Egy korallzátonyon landolhatott Amelia Earhart

A több tucat, Amelia Earharttól származó rádiójel valóban hiteles, állítja egy új tanulmány. A rádióhullámok segítségével történő adattovábbítások csak órákkal azután érkeztek, hogy a pilótanő elküldte utolsó fedélzeti üzenetét.

A The International Group for Historic Aircraft Recovery (TIGHAR) háromnapos konferenciáján bemutatott elemzés új megvilágításba helyezi, hogy mi is történhetett pontosan a legendás pilótával 75 évvel ezelőtt. A kutatók azt tervezik, hogy júliusban egy modern szerkezet segítségével megkeresik a víz alatt a repülőgép darabjait.

„Amelia Earhart nem egyszerűen csak eltűnt 1937. július 2-án. Az eltűnt repülőgépről jövő rádiós segélyhívásainak szövegei hosszú heteken át uralták az újságok címlapjait, a tengerészet és a parti őrség is mindent megtett a felkutatására” – mondta Ric Gillespie, a TIGHAR igazgatója. „A keresés sikertelensége miatt a katasztrófára utaló rádiójeleket hamisnak titulálták és azóta is figyelmen kívül hagyják” – tette hozzá.

Digitális információs rendszereket, modellező szoftvereket és rádióhullámokra vonatkozó terjedési analízist használva a kutatók ismét megvizsgálták a 120 rádiójelet (és a róla készült jelentéseket), amelyeket Earhart repülőgépe 1937. július 2-tól július 18-ig küldött. Arra a következtetésre jutottak, hogy a 120 jelből 57 bizonyosan hiteles volt. A tanulmány eredményei tehát arra utalnak, hogy a légi jármű a kerekein állt valahol a szárazföldön az eltűnését követő néhány napban.

Earhart az utolsó üzenetet 1937. július 2-án helyi idő szerint 7:42-kor küldte a levegőből a csendes-óceáni Howland-sziget felé tartva. A pilótanő navigátorával, Fred Noonannal rekordkísérletre készült, amelynek keretében az Egyenlítő mentén akarta körberepülni a Földet.

Az elküldött üzenetben szereplő koordináták valószínűleg tévesek voltak, s nem a Howland-sziget, hanem a Gardner-sziget (mai nevén: Nikumaroro) felé tartottak. A Csendes-óceán délnyugati részén elhelyezkedő, ma a Kiribati Köztársaság tagjaként szereplő lakatlan korallzátonyon sikeresen landolhattak a kutatók szerint, majd később ugyanitt halhattak meg „hajótöröttként”. A TIGHAR tudósainak hipotézise szerint a kényszerleszállást túlélők addig küldhették a rádiójeleket, amíg az ár le nem mosta a zátonyról a repülőgépet és utasait. Mindez az előtt történhetett, hogy a haditengerészet gépei átfésülték a terepet.

Az adatok továbbítása 3 frekvencián történhetett: 3105 kHz, 6210 kHz és 500 kHz. Az első frekvencián küldött üzenetet dekódolni tudták Nicaraguában, ám hang nem társult hozzá. A vizsgálatok szerint a rádióüzenetek továbbítása csak akkor volt kivitelezhető, ha a repülő motorja járt és a víz szintje nem érte el az eszközt.

A kutatás szerint a kényszerleszállás idején és az azt követő néhány napban az apály miatt a víz szintje bizonyosan nem érte el a rádió magasságát, így rendesen működhetett. Mindezt alátámasztja, hogy több, egymástól távoli helyszíneken is – az Egyesült Államokban, Kanadában, a Csendes-óceán különböző pontjain – befogták a rádióadást, amelyen egy nő angolul kért segítséget. Honolulu július 5-én például a következő üzenetet vette: „281 észak Howland, KHAQQ hív, már nem sokáig tartunk ki, a víz folyamatosan emelkedik.”

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2022

• A szeretet mártírjai – megjelent a Múlt-kor téli száma
• Maksymilian Kolbe atya önfeláldozása
  
• Az embermentő Jane Haining
  
•  Sisi unokahúgának botrányos emlékiratai
  
• Diego Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában
  
• Karikás Mihály és a Kis Pipa
• A fordulatra képtelen fenegyerek: Grósz Károly
  
• A Szentföld egy magyar tiszt szemével
  
• Clara Schumann – A nő, akinek először sikerült