Bár ő maga sosem ment férjhez, jól rálátott korának párkapcsolati viszonyaira Jane Austen
2020. december 16. 18:13 Múlt-kor
245 éve, 1775. december 16-án született Jane Austen, az egyik leghíresebb angol írónő. Hat híres regényében korának társadalmi viszonyait – különösen, ami a nők társadalmi státusának és anyagi biztonságának párválasztásuktól és házasságuktól való függését illeti – maró iróniával, humorral és korát meghaladó realizmussal mutatta be, amivel a kritikusok és az olvasók szeretetét egyaránt máig elnyeri. Életének egyes aspektusai meglehetősen homályosak: mind egy titokzatos betegség, mind egy rejtélyes körülmények közt felbontott eljegyzés máig kérdéseket vet fel.
Korábban
A szegény sorsú tehetség
A délkelet-angliai Hampshire-ben fekvő Steventon nevű faluban született, egy hónappal később, mint szülei várták. Szülei idősebb lányuk, Cassandra társaként üdvözölték világra jöttét. Édesapja, George Austen a falu, illetve a közeli Deane község anglikán plébániáinak rektora volt. Habár előkelő gyapjúkereskedői sorból származott, a családban nemzedékről nemzedékre mindig az elsőszülött fiúgyermek kapta a szülői örökséget, így George és testvérei már szegénységben nőttek fel, amin csak keveset javított a prominens családból származó Cassandra Leigh-vel kötött házassága.
A pár a rokontól átvett rektori megbízáshoz költözött Steventonba, ahol a gyermekek rendszerint a jobb sorsú rokonok látogatásaival értesültek a külvilág dolgairól. E beszámolók nagy hatással voltak a fiatal Jane Austen világnézetére.
1783-ban, amikor Jane hétéves volt, nővérével együtt Oxfordba küldték egy tanítónőhöz, aki aztán Southamptonba is magával vitte őket. Innen még az ősszel hazaküldték mindkét lányt, miután elkapták a tífuszt, amely majdnem végzett is Jane-nel. Néhány évi otthoni taníttatást követően a két lányt egy readingi bentlakásos iskolába küldték, ahol vélhetően írni, szőni-fonni, táncolni, énekelni, illetve francia nyelvre tanították őket, a korabeli női ideálnak megfelelően. Innen még 1786 vége előtt hazakerültek, miután az iskola díja túl magasnak bizonyult a család számára.
Édesapja ekkorra már magántanítóként, illetve földjük műveléséből is jutott némi bevételhez, azonban a család körülményei továbbra is szűkösek voltak. Életrajzírói valószínűsítik, hogy a náluk tanuló fiúk könyveiből Jane is meglehetősen sokat olvashatott, ami tovább növelte a korabeli lányokhoz képest egyébként is szokatlan műveltségét. Emellett édesapja és idősebb fivérei az ő tanítására is fordítottak időt, továbbá az írással tett próbálkozásait sem hátráltatták, annak ellenére, hogy a 18. század végén szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy nőből „valódi” író legyen – legfeljebb hobbiként volt elképzelhető a nők számára az irodalom.
Fontos eleme volt még Austen gyermekkorának a házi színelőadások, amelyeket testvéreivel a birtok csűrében rendeztek. E darabok közt igen sok volt a komédia, ami valószínűleg hatással volt Jane későbbi írói munkásságára. 12 éves korától kezdve a drámaírással is megpróbálkozott, kamaszévei során három művet készített el.
Bizonyos, hogy írni – elsősorban verseket – már ennél korábban elkezdett. E műveiben a mindennapi élet részletei eltúlozva jelennek meg, a női hatalomról és önálló cselekvésről szőtt fantáziákkal együtt. Jane a véglegesnek tekintett változatokat gondosan összegyűjtötte egy végül háromkötetes mű, a Juvenilia formájában.
Tizennégy évesen már regénykezdeményeket szerzett, ezek közül a Szerelem és barátság volt az első 1790-ben. Ebben már a korabeli szentimentális irodalmat parodizálta. Nem sokkal e mű elkészítése után dönthetett úgy, hogy megélhetést próbál kreálni tehetségéből.
Az episztoláris formában felépített Lady Susan után az Értelem és érzelem (1811), a Büszkeség és balítélet (1813), A mansfieldi kastély (1814) és az Emma (1816) végül korának nagyjai közé emelték – azonban, mint kiadásuk éve is jól jelzi, e regények születésük után jóval később jelentek csak meg, és akkor is névtelenül. A névtelenség a korabeli női írók számára arra is eszköz volt, hogy fenntartsák az „úri hóbort” látszatát – az olyan írónőre, aki valódi irodalmi babérokra tört, a korban úgy tekintettek, mint aki feladja nőiességét.
Habár már édesapja is megkísérelte a századfordulón kiadókhoz eljuttatni lánya kéziratait, Jane Austen stílusának sokáig ellenálltak. Végül bátyján, Henryn keresztül sikerült – saját anyagi kockázatára – kiadatni Thomas Egerton könyvkiadójánál.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
3. Az ipari forradalom
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- Ausztál kőművesekre, sztrájkok áldozataira és Szent Józsefre emlékezünk május 1-jén
- A bálnavadászat brutális gyakorlata olajozta be az ipari forradalom fogaskerekeit
- Az ipari forradalom szennyezésének legkorábbi nyomait mutatták ki a Himalája gleccserében
- A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
- Száz évre romba dőlt a kínai gazdaság, miután a britek megszerezték a tea titkát
- Egy chicagói sztrájk halálos áldozatainak emléknapja volt eredetileg május 1.
- Gőzerővel indította el az ipari forradalmat James Watt találmánya
- Meglepő vége lett a ló és a gőzmozdony versenyének 1830-ban
- Mi volt az angol ludditák igazi célja a géprombolással?
- Súlyos társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet regényeiben Aldous Huxley 20:20
- Sokszor napokig viselte ugyanazt a ruhát Hetty Green, a milliárdos üzletasszony 19:05
- Többször vezette ki Franciaországot a válságból Charles de Gaulle 16:05
- Tutanhamon sírjának felfedezésével mindenkit lenyűgözött Howard Carter 15:05
- Olümpiasz sem tudta megakadályozni fia, Nagy Sándor dinasztiájának bukását 09:06
- Inspiráló nőknek is otthont adott a tiszadobi Andrássy-kastély 09:05
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila tegnap
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre tegnap
