Picasso: a kubistától a kommunistáig

2013. április 10. 17:10

A 20. század egyik legnagyobb festőegyéniségének tartott Pablo Picasso minden alkotása – legyen az hatalmas, szimbolikus, politikai tendenciájú vászon, mint a Guernica, könnyed antik szépségű rajz, mint az Ovidius-illusztrációk, kubista programkép, mint a lágy színharmóniájú Harlequin, ragasztott papír, vemhes kecskét ábrázoló szobor, dekoratív kerámia vagy a béke jelképeként rajzolt fehér galamb – magán viseli a spanyol temperamentumú, az egyik pillanatban a fasizmus ellen heroikusan küzdő, tragédiát látó, a másik pillanatban pedig bohócként kacagó művész hallatlanul sokrétű egyéniségének jegyeit. Picasso rajzolt, festett, írt, termékenysége nem ismert korlátokat, több tízezer műalkotást készített hosszú élete folyamán. Párizs felszabadulása után belépett a kommunista pártba, de a 40 éve, 1973. április 8-án elhunyt festőóriás ha kellett, szembement pártja iránymutatásával, máskor pedig művészetét latba vetbe állt ki elvbarátjaiért.

Korábban

Már gyerekként zseninek tartották

Pablo Picasso Dél-Spanyolországban, Málagában született 1881-ben, ahol 10 éves koráig élt. A Picasso nevet anyja adta neki, apja akadémikus festő és rajztanár volt. A városi legenda szerint a kis Pablo hamarabb megtanult rajzolni, mint beszélni, s mikor apja először kezébe nyomta az ecsetet, José Ruiz y Blasco állítólag megfogadta, hogy soha nem fog többet festeni. A fiatal Picasso a barcelonai Akadémián tanult, ahol az egyhónapos felvételi vizsgát alig egy nap alatt abszolválta, később pedig a madridi San Fernando Királyi Akadémián töltött egy évet.

következő oldal 1 / 6