Higanymérgezés sem állíthatta meg India feltérképezésében a Mount Everest névadóját

Sir George Everest portréja és a róla elnevezett hegycsúcs (utóbbi kép forrása: Wikipédia/ Luca Galuzzi (Lucag)/ CC BY-SA 3.0)

A jómódú családba született George Everest Londonban töltötte gyermekéveit, majd katonai neveltetését követően 16 évesen a Kelet-indiai Társaságnak dolgozva kezdte meg karrierjét Indiában. Az ifjú tüzértisztnek nagyon jó érzéke volt a matematikához, így amikor a britek megszállták Jávát, Everest megkapta a sziget feltérképezésének komoly kihívást jelentő feladatát, amelyet 1814 és 1816 között végzett el.

Sikeres munkájának köszönhetően 1818-tól részt vehetett a brit korona ékkövének tekintett India feltérképezésében is. A britek úgy számoltak, öt év alatt befejezhetik az 1802-ben kezdett felmérést, ám a szubkontinens végül meghaladta várakozásaikat: a munka negyven évig tartott. Nem csoda, hiszen az India déli csúcsában elhelyezkedő Comorin-foktól egészen a 2400 kilométerre északra fekvő Nepálig kellett a lehető legpontosabban háromszögeléssel feltérképezni egy óriási területet.

Everest 1823-ban felettese, William Lambton halála után vehette át főfelügyelőként a projekt irányítását, 1830-tól pedig India főtérképészeként a földmérőket irányíthatta. Everestnek gyakran nehéz terep és változó éghajlati viszonyok között kellett dolgoznia. A munka pedig áldozatokkal is járt.

Everest számos betegséget elkapott, többek közt a tífuszt, a májgyulladást, az agyon és a gerincvelőn kívüli idegek megbetegedésével járó perifériális neuropátiát, nem beszélve a szintén idegrendszeri problémákat, apátiát, valamint depressziót okozó higanymérgezésről. A főtérképész ugyanis, hogy kezelje az európai ember számára szokatlan klimatikus és környezeti viszonyok következtében kialakult betegségeit, higanyt fogyasztott, amelyre akkoriban – tévesen – gyógyszerként tekintettek.

A sorozatos betegségek ellenére fáradhatatlanul és lelkiismeretesen dolgozott, végezte a bonyolult számításokat és számtalan újítással járult hozzá a gigantikus munka sikeréhez, így például Indiában felállított egy műhelyt a geodéziai mérőműszerek javítása céljából, ennek köszönhetően nem kellett azokat állandóan visszaküldeni Angliába, amivel rengeteg időt nyertek.

Több mint száz év telt el a csúcs felfedezése és meghódítása között (a képen Tendzing Norgaj és Edmund Hillary 1953-as csúcstámadása látható, forrás: Wikipédia / Dirk Pons / CC BY-SA 3.0)

Erőfeszítéseit a tudományos életben is elismerték, 1827-ben ugyanis beválasztották a neves angliai tudományos társulat, a Royal Society tagjai közé. Munkáját betegsége miatt nem tudta maradéktalanul elvégezni, így az irányítást tanítványa, Andrew Scott Waugh vette át. A méréseket, amelyek végpontja az észak-indiai Kalianpurban volt, ő fejezte be 1841-ben.

Andrew Scott Waugh tekintete ezt követően a Himalája hófödte csúcsaira szegeződött. A Föld legmagasabb pontjára azonban nem ő, hanem a Bengáliából származó indiai matematikus, Radhanath Sikdar akadt rá 1852-ben. Sikdar és csapata a Himalája XV. csúcsát 8839,2 méter magasnak számolta. Waugh az információk birtokában számolni kezdett és 1856-ban megerősítette indiai kollégája által kapott adatokat.

Waugh mestere utáni tiszteletből a XV-ös csúcsot Mount Everestre akarta elkeresztelni, de Everest, aki sohasem látta azt a csúcsot, ellene volt az elnevezésnek. Az eredményei miatt lovaggá ütött öreg földmérő egyébként azzal érvelt, hogy családneve hindi nyelven nem leírható, és a bennszülötteknek nehezen kiejthető. A Brit Királyi Földrajzi Társaságot azonban nem érdekelték Sir George Everest kifogásai, mert 1865-ben végül elfogadták Waugh javaslatát és Mount Everestre keresztelték a Csomolungmát.

Érdekesség, hogy a világ szinte minden nyelvén elterjedt, a magyar konvencióknak is megfelelő fonetikus kiejtéssel („Evereszt”) ellentétben a világhírűvé vált földmérő valójában az „Ívreszt” kiejtést használta.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2021

• A táskák története
• Magyarországi népszámlálások 1920–1990 között
• Rákosi Mátyás népes családja
• A rock and roll rugói
• Hét pusztító fertőzés
• A művészet megszállottja: Peggy Guggenheim
  
• Magyar szülésznők szerveződése a századfordulón
• A „másik” Rajk
• A gyűjtögető Jan van der Heyden