Berlini fal: miért hazudott Walter Ulbricht?

1989. november 9-én Günter Schabowski, a hajdani kommunista állampárt, az NSZEP politikai bizottságának tagja sajtóértekezleten jelentette be, hogy az akkori NDK utazási könnyítéseket vezet be. Egy kérdésre válaszolva - némi zavarodottsággal - azt is hozzátette, hogy azonnali hatállyal. Ez utóbbi kijelentésre állítólag nem volt felhatalmazása, mindenesetre feltartóztathatatlan lavinát indított el. Kelet-berliniek százezrei valósággal megrohamozták a határátkelőket, hozzákezdve a két városrészt 28 éven keresztül mesterségesen elválasztó fal lebontásához.

A másik sajtóértekezletre kereken 50 évvel ezelőtt, 1961. június 15-én került sor, és azt a keletnémet kommunista állam hajdani államfője, az NSZEP akkori főtitkára, Walter Ulbricht tartotta. A kettéosztott Berlinben akkor már rendkívüli módon kiéleződött a feszültség a keleti és a nyugati övezet között, a szovjet ellenőrzés alatt álló keleti szektorból egyre többen menekültek a szövetségesek által ellenőrzött nyugati övezetbe.

A sajtóértekezletet ilyen körülmények között maga Walter Ulbricht kezdeményezte, és azon a krónikák szerint több mint 300 újságíró vett részt. Mindenki azt várta, hogy a kommunista vezető konkrét javaslatokkal áll elő, egy nyugat-berlini újságíró visszaemlékezése szerint azonban Ulbricht "több mint egy órán keresztül beszélt , és semmi újat nem mondott." Legfőbb követelése az volt, hogy a nyugat-berlini hatóságok zárják be azt a menekülttábort, amely kelet-berliniek ezrei számára jelentett menedéket, sürgette továbbá, hogy a kelet-berlini hatóságok a Nyugat-Berlinbe tartó, illetve onnan induló légi közlekedést is ellenőrizhessék, hasonlóan a vasúti és a közúti közlekedés számukra engedélyezett ellenőrzéséhez. Sürgette továbbá, hogy szüntessék meg a három nyugati szektor általa tisztázatlannak tartott státusát, és egy önálló "szabad várost" hozzanak létre.

Az első nyugati újságíró már el is hagyta a termet, amikor a kommunista kormány sajtófőnöke kérdéseket engedélyezett. A Frankfurter Rundschau berlini tudósítója pedig azt kérdezte Ulbrichttól: vajon az általa javasolt "szabad város" azt jelentené, hogy az államhatárt a Brandenburgi kapunál hoznák létre?

A krónikák szerint a kommunista állam vezetője válaszában kijelentette: a kérdést annak jeleként értelmezi, hogy Nyugat-Németországban sokan vannak olyanok, akik azt szeretnék, hogy az NDK fővárosában egy falat hozzon létre. A főváros építőmunkásai azonban lakásépítéssel vannak elfoglalva, munkaerejüket erre használják - folytatta Ulbricht, majd rövid gondolkodás után hozzátette: "Senkinek sem áll szándékában falat emelni" (Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten). Alig két hónappal később, 1961. augusztus 13-án a keletnémet hatóságok előbb szögesdrótokkal, majd betonelemekkel hozzákezdtek a berlini fal felépítéséhez.

Történészek ma is vitáznak azon, hogy mindez nyelvbotlás volt-e vagy egy stratégia része. Többségük azon a véleményen van, hogy az utóbbi. A szakértők ma is igyekeznek kideríteni, hogy mi volt az igazság Ulbricht hazugsága mögött.

Az ominózus sajtóértekezleten az újságírók nem is figyeltek fel az ott elhangzottakra. Senkinek nem tűnt fel, hogy - mint vélekedtek - Walter Ulbricht "legnagyobb titkát" fecsegte ki. A keletnémet kommunista vezető ugyanis már hónapokkal korábban "házalt" az akkori Varsói Szerződés vezetőinél azzal a tervével, hogy Berlin két részét egy mesterséges határral válasszák el, és így fékezzék meg a menekültek áradatát. Csakhogy június 15-én még nem volt meg mindehhez az akkori szovjet vezető, Hruscsov jóváhagyása.

A Berlinben is elismert amerikai Németország-kutató, Hope Harrison a közelmúltban megjelent, Ulbricht fala című könyvében azt fejtegette, hogy a sajtóértekezleten Ulbricht részéről egyfajta "freudi elszólás" történt, és akaratlanul is elárulta dédelgetett álmát. Az ugyanis a szerző szerint bizonyított volt, hogy a keletnémet vezető hosszabb ideje fáradozott a mesterséges határ létrehozásán.

Egy tekintélyes berlini politológus, Hannes Adomeit szerint Ulbricht szándékosan hazudott a sajtóértekezleten. Mégpedig két - egymással szögesen ellentétes - indítéka lehetett. Az egyik az, hogy a keletnémet lakosságot igyekezett megnyugtatni a kategorikus cáfolattal. Ez egyébként nem siekrült neki, mert júliusban tovább növekedett az NDK-ból menekülők száma. Adomeit szerint ugyanakkor nem kizárt az sem, hogy Ulbricht épp az ellenkezőjét akarta elérni. Mégpedig azt, hogy elősegítse a menekültáradat további növelését, és ezáltal nyomást gyakoroljon Hruscsovra a határzárhoz szükséges engedély érdekében.

A szövetségi archívumban található, Walter Ulbrichtra vonatkozó iratok egyik értelmezést sem erősítik meg. A Nyugat pedig csak 1961. augusztus 13. után döbbent rá arra, hogy két hónappal korábbi sajtóértekezletén az egykori keletnémet kommunista vezető valójában hazudott.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. Hunyadi Mátyás uralkodása
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Oroszlánrészt vállalt Mátyás királlyá választásában Szilágyi Erzsébet
• Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete
• Bár kevés biztosat tudunk róla, rendkívül fontos szerepet játszott a magyar történelemben Szilágyi Erzsébet
• Magyarország történetéről szóló, elveszettnek hitt 16. századi kéziratot vizsgálnak a BTK kutatói
• A befolyásolható ifjú király előbb esküt tett Hunyadi Lászlónak, majd kivégeztette
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
• A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
• A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből