Tud-e lőni a király?

A házasság még további két és fél évig nem töltötte be elsődleges szerepét, a királyi utód nemzését. Hiába volt köztudott, nemcsak a hivatalos, udvari körökben XVI. Lajos szervi eredetű, fitymaszűkületre visszavezethető impotenciája, amelyhez félénk és esetlen, minden férfiasságot nélkülöző viselkedése is társult, a kudarcot mégis az ifjú királyné számlájára írták, így hát a megbélyegzettség őt sújtotta.

A gúnyiratok szerzői udvari körökből szerezték értesüléseiket, amelyeket sikamlós és otromba stílusban, de ugyanazzal a végkövetkeztetéssel zártak rövidre, mint a királyi párt a hátuk mögött kinevető udvaroncok: nem elég ünnepelt királynőnek lenni, anyává kell lennie annak, aki idegenként, osztrákként a franciák felett gyakorol hatalmat. Innentől már csak egy lépés választotta el a zugírókat attól, hogy a leghajmeresztőbb rágalmakkal fokozzák a korabeli celebek, a „nagyok”, s köztük is a legfőbb élvhajhásznak kikiáltott Marie Antoinette elleni lejárató hadjáratot. Ennek legfőbb témája a királyné szexuális kicsapongása és az élvezetek mértéktelen hajszolása volt, afféle királyi szeretőként, nem érdemesülve a királyné címére.

A király impotenciájának ellenpárjaként a királyné hamar szenvedélyes férfifaló amazonná, sőt, túlfűtött nemiségének következményeképpen nőfalóvá (is) avanzsált a temérdek gúnyirat lapjain. Kicsapongásaiban legfőbb partnere a király testvére, Artois grófja volt, aki – a L’Autrichienne en Goguettes (A becsípett osztrák nő) című szennyirat tanúsága szerint –, miközben hátulról tette magáévá a királynét, trágár szavakat kiáltozott annak „kemény és rugalmas” testéről. A versailles-i kastély mellett a királyné számára berendezett Kis-Trianon kastélyba, avagy a „kéjlakba” elképzelt orgiákban Artois grófja mellett leghűségesebb nőtársai között két bizalmasát, Lamballe hercegnőt és Polignac hercegnőt tették első helyre, s kéjelegve részletezték a Marie Antoinette velük való természetellenes kilengéseit.

A királyné volt 1789 előtt és után is az altesti turkálásra szakosodott francia pornográf szennyirodalom legkedveltebb, és egyben legordenárébban támadott szereplője. Ez odáig fajult, hogy az 1785-ben kirobbant nyakékügyben az egyik elítélt, Jeanne de Lamotte vallomása, amelyet nyomtatásban is megjelentettek, szintén teljes mértékben a szennyirodalom hatását mutatta: ebben – egyebek között – Marie Antoinette és Rohan kardinális intim viszonyának részleteit taglalta, miközben a valóságban a királyné szívből gyűlölte a férfit.

Rohannal kapcsolatban egy másik visszatérő témát is be lehetett dobni, nevezetesen, hogy a királynét ő fertőzte meg nemi betegséggel, ahogy számos más udvari hírességet is. Még ennél is megalázóbb volt Marie Antoinette számára, amikor Jeanne de Lamotte a börtönből megszökve több szennyiratot is kiadott a saját neve alatt, melyekben már leszbikus kapcsolatukról értekezett: „Istenem, micsoda örömökben volt részem azon a csodás éjszakán” – amely a perverzitás netovábbja volt.

Granasztói Olga teljes cikke a Múlt-kor történelmi magazin nyári számában található

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
• 26 éves az Európai Unió
• Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
• Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
• A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
• 10 tény a ruandai népirtásról
• 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
• Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
• Viták a közös európai történelem kapcsán