Amikor a világ a nukleáris armageddon szakadékának szélén táncolt
2022. október 22. 15:20 MTI, Múlt-kor
60 évvel ezelőtt, 1962. október 22-én Kennedy elnök egy televíziós beszéd során nyilvánosságra hozta a szovjet rakéták kubai telepítésének tényét, és bejelentette, hogy a szigetország köré egy 500 tengeri mérföldes blokádot jelölt ki. A bejelentést követően a világon pánik lett úrrá, az emberiség sosem állt olyan közel egy atomháborúhoz, mint azokban az októberi napokban.
J. F. Kennedy amerikai elnök aláírja a blokád elrendeléséről szóló kiáltványt
Korábban
Az előzmények közel egy évtizedre nyúlnak vissza. Fidel Castro és a vezetése alatt álló kubai felkelők 1953 nyarán kezdték meg a harcot a sokáig Washington támogatását élvező kubai diktátor, Fulgencio Batista ellen, akinek a rendszerét 1959 elején meg is döntötték.
Castro a forradalmi kormány miniszterelnökeként 1960 augusztusában államosította a szigetországban lévő amerikai vállalatok többségét és ezzel kivívta Washington haragját – ezt tetézte, hogy szoros szövetséget épített ki a Szovjetunióval. A keleti blokk vezetése ezt a helyzetet használta ki arra, hogy kalandor akcióval atomfegyvereket juttasson a Föld nyugati féltekére.
1961 tavaszán a kubai vezetés megdöntésére irányuló ellenforradalmi próbálkozások után Moszkva már figyelmeztette az „agresszorokat”, hogy ha folytatódik az amerikai háttértámogatást élvező fegyveres beavatkozás, minden segítséget megad a Kubai Köztársaságnak.
1962. október 14-én a kubai légtérbe küldött amerikai felderítő repülőgépek rakétaállások építését észlelték, amelyekbe hamarosan, akkori jelzés szerint SS-4 és SS-5 típusú közepes hatótávolságú szovjet rakéták kerültek. Az atom-robbanótölteteikkel közvetlenül fenyegették az amerikai területeket, hadászati szinten interkontinentális funkciót töltöttek be, ráadásul kevesebb időt engedtek a „szomszédaiknak” riasztásra és a védelemre. Mindez Moszkva számára nemzetközi presztízsnyereséggel járt.
A Kubába telepített rakéták bemutatása az ENSZ-nek 1962. október 25-én
Október 20-án este az amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy elrendelte a Kuba elleni blokádot, megakadályozandó, hogy a Szovjetunió atomfegyvereket telepítsen a szigetre és ezzel közvetlenül veszélyeztesse az Egyesült Államok biztonságát.
Az elnök parancsot adott országa haditengerészetének: tartóztasson fel és kutasson át minden Kuba felé tartó hajót, ne engedje tovább azokat, amelyek amerikai felfogás szerint támadó fegyvereket szállítanak. A Kuba elleni tengeri blokád bejelentésével egyidejűleg a szigetország területén fekvő Guantánamo amerikai támaszpontra csapaterősítések érkeztek, az Egyesült Államok fegyveres erőit harckészültségbe helyezték.
Washington csak 1962. október 22-én hozta nyilvánosságra a szovjet rakéták kubai telepítésének tényét, amit szovjet részről kezdetben makacsul tagadni próbáltak. Fokozatosan fény derült Komar típusú szovjet rakétás gyorsnaszádok, MiG-21-es vadász- és Il-18-as bombázógépek kubai jelenlétére is, amelyek teljessé tették az Anadir művelet kelléktárát.
Ma már ismeretes, hogy 1962. augusztus 27. és szeptember 2. között Moszkvában Ernesto Che Guevara vezetésével kubai küldöttség járt. Megállapodás született, amelynek alapján 42 közép-hatótávolságú, atom-robbanótöltetű ballisztikus rakéta érkezett Kubába indítóberendezésekkel, 40 ezer szovjet katona kíséretében – a legnagyobb titokban. A rakétákat azonnal az amerikai nagyvárosokra programozták. Kennedy elnök úgy foglalt állást, hogy „az Egyesült Államok elleni szovjet támadásnak minősül, ha Kuba a nyugati félteke bármely állama ellen atomtámadást intéz”.
Az amerikai gép és a szovjet hajó közti távolság választotta el a világot az atomháborútól
Október 23-án az Amerikai Államok Szervezete nagy többséggel elfogadta az Egyesült Államok Kuba ellen meghirdetett intézkedéseit. Fidel Castro rendelkezésére Kubában mozgósítást hajtottak végre és harci készenlétbe helyezték a kubai fegyveres erőket. A szovjet hadseregnél beszüntették a szabadságolásokat, a Varsói Szerződés Szervezetének fegyveres erői „megtették a kiélezett helyzet folytán szükségessé vált intézkedéseket”.
Miután a Kennedy-kormányzat elrendelte a blokádot, a szovjet hajók egy ideig még folytatták útjukat a térséget lezáró amerikai hadihajók felé. A feszültség a tetőpontjára hágott. A világlapok szalagcímekben jelentették be, hogy bármelyik pillanatban kirobbanhat az atomháború. A Kuba felé tartó szovjet kereskedelmi és hadihajók azonban végül nem kísérelték meg áttörni a blokádvonalat, hanem visszafordultak. A válság azonban még nem ért véget, mivel Moszkva nem volt hajlandó ellentételezés nélkül visszavonni a Kubába telepített szovjet nukleáris rakétákat.
Andrej Andrejevics Gromiko (szovjet külügyminiszter) és J. F. Kennedy amerikai elnök találkozása 1962. október 18-án
1962. október 26-án a párt- és állami vezetés első embere, Nyikita Hruscsov közölte: ha az Egyesült Államok kész lemondani a Kuba elleni invázióról, a rakéták hazatelepítésre kerülnek. Egy nappal később azonban ismét feszültté vált a helyzet, amikor Kuba felett lelőttek egy U-2-es amerikai felderítő repülőgépet, sőt, a szovjetek bővítették követeléseik listáját: Amerikának vissza kellett vonnia közepes hatótávolságú rakétáit, amelyek a törökországi bázisokról indítva 5-6 perc alatt érhették volna el Kijevet, és 10-12 perc alatt Moszkvát.
Az Ex-Comm (Executive-Committee), a Kennedy elnök által felállított válságkezelő bizottság ezt az igényt visszautasította, de közölte a washingtoni szovjet nagykövettel, hogy az első ajánlattal egyetért. A szovjetek azzal a feltétellel adták hozzájárulásukat Kubába telepített erőik kivonásához, hogy tárgyalások következnek, majd hajóra rakták és hazaszállították a rakétákat. Ezzel a kritikus helyzet október 28-án megszűnt. Miután az elnök öccse, Robert Kennedy a kulisszák mögött a második ajánlatot is elfogadta, az Egyesült Államok a legnagyobb titoktartás mellett – presztízsveszteség nélkül – kivonta közepes hatótávolságú rakétáit a NATO-tag Törökországból.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
17. A náci Németország jellemzői
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- Már 1918-ban lépéseket tett az egyesülés felé Németország és Ausztria
- 12 ezer, Argentínában élt náci nevét tartalmazó listára bukkantak
- Tökéletes ürügy volt a szabadságjogok megszüntetésére a Reichstag felgyújtása
- A háború utolsó napjaiban megpróbálta átvenni Hitlertől a hatalmat Hermann Göring
- Máig nem tudni pontosan, hány roma áldozata lehetett a holokausztnak
- Miért foglalkoztatták az ikrek az embereken kísérletező náci tudósokat?
- Két falu teljes kiirtásával bosszulták meg Reinhard Heydrich halálát a nácik
- Elhunyt a sobibóri haláltábor utolsó túlélőinek egyike
- Porig égett a történelem első terrorbombázásában Guernica 16:05
- A Képes Krónika díszmásolatát kapta ajándékba Ferenc pápa 15:20
- Más programok mellett egy óriási sárkány legyőzésével köszöntik a tavaszt Óbudán 15:05
- Századokon átívelő grafikai kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban 13:20
- Egy valódi hajótörött ihlette a börtönt is megjárt Defoe Robinsonját 11:20
- A nemesek pártfogása járult hozzá a szabadkőművesség elterjedéséhez 09:05
- Kizárták a pártból az amerikaiakkal barátkozó szovjet katonákat tegnap
- A törökök mellett a szomszédos hatalmakkal is szembe kellett szállnia Hunyadi Mátyásnak tegnap