Problémákkal emlékeznek az abó egyenjogúságra

Az ausztrál nagyvárosokba áramló turistáknak adott útikönyvek és várostérképek a mai napig nem ábrázolják az őslakos közösségek lakóhelyeit, amiket vagy lakatlan területként, vagy parkként jelölnek. A szavazás évfordulójának közeledtével a bennszülött aktivisták ezért arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a mulasztás ékes bizonyítéka azoknak a problémáknak, amelyekkel még mindig szembe kell nézniük. `Azt hiszem, azt szeretnék, ha eltűnnénk, így már nem jelentenénk problémát a számukra` - véli William Tilmouth, a `városi táborokként` ismert bennszülött közösségeket irányító Tangentyere Tanács vezetője.

Az őslakosok és fehérek megbékélésének szimbóluma

Alice Springsben a fekete és fehér közösségek a mi napig kölcsönös bizalmatlanságban, teljesen "külön világban" élnek, amelyek csak ritkán keresztezik egymást, holott az ausztrál bennszülöttek művészete fontos szerepet játszik a város turizmusában. Nagy az ellentét az 1967-es szavazást követő optimizmussal szemben, amikor az ausztrálok 90,77%-a arra voksolt, hogy töröljék el az alkotmányból az ausztrál őslakosokat diszkrimináló rendelkezéseket. A népszavazás teljes jogú állampolgároknak ismerte el a bennszülötteket, akiket végre első alkalommal a népszámlálás során is számba vettek. Ezzel véget vetettek annak a korábbi gyakorlatnak, amely az őslakosokat az ország őshonos vadállományához, a kenguruk és a koalák közé sorolta.

A szavazást polgárjogi kampány követte, amelynek alapjául az amerikai fekete polgárjogi aktivisták, például Martin Luther King munkássága szolgált. Szabadságmeneteket (freedom rides) szerveztek a buszokon, hogy rávilágítsanak a távoli őslakos közösségek problémáira.

Negyven év múltán a hivatalos statisztikákból azonban az derül ki, hogy az Ausztráliát 50 ezer éve lakó abók helyzete ettől nemigen javult. A 470 ezer őslakos Ausztrália népességének 2,3%-át adja, de arányuk csak a bebörtönzött rabok között 25%-ra tehető. A gyermekhalandóság és a szívkoszorúér-megbetegedések aránya háromszor akkora a bennszülöttek körében, mint a nem őslakos ausztráloknál. Az ausztrál Egészségügyi Társaság (AMA) adatai szerint az egészségügyi rendszerben tapasztalható "intézményesített rasszizmus" következtében a bennszülöttek 17 évvel korábban halnak meg, mint a népesség többi része. Az Új-Dél-Walesi Egyetem tanulmánya nyíltan fogalmazta meg a problémát: szerintük az ausztrál bennszülöttek egészsége 100 évvel elmarad a többi ausztrál lakos egészségétől, és az őslakos férfiak várható élettartama Új-Dél-Wales egyes területein csupán 33 év.

A táborokban élő mintegy 3000 ausztrál őslakos is óriási szociális problémákkal küzd: általánossá vált az alkoholizmus, a családon belüli erőszak és a fiatalok körében a benzinszipózás. Hivatalosan 18 tábor létezik, némelyik alig 1,5 km-re Alice Springs központjától, ezenkívül van még két nem hivatalos terület, ahol bennszülött viskók (humpy) állnak. Tilmouth elmondása szerint néha 30 ember zsúfolódik össze egyetlen házban, amikor más közösségekből látogatók érkeznek, akik akár három hónapig is itt maradnak. A táborhoz vezető úton nincs semmiféle útjelzés, amely mutatná, hogy a közelben emberi település található, bár a városi hatóságok az úton fekvő szemétlerakót megjelölték.

Az elmúlt hónapokban a bennszülöttek körülményeinek javítására vonatkozó különböző vélemények ideológiai csatatérré változtatták Alice Springs városi táborait. John Howard kormánya 60 millió dollárt ajánlott fel az infrastruktúra fejlesztésére, Mal Brough, az őslakosok ügyiért felelős miniszter pedig az ún. megosztott felelősség mellett érvelt, amely megszüntetné az őslakos közösségek függőségét saját életük alakításában. Vagyis a bennszülöttek is ugyanolyan felelősséggel tartoznának otthonaikért, mint a nem őslakos ausztrálok. Az őslakosok azonban elutasítják ezt a megoldást, meg akarják őrizni az otthonaik feletti ellenőrzést, és azzal vádolják a kormányt, hogy visszatér a korrábbi időszakok paternalista politikájához.

Az ország központjában a táborok nyomasztó szegénysége közepette néha felsejlik egy halvány reménysugár. Ilyen az Alice Springstől délre fekvő Larapinta völgyi táborban működő Yarrenyty-Arltere Oktatási Központ. Bár a kerítésen az alkoholfogyasztást és szipózást tiltó táblák vannak, a központ tele van bennszülött fiatalokkal, akik hagyományos festészettel foglalkoznak, órákra járnak és kosárlabdáznak. Tilmouth ezért úgy véli, hogy az abó és a fehér lakosság közötti megbékélés lehetséges, de az elmúlt 40 év tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a folyamat csak lassan és fokozatosan mehet végbe.