Aldous Huxley

Élete

Huxley egy szellemesnek szánt angliai mondás szerint természettudományos szakkönyvek és magasztos tárgyú költemények közt született 1894-ben. Hiszen a Huxley-származás mellett édesanyja Matthew Arnoldnak, a XIX. század emelkedett stílusú, moralizáló költőjének az unokahúga volt. A Huxleyk tudását és az Arnoldok lelki emelkedettségét együtt örökölte. Angilában nemzedékeken keresztül az volt a vélemény, hogy a Huxley család tagjainál műveltebb embereket alig-alig lehet elképzelni, még aki világhíres természettudós, annak is nagyon szép, világos, igazi irodalmi stílusa van, s verseket - jó verseket - is ír. Nagyapja, Thomas Huxley - Darwinnal együtt a modern biológia megalapítójaként tartja nyilván a tudománytörténet - magánszórakozásként szellemes prózai műveket és biztos verselésű költeményeket írt; bátyja, Sir Julian Sorell Huxley Nobel-díjas oxfordi professzor, a XX. század egyik legjelentékenyebb biológusa, angol és külföldi tudományos társaságok tagja, egy időben az UNESCO főigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémiának is tiszteleti tagja. Világszerte népszerű ismeretterjesztő esszéin és útirajzain kívül két verseskötete költői tekintélyt is biztosított a számára.

Julian öccse volt tehát Aldous Leonard Huxley, aki már egész ifjan népszerű költőnek indult, majd azt hihették, hogy mint nagyapja és bátyja, ő is nagy biológus lesz. De 27 éves korában megjelent Crome Yellow (Nyár a kastélyban) című igen szellemes, szórakoztató regénye, amivel a század jelentős prózaírói közé emelkedett. Idős korában már a kábítószerek legnagyobb pszichológusának tartották.

Huxley félt a technikai fejlődéstől, úgy vélte, hogy az ellenőrzés nélküli fejlesztés vagy lélektelen elgépiesedésbe viszi az emberiséget, vagy csodafegyvereivel elpusztítja az egész földi életet. De a szorongást, a jövendő komor lehetőségeit és az értékek - szépség, jóság, igazság - várható elenyészését is szellemesen, fordulatosan tudta elbeszélni. Szatírája - ha nevettet is - felettébb komor.

Már az elemi iskolában feltűnt rendkívüli memóriája és nyelvérzéke. Középiskolás korában jó formaérzékkel és nagy formatudással verselt. Néhány verse, egy-két tanulmánya már ekkor folyóiratokban jelent meg. Hamar rákapott az autózásra is, diákkorában sora győzött a gépkocsiversenyeken. Két méternél is magasabbra nőtt, a szeme azonban évről évre gyengült, egyre vastagabb szemüveget kellett viselnie. Viselte is, mert nem volt hajlandó abbahagyni az olvasást és az autóvezetést.

Nem sokkal első, nagy sikerű regénye megjelenése előtt nősült, huszonhét éves korában. A fiatal házaspár hosszú nászútra indult, bejárták Olaszországot, Franciaországot, ellátogattak Svájcba is. Ezek az úti élmények, a megismert tájak idővel sorra belekerültek életművébe. Amiként boldog szerelmes házassága, később élete egyéb szerelmes epizódjai is mozzanatokként tértek vissza regényeibe és novelláiba. Társadalmi, lélektani és társadalomkritikai regényei mellett szórakoztató szerelmi regényeket, novellákat, sőt még bűnügyi tárgyú izgalmas történeteket is írt. Idővel tanulságos tényként emlegette, hogy legerotikusabb regénye, A lángész és az istennő meg néhány könnyed színpadi műve több pénzt hozott a számára, mint legnagyobb remekműve, az azonnal halhatatlannak ítélt A vak Sámson. Bármiféle műfajjal játszott, mesternek bizonyult.

Huxley 1937-ben - 43 éves korában - végleg Amerikába költözött a fasizmus közelgő veszélye elől. Hollywood villanegyedében pompás és kényelmes otthont rendezett be. Könyvtárszobáit a leggazdagabb és legrendezettebb olvasmány-rengetegnek hirdette, aki csak látta. Szívesen is látott művelt vendégeket a föld minden tájáról. Az irodalomtól a biológiáig, a földrajztól a lakberendezés művészetéig, a zenétől az építészeti stílusokig változatosan folyt a beszélgetés a vendégekkel. De azokban az órákban, amikor írt vagy olvasott, esetleg fel-alá járkált, gondolkozva a következő művén, senki se jöhetett belső szobáiba. Vendégei ehettek-ihattak, még klasszikus zenét is hallgathattak a lemezjátszón. A házigazda azonban egymagában játszott a gondolataival. Ilyenkor készültek a Huxley-művek.

Amerikában azonban sok minden megváltozott, más témák foglalkoztatták, mint azelőtt. 25 évig élt távol a hazájától. Egy pillanatig se pihent, de alig írt regényt. A film fővárosában élve nem tudott ellenállni a számára merőben új műfajnak: írt néhány forgatókönyvet, leginkább klasszikus angol regényekből, valamint néhány könnyed színdarabot is. Mindezeknél azonban sokkal több esszét a legkülönbözőbb témákban. Amióta Amerikában élt, izgatták a kábítószerek, a vegyi úton történő kábítás lélektani következményei. Különösen a meszkalin és az LSD - ezek az akkor divatos drogok - hatása a testi állapotra és főleg a lelki életre. Ezek mellett azonban egyre jobban érdekelték a különböző misztikus témák. Ugyanúgy nem hitt bennük, mint természettudósként nem hitt a materializmusban. Igazi agnosztikus volt.

Amikor túllépett a hatvanadik évén, az addig egészséges férfi betegeskedni kezdett. Egyre gyengébb lett. Szüksége volt már a pihenő semmittevésre. És lecsapott a váratlan szerencsétlenség. Tűzvész lángolt fel. Megcsodált otthona, benne a nagy hírű könyvtár porrá égett. A tragédia anyagilag nem rázta meg, hiszen gazdag ember volt. De olvasnivalóinak, jegyzeteinek, kedves tárgyainak a pusztulása az amúgy is beteg embert még betegebbé tették. Hamarosan, 1963. november 22-én, Los Angelesben halt meg.

1. Élete
2. Életműve
3. Valósággá vált félelmek és pozitív utópia