Csinszka (Boncza Berta)

(1894-1934)

Csinszka, polgári nevén Boncza Berta, Ady felesége és múzsája, maga is költőnő az erdélyi Csucsán született 1894. június 7-én. Apja Boncza Miklós földbirtokos, ügyvéd, országgyűlési képviselő családja és környezete nem kis megbotránkozására vette feleségül nála 28 évvel fiatalabb unokahúgát, Török Bertát. Az asszony első gyermekük születetése után gyermekágyi lázban meghalt.

Boncza lelencbe akarta adni a kis Bertát, ám a család ezt már végképp nem engedte, így a lány a lehető legjobb nevelést kapta, még egy svájci intézetbe is járt. Hazatérve a hatalmas Boncza-kastélyban töltötte napjait, atyja szigorú felügyelete alatt. A szigor azonban nem érinthette az érzékeny kamaszlány ábrándjait, amelyekben az olvasott versek, regények hatására a szerelem, a szenvedély, a romantika nyert igen nagy teret.

A nővé serdülő Berta legmerészebb álma volt, hogy Szendrey Júliához hasonlóan ő is híres költőfeleség lesz. Az ügy érdekében meg is tette, amit tehetett, az ifjú író Tabéry Gézát ostromolta leveleivel, eredménytelenül. A csalódás után Adynak írt rajongó leveleket, verseket is küldött neki. A Léda-szerelemből épphogy kilábaló, a magát féktelen élvhajhászásba vető költő kezdetben hűvös távolságtartással viszonozta az érdeklődést, de Berta egyre sűrűsödő, egyre bizalmasabbá váló levelei végül megtették a hatást.

Egyes források szerint Ady a lumpolást, az alkalmi nőket megunva otthonra, feleségre vágyott, és Csinszka szerelme kapóra jött neki. 1914-ben át is ruccant Csucsára, ahol a nagy találkozást hamarosan eljegyzés követte, az apósjelölt heves ellenkezése közepette. A költő magát tréfásan Csacsinszky lengyel grófnak adta ki, Berta pedig Csacsinszka, becézve Csinszka lett.

Árvaszéki engedéllyel 1915. március 27-én Budapesten megtartották az esküvőt, majd Csucsára költöztek, a kastély mellett álló kis házba. Csinszka odaadással ápolta férjét, aki cserébe szerelmi lírájának legszebb, gyengéd melegséget sugárzó darabjait írta hozzá (Őrizem a szemed, Ceruza-sorok Petrarca könyvén, Vallomás a szerelemről, Akkor sincsen vége, De ha mégis?, Egy háborús virágének). 1917 januárjában meghalt Boncza Miklós, és az év őszén Ady és Csinszka beköltözött a tőle örökölt budapesti lakásba. Csinszka lelkesen látott hozzá új otthonuk berendezéséhez, de Ady ekkor már súlyos beteg volt, és 1919. január 27-én meg is halt.

Az ifjú özvegy egy ideig Babits Mihállyal keveredett viharos szerelmi kapcsolatba, amelynek egy év után szakítás lett a vége. Ezt követően kezdődött viszonya Márffy Ödön festőművésszel, a Nyolcak művészcsoport tagjával, akihez 1922-ben feleségül ment, és e frigy végre anyagi biztonságot és társadalmi megbecsülést hozott számára. Csinszka 1934. október 24-én halt meg, agyvérzés következtében.

Saját költeményei, amelyek a Csinszka versei című kötetben jelentek meg, a kritika szerint halvány Ady-utánérzések, viszont az Életem könyve című memoárja, és az Adyval folytatott levelezése az Ady-kutatás alapvető forrása.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.

6 370 ft 5 085 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 6 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
• Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
• A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
• Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
• Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából
• Kossuth a bukás biztosítékát, mások az ország aranykorát látták a Kiegyezésben