Kommunista utópia a rajzasztalon: a meg nem épült Moszkva

Mai szemmel nézve akár fantasztikus filmek díszleteinek is tűnhetnek a szovjet építészek rajzasztalon maradt grandiózus víziói.

Szovjetpalota

1. Szovjetpalota (B. Iofan, V. Gelfreih, V. Suko, szobrász: Sz. Merkulov. Az elfogadott terv 1934-es változata.) 2. Szovjetpalota (B. Iofan, V. Gelfreih, Ja. Belopolszkij, V. Pelevin, szobrász: Sz. Merkulov. Az elfogadott terv 1946-os változata.) 3-4. Szovjetpalota (Le Corbusier, 1934. Felül- és oldalnézet)

A moszkvai Szovjetpalota megépítésére kiírt pályázat a század talán leggrandiózusabb építészeti programja volt, az épületet a világ leghatalmasabb épületének szánták. A Szovjetpalota 415 méteres magasságával jócskán felülmúlta volna a kor legmagasabb épületeit, az Eiffel-tornyot és az Empire State Buildinget. A képen látható, amint az alkotó új Bábel tornyaként a repülők és léghajók közé, sőt fölé emeli az épület csúcsát, melynek legtetején Lenin százméteres szobra állt volna. Az épületnek a kommunizmus küszöbön álló győzelmét kellett szimbolizálnia a világ első munkás-paraszt államának fővárosában. A helyszín is jelképes volt: a palotának a lerombolt Krisztus, a Megváltó Székesegyház helyén kellett állnia. Az 1931-ben meghirdetett pályázatra összesen 160 pályamű érkezett, köztük 24 külföldi építésztől, akik között olyan nemzetközi hírű tervezők szerepeltek, mint Le Corbusier, Walter Gropius vagy Eric Mendelssohn.

 

Az építkezés kivitelezése lényegében önálló gazdasági és tudományos szakterületté vált: külön optikai, akusztikai és egyéb műszaki kutatóintézeteket hoztak létre, többek között az építkezéshez használt speciális anyagok kifejlesztésére. Az építési terület a zökkenőmentes építőanyag-ellátás érdekében saját vasútvonalat és -állomást kapott.

 

Az építkezést az induláskor, 1934-ben legfelsőbb szinten kiemelt fontosságúnak nyilvánították. 1939-re az alapozás befejeződött, ám az építkezést a háború miatt 1941-ben leállították, és sohasem kezdték újra. Bár a tervezés az 1940-es évek végéig folytatódott, a templom feltúrt telke 1958-ig üresen állt - ekkor viszont itt építették meg a világ legnagyobb szabad téri uszodáját. 1994-ben ezt is elbontották, s helyébe teljes egészében újjáépítették a Krisztus, a Megváltó Székesegyházat.

Nehézipari Népbiztosság

1. Nehézipari Népbiztosság (A. Vesznin, V. Vesznin, S. Ljascsenko, 1934) 2. Nehézipari Népbiztosság (A. Vesznin, V. Vesznin, S. Ljascsenko. Változat, 1934) 3. Nehézipari Népbiztosság (I. Fomin, P. Abroszimov, M. Minkusz, 1934)

Az 1934-ben kiírt pályázat a Nehézipari Népbiztosság épületére a Vörös tér, valamint a környező utcák és terek (mintegy 4 hektár) teljes átépítésével járt volna. A pályázatra 12 pályamű érkezett. A konstruktivista mozgalom vezéralakjai, a Vesznin-testvérek által benyújtott pályaművet nem értékelte a zsűri, jóllehet tervük némely eleme a század legérdekesebb építészeti megoldásai közé tartozott.

Fomin a szentpétervári orosz neoklasszicista iskola egyik legfontosabb képviselőjeként már a forradalom előtt megbecsülést vívott ki magának. Még a konstruktivizmus uralta 1920-as években is kitartott a klasszikus építészet elvei mellett. Idézet a terv leírásából: "A homlokzat két fő függőleges eleme közt tiszta kilátás nyílik a Lenin-mauzóleumra, az épület Szverdlov tér felőli vége ív alakban zárt. Megoldásként a sziluett-technikát választottuk: a hátsó, záró ívet belülről gazdagon díszített boltívek taglalják, melyek illeszkednek a tér régi épületeinek jellegéhez. Az épület zárt jellegéből kifolyólag nem törekedtünk 12-13 emeletnél többre, egyedül a tornyok 24 emeletesek."

Moszkva Szálló, Technika Palotája, Aeroflot-székház

1. Moszkva-szálló (A Moszkva Városi Szovjet Szállodája, L. Szaveljev, C. Sztrapan, 1931) 2. A Technika Palotája (A. Szamoljov, B. Jefomovics, 1933) 3. Aeroflot-székház (D. Csecsulin, 1934)

Moszkva város tanácsa (a Moszszovjet) 1931-ben meghívásos pályázatot írt ki hat résztvevő számára a kor legmagasabb színvonalának megfelelő szálloda építésére. A korabeli sajtó figyelmesen követte a tervezés és építkezés minden fázisát, hiszen várostervezési szempontból az épület rendkívül jelentős helyen, a Gorkij út és a tervezett, gigantikus Iljics-sugárút kereszteződésében állt. Egy anekdota szerint Sztálin, amikor a két homlokzattervet megmutatták neki, mindkettőre odakanyarította az aláírását - ennek köszönhető az épület aszimetriája. A Moszkva-szálló építkezése - más tervek alapján - 1934-ben fejeződött be, az Iljics-sugárút azonban sohasem épült meg. A Moszkva-szállót ma lebontás fenyegeti, megmentésére építészek és művészettörténészek külön weboldalt hoztak létre.

A tudományos és technikai intézményeknek otthont adó komplexum megtervezésére 1933-ban kiírt pályázat a Moszkva folyó partján kívánta elhelyezni a Technika Palotáját, mely kifejezi "a tömegek felfegyverzését a szovjet ipari, mezőgazdasági szállítási és kommunikációs vívmányokkal". Szamojlov és Jefremovics terve nem a már visszahúzódóban lévő konstruktivizmus előtt tisztelgett, inkább a tárgy "technokrata" jellegét kívánta megjeleníteni.

1934-ben egy ideig az egész világ a hajótörést szenvedett Cseljuskin-jégtörő legénységéért aggódott, melynek tagjai a nyílt tengeren, egy jégtáblán sodródtak, miután hajójuk elsüllyedt. Ugyanazon év nyarán már Moszkvában köszöntötték az életben maradt tengerészeket és a pilótát, aki megmentette őket. Ők kapták meg elsőként a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A születőben lévő új szovjet emberkép megkövetelte, hogy a hőstettet megörökítsék, méghozzá monumentális formában. Az Aeroflot-székház, melyet a Bjelorusszkij-pályaudvar szomszédságában kívántak felépíteni, a szovjet repülést kívánta magasztalni és dicsőíteni - erre utal az épület éles kontúrja, áramvonalas alakja és a hős repülősöket ábrázoló szobrai. Az Aeroflot-székházat eredeti formájában sohasem építették meg, ám főbb elemei belekerültek a Legfelsőbb Szovjet majdnem fél évszázaddal később épült komplexumába.

Könyvpalota, Hősi emlékmű, Védelmi Népbiztosság

1. Könyvpalota (I. Goloszov, P. Antonov, A. Zsuravlev, 1934) 2. Moszkva hősi védőinek emlékműve (L. Pavlov, 1942) 3. Védelmi Népbiztosság (L. Rudnyev, 1933)

A Könyvpalota terve jól példázza a 30-as évek elejének ama elképzelését, mely a házakat "építészeti emlékműnek" tekintette. Erre utalnak az épület négyszögletes, nyúlánk sziluettjei, leegyszerűsített formái és a mindenütt megjelenő szobrok. A tervező, Goloszov, az 1920-as évek konstruktivista mozgalmának kiemelkedő alakja volt, de később nevet szerzett magának az új szovjet klasszicista stílusban is - indult pl. a Szovjetek Palotája és a Nehézipari Népbiztosság megépítésére szóló pályázatokon is. Stílusát a "szimbolikus romanticizmus" jelzővel illetik.

A második világháború közepén, 1942. októberében így írt a Lityeratura i iszkusztvo (Irodalom és művészet) című lap: "Végéhez közeledik a Nagy Honvédő Háború hőseinek állítandó emlékmű pályázata. Mintegy 90 moszkvai szobrász és építész küldött be pályaművet, de pályáztak Leningrádból, Kujbisevből, Szverdlovszkból, Taskentből és más szovjet városokból is." Hogy a jókora közérdeklődést kielégítsék, 1942 telén és 1943 tavaszán három kiállításon mutatták be a beérkezett terveket. A pályázati kiírásban szerepelt a "Moszkva hősi védőinek" emelt emlékmű is, melynek pontos helyét az alkotókra bízták. Pavlov, a képen látható terv készítője a Vörös térre kívánta helyezni az emlékművet, mely végül sohasem épült meg - hasonlóan a háttérben látható Szovjetpalotához.

Rudnyev épületei Moszkva látképének meghatározó elemei, ő vezette a Lenin-hegyen magasodó Moszkvai Állami Egyetem (1953) tervezőbizottságát is. Az 1930-as években több olyan épületet tervezett, melyek a Védelmi Népbiztosság alá tartoztak, köztük a Munkás-Paraszt Vöröshadsereg Frunze Katonai Akadémiáját (1932) és más hadügyi kormányhivatalokat. Az Arbatra tervezett Védelmi Népbiztosság épülete csak részben valósult meg.