Núbiai múmiák árulkodnak a modern kori 'pestisről'
2011. május 25. 08:27
A Nílus mentéről származó 1500 éves múmiák megvizsgálásával a szakemberek arra próbáltak választ adni, hogy a régi öntözőberendezések hogyan járultak hozzá a világszerte 200 millió embert megfertőző vérmételykór (bilharziózis) elterjedéséhez.
Korábban
A Szudán északi, illetve Egyiptom déli területének metszéspontján elhelyezkedő núbiai királyságból származó múmiákon végzett vizsgálatok segítségével betekintést nyerhetünk, hogy a környezet emberi kéz által történt megváltoztatása milyen hatással volt a betegségek megszaporodására.
A megvizsgált Wali Halfi-múmiák közül minden negyedik Schistosoma mansoniban szenvedett, amely feltehetően az öntözőtechnikákkal áll összefüggésben. „A prehisztorikus népek esetében általában azt szoktuk mondani, hogy őket a környezet a kegyeibe fogadta, a körülmények pedig adottak voltak” – magyarázta Amber Campbell Hibbs, akinek tanulmánya az American Journal of Physical Anthropology legújabb számában jelent meg. „A dolgozat azonban azt állítja, hogy eleink ugyanúgy képesek voltak környezetük megváltoztatására, mint mi, ami ráadásul hatással volt az egészségükre is” – tette hozzá.
A schistosomiasis (bilharziózis, vérmételybetegség) egy parazitikus fertőzés. Édesvizekben a húgyhólyagból, belekből kiürült férgek petéi kikelnek és megfertőznek bizonyos édesvízi csigafajtákat, amelyekben tovább szaporodnak. A fertőzött csigák sok apró, szabadon úszó lárvát bocsátanak ki, amelyek képesek áthatolni a vízzel érintkező emberi bőrön.
A fertőzés vérszegénységet és krónikus gyulladást okozhat, amely gátolja az emberi növekedést és a kognitív fejlődést, roncsolja a belső szerveket, s megnöveli más betegségek kockázatát. A vérmételybetegség a malária mellett társadalmi-gazdasági szempontból az egyik legpusztítóbb fertőzés a világon.

A Kulubnarti népcsoport 1200 éve élt Núbiában, abban az időben, amikor a Nílus a legmagasabb ponton tetőzött, az öntözés pedig még ismeretlen volt – legalábbis a régészeti bizonyítékok hiánya ezt mutatja. A Wadi Halfa nép ennél jóval délebbre telepedett le, itt a Nílus is alacsonyabb volt, a csatornarendszer pedig a termesztett növények öntözését szolgálta.
A szövetminták elemzése azt mutatja, hogy míg a Kulubnartik között 9, addig a Wali Halfak esetében 25 százalék volt a fertőzöttek aránya. Az öntözőcsatornák által összegyűjtött állóvíz a Schistosoma mansonit terjesztő csigáknak kedvezett. A vérmétely másik fajtáját, a Schistosoma haematobiumot pedig olyan csigák terjesztették, amelyek a szabad folyású, oxigéndúsabb vizekben szeretnek élni.
Támogasd a
szerkesztőségét!

történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.


nyár
Múlt-kor magazin 2014
- Mussolini szeretőjének titkos naplója
- Szexualitás a görög és római vallásokban
- Magyar fürdők és kettétört mankók
- Erotikus és irodalmi lap lett a magyar ős-Playboy
- "Inkább a szexről beszéljenek, mint az áremelésről"
- Az egri vár régészeti kutatásának története
- Középkori kolostorok szemérmetlen titkai
- Azok a csodálatos Gindly lányok
- Templomerődök Erdélyben
- 10 érdekesség a kártyajáték múltjáról tegnap
- Tiltott falatok: a sertéshús-tabu vallási és kulturális gyökerei tegnap
- Különleges kelta tőrre bukkantak Lengyelországban tegnap
- Kivétel nélkül mindenkin segített „a szegények püspöke” tegnap
- Olaszok a két világháború közötti Magyarországon tegnap
- 500 év után találták meg az elveszett reneszánsz festményt tegnap
- Történelem és nyelvészet: a gladiátor szó nyomában tegnap
- Több ezer éves temetkezések kerültek napvilágra Franciaországban tegnap