Autópálya veszélyezteti az abók örökségét

A Jordan-folyó partja fontos találkozóhely volt az őslakosok számára, ahol a különböző törzsek kereskedtek, ceremóniákat tartottak és elásták halottaikat. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, hogy még 1828-ban is, 25 évvel az európai kolonizáció után is használták a helyet.

Az ásatás azután vette kezdetét, hogy abó csoportok kifogással illették a Jordan felett átívelő híd megépítését, amely egy négysávos sztráda részeként kerülne átadásra. A régésztársadalmat természetesen érzékenyen érintette a tervezett beruházás. „Könnyen lehet, hogy az ásatás a történelem eddig ismeretlen részleteit tárja fel, s megmutatja a homo sapiens elterjedésének útvonalát” – mondta el az ásatások vezetője, Rob Paton. A tasmaniai kormány azonban fittyet hányt a régészek ellenvetéseire, s váltig állítja, hogy a híd építésével nem tesznek kárt a régészeti leletekben.

Mielőtt a gyarmatosítók birtokba vették a szigetet, a Jordan-völgy nagy része az abók egyik lakhelye volt, a víz gazdag volt halban, az emberek pedig kengurukra vadászhattak.

A régészek szerint a régészeti leletek újraírhatják az abók történetét Tasmaniában és Ausztráliában. Az eddig végzett nyolc próbaásatás során 1440 tárgyra bukkantak, s becslések szerint további három millió régészeti leletet rejthet a föld. „Ezek a tárgyak mindennapos használatra készültek, amelyek igen ritka felfedezéseknek számítanak. Ezáltal nemcsak azt tudjuk meg, hogy miként éltek az abók, hanem a világ más tájain élő, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek életébe is betekintést nyerhetünk” – mondta el Michael Mansell, a Tasmaniai Abó Központ jogi igazgatója.

Miután a tasmaniai kormányhoz intézett felszólítások süket fülekre találtak, az érdekvédők most a szövetségi kormány közbenjárását kérik. Mansell egyenesen „kulturális vandalizmussal” vádolta meg a tasmaniai kormányt: „Úgy gondoltuk, hogy hozzánk hasonlóan ők is izgatottan figyelik a fejleményeket, de a kormány csak az autópálya egyik akadályaként tekint az ásatásokra. Semmi olyat nem becsülnek, ami távol áll az ő fehér kultúrájuktól. Számukra az a szent, s ezt az abó kultúra fölé helyezik” – panaszolta a jogi igazgató.

Tasmaniában a 19. század elején kezdték szisztematikus összegyűjteni, legyilkolni, illetve hajóval elszállítani a bennszülötteket. A szigeten kevés nyoma maradt az abók kultúrájának, így a folyóparti lelőhely – amely mintegy három-négyszáz ember rendszeres találkozóhelye volt – rendkívül ritkának számít; az érdekvédő szervezetek ezért most azt szeretnék, ha nemzeti örökséggé nyilvánítanák a területet.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

23. A reformáció és a katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Brutális boszorkányüldözésbe torkollott a király rögeszméje a 16. századi Skóciában
• A leves, amely megállított egy háborút
• Nem a vallási ellentétek okozták VIII. Henrik szakítását Rómával
• Példát mutatott a világnak Erdély a vallási toleranciában
• A vallásszakadást szentesítette az első vallásbéke
• Családja a végsőkig ellenezte Szalézi Szent Ferenc papi hivatását
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Válás és vallásszakadás – így született meg az anglikán egyház