Rabszolgák és multik

2003. április 10. 10:38

Rabszolgák építették ki a globális vállalatbirodalmakat

Korábban

Előkelőek nem vagyunk
A Bertelsmann feltárta náci múltját
Dán telepesek és rabszolgatartók

üzleti sikerek

Rabszolgák építették ki a globális vállalatbirodalmakat - írja a rabszolgaság amerikai örökségének és az intézményesített rasszizmus máig ható jelenségeinek nyomába eredő John S. Friedman tényfeltáró újságíró, aki legutóbbi cikkében az Egyesült Államokban az elmúlt években elkezdődött az egykori rabszolgák jóvátételi ügyeiről számolt be. Eddig nyolc ügy került bíróság elé, s ügyrendi döntés is született egy amerikai bíróságon. Ezen kívül még több ezer olyan bírósági ügy várható, melyben egykori rabszolgák leszármazottai indítanak vállalatbirodalmak ellen.

A felperesek egyik ügyvédje, Diane Sammons szerint a rabszolga leszármazottak kárpótlása legalább olyan fontos lépés, mint amilyen az 1958-as "Brown kontra Topekai Iskolaszék, Kansas" ügy volt, melyben a Legfelsőbb Bíróság végül alkotmányellenesnek nevezte az amerikai állami iskolákban alkalmazott a faji elkülönítés gyakorlatát.

Három évvel ezelőtt szövetségi szinten indult eljárás amerikai cégek ellen az összes lehetséges rabszolga leszármazott nevében. Az ügyvédek "igazságtalan meggazdagodásra" és az emberi jogok semmibe vételére hivatkoztak. Pénzbeli kárpótlás helyett azt követelték, hogy a társaságok számszerűsítsék a rabszolgamunkával termelt profitjukat, és létesítsenek pénzalapokat az afro-amerikaiak egészségügyi, nevelésügyi, gazdasági segítésére.

A vádlottak között 17 amerikai nagyvállalat található: pénzügyi intézet (JPMorgan Chase and FleetBoston), biztosítótársaság (Aetna, New York Life), vasúttársaság (Norfolk Southern, Union Pacific, CSX), dohánygyár (R.J. Reynolds, Brown & Williamson) és textilipari cég (WestPoint Stevens) egyaránt. A beadványokat alátámasztó tanulmányok rávilágítanak arra, hogy

a pénzügyi intézetek kölcsönöztek a rabszolgatartóknak és kezelték a rabszolga munkával kapcsolatos pénzügyi tranzakcióit;

a biztosító társaságok a rabszolgákat és az azokat szállító hajókat biztosították,

a vasúttársaságok kényszermunkára fogták a feketéket (ill. korbácsütéssel sújtották az ellenszegülőket),

a dohánygyárak és a textilgyárak pedig rabszolga-munkaerő felhasználásával tettek szert óriási nyereségre.

1619 és 1865 között 8-12 millió afrikai és leszármazottja vált amerikai rabszolgává. A történészek szerint a szállítás során a rabszolgák fele éhen halt - kétötödük 15 év alatti gyerek volt. Tízezrével kerültek jeltelen tömegsírokba.

Deadria Farmer-Paellmann szerint - aki nagyrészt önállóan tárta fel a társaságok és a rabszolgaság kapcsolatrendszerét és maga is ügyvédje az egyik felperesnek - a rabszolgaságból hasznot húzó és ezért beperelhető társaságok száma meghaladhatja a százat is: "Ezek a cégek úgy voltak képesek dollár milliárdokra szert tenni, hogy megloptak és kihasználtak embereket. Az igazság azt kívánja, hogy emiatt úgy vezekeljenek, hogy feltárják a rabszolgasághoz kötődő múltjukat és az elért nyereségeik mértékét."

Az egykori rabszolgák jóvátételének ügye ellentmondásos megítélésű a mai Egyesült Államokban. A CNN, a USA Today és a Gallup 2002 februári közvéleménykutatása jelentős eltérést tárt fel a fekete illetve fehér álláspont között:

A feketék többsége (68%) szerint azoknak az amerikai vállalatoknak, akik rabszolgamunkából gazdagodtak meg, bocsánatot kellene kérniük a rabszolgák leszármazottaitól. A fehéreknek többsége (62%) szerint erre semmi szükség.

A fehér válaszadók kilencven százaléka nem támogatja, hogy a rabszolga leszármazottakat készpénzzel kárpótolják. A feketék 55 százaléka a készpénzes kárpótlást tartja igazán elfogadhatónak.

A feketék háromnegyede szerint a vállalatoknak a rabszolga leszármazottak számára ösztöndíjakat kellene biztosítani. A fehérek többsége (61%) ellenzi ezt.

A peres ügyek nyilvánvalóan új fejezetét nyithatják meg az amerikai feketék történetének, a végeredmény, azaz, hogy társasági elszámoltatás, avagy teljes körű vizsgálat következik-e, csak a felsőbb bíróságokon lefolytatott tárgyalás után derülhet ki.

***
John S. Friedman, a The Nation című amerikai magazin szerzője egyike az amerikai multinacionális vállalatok által elért "üzleti sikerek" nyomába eredő tényfeltáró újságíróknak.

A tűz elrablása (Stealing the Fire) című 1999-es dokumentumfilmjében az iraki atombomba kifejlesztéséhez Szaddam Husszeinnek szigorúan titkos dokumentumokat átadó Karl-Heinz Schaab német mérnök történetét kutatva ugyanahhoz a német vállalathoz jutott el, mely a mai Irak és Pakisztán nukleáris fegyver ellátásában tevékenykedett, a náci Németország atombomba kísérleteihez urániumot szállított, továbbá az SS-szel kötött kizárólagos szerződése révén a Zyklon-B előállításával a legnagyobb közvetlen hasznot húzta a Holokausztból.

Korábban producerként filmet készített a "lyoni hóhérról", az 1987. júl. 4-én Franciaországban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Klaus Barbie-ról.