2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban
ITT vásárolhatsz termékeinkből

Hatalmas reklámkampánnyal népszerűsítette az első angliai hőlégballonos repülést Lunardi

2024. szeptember 15. 18:05 Múlt-kor

Bár az 1780-as évek elején Franciaországban már számos sikeres hőlégballonos utazást hajtottak végre, Angliában ezek a vállalkozások kudarcba fulladtak. London lakói csak akkor győződtek meg a repülés valószerűségéről, amikor egy vakmerő nápolyi diplomata, Vincenzo Lunardi mindenki szeme láttára a magasba emelkedett 1784. szeptember 15-én.

Lunardi
A hőlégballon

Vincenzo Lunardi 1759-ben született egy kisebb nápolyi nemesi család sarjaként. Fiatal korában egy franciaországi útja során ismerkedett meg a korszak nagy találmányával, a hidrogén segítségével levegőbe emelkedő hőlégballonnal, amelynek azonnal nagy szerelmese lett. Később hazája szolgálatába állt diplomataként, ezért Londonba rendelték.

A repülés iránt megszállott Lunardi azonnal felismerte a költözésben rejlő lehetőségeket. Ugyan Franciaországban ekkor már számos sikeres repülés történt, a szigetországban addig minden kísérlet kudarcot vallott. Előfordult, hogy a ballon már a felszállás során javíthatatlan károkat szenvedett, és ha fel is emelkedett – mint James Tytler 1784-es próbálkozása alkalmával –, alig néhány pillanatra tudott a levegőben maradni. A rosszul sikerült kísérletek fényében nem csoda, hogy a 18. század végi London polgárai meglehetősen szkeptikusan álltak a találmányhoz.

Lunardi fejébe vette, hogy minden angol számára bebizonyítja, hogy a ballonos repülés valóban lehetséges. Vállalkozását hatalmas reklámkampánnyal népszerűsítette. Csapatával röpiratokat osztogatott és a repülést megelőzően nyilvános helyen kiállította hőlégballonját, hogy ezzel is fokozza az érdeklődést. Végül eljött a nagy nap és 1784. szeptember 15-én Lunardi a magasba emelkedett.

A nem mindennapi látványosság történetét Lunardi rendkívül részletes beszámolójából ismerjük – abból a 16 oldalas füzetkéből, amelyet a repülést követően osztogattak Angliában. Saját becslése szerint mintegy 150 ezer ember gyűlt össze, hogy tanúja legyen a „vállalkozó Idegen” útjának. A nézőközönség tagjai között olyan előkelő személy is helyet foglalt, mint az akkor 14 éves brit trónörökös, a későbbi IV. György király.

A repülés meglehetősen eseménydúsra sikeredett. Már a felszállás előtt kis híján tragédia történt, amikor a léggömb burkolatát ellenőrző egyik munkást egy elszabaduló támaszték kibillentette egyensúlyából, így majdnem a mélybe zuhant. A munkás szerencsére megőrizte lélekjelenlétét és egy kötelet elkapva, biztonságosan a földre ereszkedett.

A felszállás pillanatában Lunardi és asszisztense, George Biggins kétségbeesetten tapasztalták, hogy a ballon nem bírja el kettejük együttes súlyát. Biggins így kénytelen volt kimászni a kosárból. Mindazonáltal Lunardi nem utazott egyedül, hiszen helyet kapott két ketrecbe zárt galamb, egy macska és az itáliai léghajós kedvenc kutyája is.

A felszállást követően a ballon vészesen közel sodródott a környékbeli házakhoz, ezért Lunardi nagy lendülettel dobálta ki a kosárban tartott homokzsákokat, sőt még az egyik kormányzólapátját is a mélybe vetette, hogy elkerülje az ütközést. Amikor sikerrel járt, hatalmas üdvrivalgás köszöntötte, amit ő egy zászló lengetésével hálált meg. 

Az út mintegy három órán keresztül tartott, és Lunardi ballonja közel 130 km távolságot tett meg ezalatt. A repülés során az egyik kormányzólapátját vesztett hőlégballont a szelek egyre magasabbra, a dermesztő hidegbe sodorta. A macska légibeteg lett, majd a hidegtől elkábulva, szinte mozdulatlanul várta a tortúra végét. Lunardi ruháján jégcsapok nőttek, és amikor érezte, hogy lassan elalszik, inkább gyorsan megivott néhány pohár bort és szorosan magához szorította kutyáját.

A vakmerő nápolyi először maga is megrettent a magasságtól és csak fokozatosan mert kihajolni a kosárból, hogy gyönyörködjön a szeme elé táruló kilátásban. Amikor a talajon észrevette egy ismerősét, lejjebb ereszkedett, és kidobta neki az eddigre már teljesen traumatizált macskát. Végül egy kis település mellett ért földet, ahol egy helyi parasztlány segített neki a ballon kezelésében.

Lunardi, vagy ahogy ettől kezdve hívták, a „léghajós fenegyerek” valóságos sztár lett a korabeli Angliában. Az asszonyok kis ballonokkal díszített „Lunardi-szoknyákat” és nagy, felfújt „Lunardi-sapkákat” kezdtek viselni és a hőlégballonozás egyre népszerűbb szabadidős tevékenységgé vált a szigetországban. Lunardi angliai karrierjének végét is szenvedélye okozta: egy alkalommal egy kisfiú kiesett a kosárból, miközben az nápolyi diplomata sétarepülésre vitte. Az eset okozta felháborodás hatására kénytelen volt elhagyni az országot, így ettől fogva Itáliában, Spanyolországban és Portugáliában folytatta látványos hobbiját élete végéig.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2024. ősz: 1944 – A szégyen éve
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
12 450 ft 9 990 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 14 990 Ft
A felemelkedésre kész, mindenre elszánt Lunardi (1785)A hőlégballon mindekit ámulatba ejtett a szigetországbanCsak kivételes esetekben repült egyedül, a képen két utastársával (George Biggins és Letitia Anne Sage) látható

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár