Galambok bukkantak rá a reneszánsz freskóra

Szivacsok műve az európai reneszánsz

A titkos freskórészletek

"A freskó jelentőségét mutatja, hogy az olasz reneszánsz spanyolországi megjelenésének egyik legkorábbi példája" - nyilatkozta az MSNBC csatornán Fernando Lopez művészettörténész, a valenciai könyvtár munkatársa. "A mesterek által használt freskótechnika - vízfesték felhordása a nedves falfelületre - akkoriban ritka volt Spanyolországban, és ez az alkotás lehet az egyetlen, ami ilyen jó állapotban megmaradt" - közölte a művészettörténész. "A barokk művészek általában már meglevő képek lekapart helyére festettek. De ezúttal hagytak egy légzsákot is, ami merőben szokatlan". Az álmennyezet és a freskó között a legszélesebb ponton mindössze 80 centiméter a távolság, ami épp megfelelő hely egy madárfészeknek.

"Egy művészeti alkotást elfedni egy másikkal: nos, ez örök téma a művészet történetében" - mondta Carmen Lopez, a feltárás másik művészettörténésze. "A divat követésében rendszerint a nők szerznek maguknak érdemeket. De a művészet még a nőknél is inkább divatozik"-  nyilatkozta.

Az olasz műértõ, író és kutató Stefano Sieni szerint Pagano és de Leocadio kevéssé voltak jelentősek, inkább a tipikus reneszánsz művészt képviselték. "Szivacsok voltak, akik jól megszívták magukat környezetük technikájából, művészetéből és társadalmi hatásaiból - majd ezt elvitték külföldre. Megvolt a piacuk, a támogatóik, de nem voltak nagy mesterek" - nyilatkozta Rómában Sieni.

Valencia első katedrálisát 1262-ben kezdték építeni, ám csak a 18. században fejezték be a munkát. A freskó 1481-ben készült, a munkát eltakaró barokk munkát pedig 1674-ben rendelték meg, amikor a templom elöljárói úgy látták, hogy a templom kályhái túlzottan elfeketítették füstjükkel a freskót. A restaurálás után a csoport technikai jelentést készít majd, és a katolikus egyház Valencia Kormányzatával közösen dönti el, hogy eltávolítsák-e az álmennyezetet.

1. Kismesterek a pápák szolgálatában
2. Szivacsok műve az európai reneszánsz