégzésére ösztönözte a kutatókat.

John Darley és Bibb Latané a Genovese-gyilkosság hatására kezdték vizsgálni a kívülállók viselkedését, és arra jutottak, hogy minél többen követnek figyelemmel egy bűntényt, annál kisebb az esélye annak, hogy segítenek az áldozatnak, mivel az egyénnek nagy tömegben kisebb a felelősségérzete, és feltételezi, hogy mások fognak majd cselekedni. A jelenség a szociálpszichológiában bystander effect (járókelő-/tétlen szemlélődő effektus) néven vált ismertté.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

26. Nagyhatalmi konfliktusok 1618–1820 között
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• A legitimitás elvére épült a Napóleon legyőzése után Bécsben megszabott új európai rend
• A trónt is szeretői segítségével szerezte meg a kegyencek cárnője, Nagy Katalin
• Bár sokan a halálát kívánták, valószínűleg mégsem mérgezés lett Napóleon veszte
• Hogyan kerültek franciák vagy éppen magyarok az amerikai függetlenségi háború csatatereire?
• Ifjúkorában édesapja halálra ítélte Nagy Frigyest, helyette azonban legjobb barátját végezték ki
• Miért hisszük úgy, hogy Napóleon alacsony volt?
• Miért raboltatott el Napóleon két pápát is?
• Bekerítő manővere miatt fölényesen nyerte Napóleon a „három császár csatáját”
• Lépésről lépésre falták fel Lengyelországot szomszédai a kora újkorban