Egészen váratlan helyekre vezették a tudósokat a rejtélyes kristálykoponyák
2019. február 7. 14:09 Múlt-kor
Korábban
A Mitchell-Hedges koponya elemzése
Walsh kutatása arra jutott, hogy a Mitchell-Hedges koponya ugyanannyira jelentéktelen, mint az addig vizsgált kristálykoponyák. A „Man” című brit magazin 1936. júliusi számában egy cikkhez mellékelt képen egyértelműen a Mitchell-Hedges koponya látható, azonban itt még a Burney nevet társítják hozzá.
A jelek szerint 1936-ban – azaz 12 évvel azután, hogy a Mitchell-Hedges család állítása szerint megtalálta a Yucatán-fészigeten – a koponya egy Sydney Burney nevű londoni műkereskedő birtokában volt. A további kutatás arra derített fényt, hogy Burney egy Sotheby's-árverésen adta el a koponyát Frederick Mitchell-Hedgesnek, 1934 előtt pedig semmiféle nyoma nincs a létezésének.
A koponya eredetét tovább árnyalta, hogy 2008-ban, miután Anna Mitchell-Hedges 100 éves korában elhunyt, férje elvitte a koponyát Walshhoz. Immár ezen a koponyán is végrehajthatták ugyanazokat a vizsgálatokat, amelyeket Walsh és Sax a többin végeztek. Ezekből az derült ki, hogy a világ leghíresebb kristálykoponyája hasonló felépítésű és anyagú, mint a British Museumban található példány – Walsh szerint a Mitchell-Hedges koponya a londoni példány másolata.
A legtöbben azonban, akiket rabul ejt a kristálykoponyák misztikus története, nem foglalkoznak a tudományos eredményekkel – mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy éppen 2008-ban mutatták be a mozikban világszerte az „Indiana Jones és a kristálykoponya királysága” című kalandfilmet, amelyben a főhős Peruban kutat a mágikus műkincsek után. A film természetesen csak tovább gerjesztette a kristálykoponyák iránti érdeklődést, és elősegítette a további elméletek születését és terjedését.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
12. A középkor és a kora újkor kultúrája
III. Egyén, közösség, társadalom, munkaügyi ismeretek
- Nem volt elragadtatva a ferences szerzetes, aki a tatárjárás után a mongolok fővárosába látogatott
- A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
- A középkorban sem volt mindig stigma „bűnben élni”
- „Legnagyobb ellensége” fejezte be a Szent Péter bazilika tervezőjének életművét
- Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
- Habár meggazdagodott műveiből, munka közben csak kenyeret és vizet fogyasztott Michelangelo
- Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
- Donatello híres Dávid-szobrát eredetileg a firenzei dómba szánták
- 10 tény a Mona Lisáról
- Mesés mítoszok és kivételes teljesítmények – megjelent a Múlt-kor tavaszi extra különszáma 09:51
- Mindössze egy magyar munka érkezett a Margit híd építésének pályázatára 09:50
- Nem bízott a Habsburg-udvar kegyelmében Rákóczi 08:20
- Tengerbiológusként teljesedett ki a háború után Hirohito császár tegnap
- Csak az anyasággal válhattak szabad nőkké a szultán ágyasai tegnap
- Magyar protestánsokat is mentett a holland tengernagy, Michiel de Ruyter tegnap
- Nemcsak prédikált, a pestisben szenvedőket is gyógyította Sziénai Szent Katalin tegnap
- A főapátságot felvirágoztató Uros 800 éves pecsétjét is megtekinthetjük tegnap