2021. ősz különszám: Sorsok, Legendák, Küzdelmek
ITT támogathatsz bennünket

Először a kamerák előtt, majd a színpadon is megtalálta hivatását Törőcsik Mari

2021. november 23. 16:41 Múlt-kor

Rendkívül erős énekhangja volt, de egyáltalán nem szeretett verset mondani, ezért ha szereplésről volt szó, akkor inkább énekelt. A magyar kultúra szerencséjére és a színházrajongók legnagyobb örömére mégis a színészetet választotta élethivatásul. 86 éve, 1935. november 23-án született az idén tavasszal elhunyt színészlegenda, Törőcsik Mari.

Törőcsik Mari
Törőcsik Mari, a színészlegenda (Kép forrása: Wikipédia/ Rózsavölgyi Gyöngyi/ CC BY-SA 4.0)

Heves megyében, Pély községben látta meg a napvilágot Törőcsik Marián néven. A fura keresztév hátterében az állt, hogy a jegyző elírta a keresztnevét, így a Mariannból Marián lett. Szülei pedagógusok voltak, a katolikus család öt gyermeke közül ő volt a második.

Törőcsik Mari eredetileg zenei pályára készült, zongorázni szeretett volna, de harmadikos gimnazista korában megtudta, hogy van egy főiskola Budapesten, ahol színészeket képeznek, és végül leadta jelentkezését az intézménybe. A felvételiztető tanár, Lehotay Árpád azonban nem vette fel az akkor tizenhét éves lányt, és azt tanácsolta neki, hogy előbb „érettségizzen le és jöjjön vissza, mert érdemes”.

Az érettségi után sikeres felvételit tett, bár a Színművészeti Főiskolára keveset járt, mert másodévesként már filmezni kezdett, ugyanis Fábri Zoltán filmrendező egy parasztlányt keresett Körhinta című filmjéhez. Bár a főiskola szabályzata szerint első- és másodéves hallgatókat nem adtak ki filmezni, a színtanszak vezetője, Gellért Endre Törőcsikkel kivételt tett, mert az ifjú hölgyet kifejezetten Fábri kérte a szerepre.

Törőcsik Mari az 1955-ben forgatott Körhintával egy csapásra ismert lett. A „parasztlány” a hazai mellett a cannes-i filmfesztivál közönségét is lenyűgözte, Fábri alkotását 1956-ban Arany Pálmára jelölték. Ezután nem volt megállás, sorra jöttek a filmszerepek. 1959-ben Törőcsik Mari már négy filmes főszerepet kapott, amellyel abban az évben a legtöbbet foglalkoztatott magyar filmszínésznő lett.

A Körhintáról és a filmezésről a művésznő évtizedekkel később egy interjúban így nyilatkozott: „(…) az, hogy kamera, engem egy percig sem zavart”. Majd így összegezte első korszakát: „viszont a mesterséget természetesen én akkor még nem tudtam. Klasszikusan úgy dolgozott velem a Fábri, mint egy gyerekszínésszel. Eltelt több mint tíz év, mire én sírva tudtam fakadni.”

A legenda szerint Fábri egyébként a színésznő névadója is lett, hiszen az ő javaslatára lett a Törőcsik Mariannból, Törőcsik Mari, méghozzá abból a megfontolásból, hogy a fiatal színésznőt véletlenül se tévesszék össze az akkor már befutott Krencsey Marianne művésznővel.

A színpadon, bár 1958-tól a Nemzeti Színházban játszott, egy évtizedig „nem találta a hangját”, Major Tamás, Gobbi Hilda, Kállay Ferenc mellett még rengeteget kellett tanulnia. Törőcsik így idézte vissza egykori mestere, Major Tamás korai színpadi munkájáról alkotott véleményét:

„Nézze, én magával tehetetlen vagyok. Maga, valljuk be őszintén, nem tudja még, amit tudni kell. Egyszerűen úgy gondolom, hogy az ízlése tiltakozik az ellen, hogy ilyen általános színészi eszközökkel éljen. Maga maradjon mindig csak kevesebb, és majd szép lassan megtanulja saját eszközeit.”

Az 1968-as évben Törőcsik Mari megtalálta „saját eszközeit”. Leonyid Genrihovics Zorin Varsói melódia című színműve meghozta számára a színpadi sikert is. Törőcsik Mari Sztankay István mellett pazar alakítást nyújtott a darabban, amelyben egy lengyel lányt alakított, aki beleszeret egy szovjet háborús hősbe (Sztankay István). A szerelem azonban a szovjet 50-es évek rideg valóságának köszönhetően beteljesületlen marad.

A művésznő szakmai sikerei a hetvenes években is folytatódtak, és a világot jelentő deszkák mellett a film világában is újból maradandót alkotott. Az operaénekesnő Déryné Széppataki Róza alakjának megformálása a Déryné, hol van? című 1976-os filmben Törőcsik Mari legjelentősebb filmes munkái közé sorolható. A férje, Maár Gyula által rendezett film rangos nemzetközi elismerésben részesült: Törőcsik Mari elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a cannes-i filmfesztiválon.

A hetvenes évek végén azonban úgy érezte, hogy megcsömörlött a színjátszástól, és csak egy hosszabb alkotói szünet után tért vissza a színpadra. A háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő pályája során 176 filmben és több mint 100 szerepben kápráztatta el a nagyérdeműt.

Törőcsik Mari két dolgot tartott nagyon fontosnak az életben: „az egyik az, hogy Istentől kaptunk egy életet, és azt meg kell becsülni. Bármilyen nehéz körülmények között vagyunk is, az élet ajándék. A másik a szeretet. Hogy tudjunk szeretni.” Törőcsik Mari 2021. április 16-án hunyt el Szombathelyen.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
A Déryné hol van? című filmbenBodrogi Gyulával rádiófelvételen (Kép forrása: Fortepan/ Szalay Zoltán)A Naphosszat a fákon című darabban (Kép forrása: Wikipédia/ Bodka/ CC BY-SA 3.0)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár