2024. tél: Szoknyával a politikában
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Cirkusz a Városligetben – a vándortársulatoktól az állandó nagycirkuszig

2019. január 16. 13:58

A cirkusz szerelmesei számára emlékezetes volt az elmúlt év:  2018-ban ünnepelték a modern kori cirkusz megszületésének 250. évfordulóját. Külön öröm, egyben a hazai cirkuszművészet elismerése, hogy a jubileumi év nyitányának a magyar főváros volt a helyszíne. Ezekben a januári napokban a városligeti cirkusz porondjára figyelt a nemzetközi cirkuszvilág. A jubileumi évet megnyitó, 12. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon tizenöt ország 126 artistaművésze mutatta be különleges attrakcióit, a vendégek között pedig ott volt a legendás artistaművészek, neves cirkuszigazgatók egész sora. Ebből az alkalomból idézzük fel a Városligetben két évszázada zajló cirkuszi élet történetét, különös tekintettel az 1889-ben állandó otthonra talált, azóta itt működő Fővárosi Nagycirkuszra.

A 19. század elején még Városerdőnek nevezett kirándulóhely látogatóit a kezdetektől szórakoztatták alkalmi vándortársulatok, bohócok, artisták. Amikor az 1868-as kiegyezést követő években rohamosan megnőtt a Városliget népszerűsége, az első állandó cirkuszi vállalkozás is megjelent a vurstliban. A Barokaldi Cirkusz alapítója, Giuseppe Baroccaldi (1827–1915) az itáliai Modenában született. Barokaldi első pesti fellépései idején, 1863-ban a cirkuszi porondot még csupán egy kötél választotta el a vurstli többi mutatványosától. Az artistabaleset miatt sántító olasz bohóc 1871-ben telepedett le véglegesen a magyar fővárosban. Ponyvából és deszkából épített cirkuszi sátrat a vurstliban, ahol évtizedeken át szórakoztatta a városligeti közönséget. Olcsó cirkusza halála után is a pesti gyermekek kedvence maradt, Néparéna néven egészen 1938-ig működött.

A Vasárnapi Újság elismerően írt Barokaldiról 1906-ban, működése harmincéves jubileumán: „A vurstli évtizedek óta legismertebb és legnépszerűbb alakja Barokaldi József, az öreg cirkuszos. Nagyszerűbb cirkusz rengeteg sok van a világon, de jobb, kedvesebb, hálásabb, odaadóbb publikuma egyetlenegynek se lehet. Az öreg Barokaldi cirkusza valóságos elpusztíthatatlan képeskönyve lett Budapest gyermekvilágának és minden új generáció új közönséget hoz neki. Harminc esztendeje tódul a főváros gyermekserege a cirkuszába és szeretik kicsinyek s nagyok.” Zerkovitz Béla, az ismert zeneszerző így emlékezett vissza felnőttként a gyermekkori cirkuszi élményre: „Nagyobb tisztelettel néztem erre a bohócra, mint jóval később a műegyetemi tanáraimra.” Hiába volt olcsó a belépő Barokaldi cirkuszába, így sem futotta mindenkinek jegyre a vurstli kispénzű közönségéből. A korabeli fotón potyázó gyereksereg lesi az előadást, felkapaszkodva a cirkusz kerítésére.

A felnőttek érdeklődését is magával ragadó, világvárosi színvonalú ligeti cirkuszi előadásokra az 1880-as évek végéig kellett várni. De hogyan került az állandó cirkusz épülete épp az Állatkertbe? Nem meglepő a válasz: pénzügyi okokból. Az 1866-ban alapított Állatkertet azt első időkben egy magánvállalkozás működtette, mely állandó anyagi gondokkal küzdött. A csökkenő bevételek ellensúlyozására  különleges artista produkciókat és külföldi cirkuszi társulatokat is fogadtak. Egy városligeti vendégjátékon mutatkozott be 1888-ban Eduard Wulff társulata is. A Wulff-féle társulat téli tartózkodási helye a németországi Mühlhausen volt. Innen elindulva járták be nyaranta, ménesnyi idomított lóval Európa országait.

Sikeres budapesti fellépésüket követően, 1889-ben a főváros megállapodott Wulff Ede igazgatóval egy állandó cirkusz felépítésére és működtetésére az Állatkert területén. Mivel akkoriban nagyon féltek a cirkuszi tüzektől, Wulff korszerű megoldásnak számító, szétszedhető és összerakható szerkezetű vasvázas építményt állított fel, amelynek falai hullámbádogból voltak. Az épületről így írt a korabeli sajtó: “Méltán mondható a technika mesterművének. Az egész szerkezet, valamint a helyek talapzatai kovácsolt vasból, a falak burkolatai pedig hullámbádog lemezekből készültek. A helyek alatt köröskörül vasboltozat van, ezek alatt a művészeknek öltözői, szintén vasból, úgyhogy a tűzveszély annál is inkább teljesen ki van zárva, mivel az 50 méter hosszú és 15 méter széles istálló külön épületet képez.”

A városligeti állandó cirkusz működését megalapozó Wulff Ede neves német cirkuszi dinasztiába született 1851-ben. Már apja, Lorenz Wulff is híres lóidomító és cirkusztulajdonos volt. A budapesti Állatkertbe települt cirkuszt 1889. június 27-én nyitotta meg, nagy sikerű ünnepi előadással. Innen számítjuk a Fővárosi Nagycirkusz történetét. Attól kezdve, hogy az állandó cirkuszépület elkészült, Wulff évi 25 ezer korona bérleti díjat fizetett az Allatkertnek. Május elejétől szeptember végéig tartottak előadásokat a fűtés nélküli épületben, általában a hétköznapokon egyet, hétvégéken kettőt. A Wulff-féle cirkuszi előadások fő attrakcióját, a kor szokása szerint, a lovasszámok jelentették. A cirkuszépület melletti istállókban 60–80 idomított lovat tartottak egyszerre.  A tizenkét tarka csődör szabadidomításával a cirkusz igazgatója személyesen lépett fel esténként.

Az első évek kasszasikerei után a közönség érdeklődése csökkent, ezért Wulff Ede 1895-ben felhagyott a pesti vállalkozással. Az épületet eladta egy konzorciumnak, melynek az állatkerti részvénytársaság is tagja volt. A hatalmas építményt elnevezték Városi Cirkusznak és szenzációsnak hirdetett, alkalmi társulatok fellépésével próbálták hasznosítani. Szakértelem híján kevés sikerrel. Több évben, a nyári szezon alatt, egyetlen előadás sem volt. Néhány előadásra visszahívták Wulff Ede társulatát, de ez sem segített. A konzorcium az 1900-as évek elején csődbe ment. Hasonlóan az Állatkerthez, a cirkuszépület is a főváros tulajdonába került. Ekkor sikerült, húsz évnyi vergődés után, végre tartós megoldást találni. Az 1904-ben meghirdetett pályázat nyerteseként az orosz származású Beketow Mátyás (1867–1929) vette át az üzemeltetést, aki kisebb megszakításokkal, egészen 1928-ban bekövetkezett tragikus haláláig igazgatta a városligeti cirkuszt.

Az Orjolban, 1867-ben született Matvej Ivanovics Beketow, a cári hadsereg egykori katonája, cirkuszi pályafutását egy koppenhágai társulatban kezdte mint bohóc. Később malacokat idomított, majd lovakkal kezdett foglalkozni. Lovaival bejárta az öreg kontinens nagyvárosait. Berlinben, majd a Monarchia fővárosában, Bécsben működtetett Olympia–Beketow Circus néven színvonalas társulatot. Már elismert cirkuszi tekintélynek számított, amikor a magyar főváros bérleti szerződést kötött vele.

Miután a ligeti cirkuszépületet bérbe vette, berendezkedett Pesten. Szép házat vett a Lendvay és Bajza utca sarkán, ott nőttek fel a következő évtizedekben gyermekei: Paula és Gréte leányai, mindketten jónevű műlovarok és Sándor fia, ugyancsak cirkuszi lovas, a későbbi cirkuszigazgató. 1904. április 30-án addig Pesten soha nem látott műsorral nyitotta meg a saját költségén teljesen felújított cirkuszt. A nagyszerű első szezon megalapozta az új igazgató tekintélyét a közönség szemében. A pestiek ettől az időtől fogva a Városi Cirkuszt csak mint Beketow Cirkuszt emlegették és gyakran látogatták előadásait. Beketow igyekezett megőrizni a magas színvonalat. Az első világháború előtt több mint száz lovat, valóságos cirkuszi ménest tartott istállóiban. A pesti kiruccanásokat kedvelő uralkodó, Ferenc József két alkalommal is vendége volt a népszerű cirkusz díszpáholyának.

Beketow Mátyás 1904–1919 között jelentősen átalakította a cirkuszépületet. A korábbi légszeszvilágítást villanyra cserélte, készíttetett egy három méter mély, vízi produkciókra alkalmas betonmedencét is a porondon. Új pénztárépületet, öltözőket, raktárépületeket épített. Jelentős befektetései ellenére a bérleti jogát az I. világháborús összeomlást követő zavaros években elveszítette. De nem adta fel, 1923-tól ismét ő lett a ligeti cirkusz bérlője. Ám az 1920-as évekre megváltozott a közönség érdeklődése. Ekkor már elmaradtak a korábbi sikerek. A Pesti Hirlap 1929 áprilisában, címoldalán kürtölte világgá, hogy "Beketow Mátyás, a népszerű pesti cirkuszigazgató a Dunába ölte magát". Mindenki előtt világos volt, hogy az elkerülhetetlen anyagi csőd elől menekült az öngyilkosságba. Halála után fia, Beketow Sándor vette át, a család megbízásából, a cirkusz irányítását. Még fél évtizedig tartott a Beketow korszak, melynek a beköszöntő gazdasági válság vetett véget. 1934-ben a Beketow-család visszaadta a bérletet a fővárosnak, ezzel lezárult a Fővárosi Nagycirkusz történetének egy három évtizedes, eseményekben gazdag időszaka.

Lovas Dániel teljes cikke, valamint a képek forrásai itt olvashatók.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. tél: Szoknyával a politikában
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A Barokaldi Cirkusz deszkából és ponyvából épített sátra 1906-ban, a vurstliban (2)A 19. századi a cirkuszi előadások fő attrakcióit a lovasszámok jelentették, a ligeti cirkusz első két, jelentős igazgatója is műlovarként, illetve lóidomárként kezdte pályáját. Balról lovas produkció 1868-ból, jobbról pedig a lóidomárból lett cirkuszigazgató, Matvej Ivanovics Beketow bécsi társulatának plakátja (4)A Wulff-féle bádogcirkuszban állóhelyek is voltak, így egyszerre 2290 néző figyelhette az előadást. A képen a tűzbiztos bádogépület hátsó frontja (5)A Wulff Cirkusz plakátjai és műsorfüzetének borítója: a bemutatott látványosságok jelentős része nem klasszikus artista produkció volt, a műsor inkább a Barnum-stílusú cirkuszi show-hoz állt közel (6)Az Állatkert rekonstrukciójának megkezdése előtt, 1908-ban a mobil cirkuszépületet az új igazgató telepítette át, saját költségén a végleges helyére: korábbi otthonának kerítésén kívülre, az Állatkerti út mellé. A képen a Beketow Cirkusz korabeli képeslapon megörökített épülete (7)Balról a lóidomárból lett cirkuszigazgató bemutatkozása a városligeti cirkuszban, középen Matvej Ivanovics Beketow bécsi társulatának plakátja, jobbra az 1925-ös évad műsorfüzetének címlapja (8)– A Városligethez és a májusi éjszaka hangulatához okvetlenül hozzátartozik a Beketow-cirkusz is – írta Kosztolányi Dezső. A baloldali képen az 1912-es évadnyitó előadás plakátja, jobbra az 1906-os cirkuszi évadban fellépő díjbírkózók csoportja (9)A Beketow Cirkuszban a hagyományos cirkuszi előadások mellett birkózóversenyeket éppúgy rendeztek, mint ahogy klasszikus görög drámát is bemutattak. A világhírű német színházi rendező, Max Reinhardt 1911-ben, a Magyar Színház társulatával vitte színre, kétezer néző előtt, Szophoklész Oedipusz királyát (balra), jobbra pedig a legendás cirkuszigazgató síremléke a Kerepesi úti temetőben (10)Lakatos László írta A Hétben, 1915-ben: „A délutáni cirkusz vászonponyvája mögött százak álltak, mezítlábas gyermekek, lesve egy kicsinyke rést, lyukat is fúrván a ponyván, hogy betekinthessenek a mennyországba, hova minket bevittek. Őket, az „utcafiúkat” sosem vitték be.” (3)

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár