Tagadja az ír katolikus egyház a Claudy-merénylet konspirációs szálait

Sean Brady bíboros szerint James Chesney atya Donegalba való áthelyezése nem akadályozhatta meg a rendőri szerveket abban, hogy letartóztassa vagy kihallgassa a „Véres Hétfőnek” is nevezett Claudy-támadás (1972. július 31) egyik fő gyanúsítottját.

Ennek most az ellenkezőjét állítja Al Hutchinson, Észak-Írország rendőri ombudsmanja, aki szerint a katolikus egyház és a kormány is védelmébe vette a papot. A katolikus egyház elöljárói elfogadták a minap nyilvánosságra került jelentést, s mélységesen sajnálják, hogy a kilenc halálos áldozatot – köztük egy fiatal lány életét – követelő, további harminc sérülttel járó támadásban egy papjuk is közreműködött. „Az ügyet alaposan meg kell vizsgálni és a végére kell járni” – jelentették ki az egyház képviselői.

A papi vezetők azt állítják, hogy a katolikus egyház már az összes birtokukban levő iratot az ombudsmani hivatal nyomozóinak rendelkezésére bocsátotta, s továbbra is fenntartják azon álláspontjukat, amely szerint már akkor is kérdőre vonták Chesney atyát a merényletben betöltött szerepével kapcsolatban, de ő tagadta bűnrészességét. Az egyház továbbá megismételte, hogy nem állt szándékukban a nyomozó hatóságok munkáját hátráltatni, amikor társukat Írországba küldték.

„Soha nem tévesztettük szem előtt a támadás emberi áldozatait” – írta egy közleményben Brady bíboros és Derry Seamus Hegarty püspök, amely így folytatódott: „Kilenc ember halt meg, köztük gyermekek, sokan megsebesültek. Mások otthon nélkül maradtak, és üzletük, vállalkozásuk ment tökre. Az egész falu kis közösségét sokkolta az ártatlan embereken elkövetett brutális támadás. Chesney atya ugyan már halott, ezért igazságot már a túlvilág fog szolgáltatni”.

A Hutchinson-féle jelentés a következő megállapításokat tartalmazza: a nyomozók szerint Chesney atya volt az IRA műveleti irányítója Derry déli részén, aki a Claudyban elkövetett támadás elsőszámú gyanúsítottjának számít. A letartóztatására vonatkozó felszólítást az észak-ír rendőrség (RUC) speciális osztályának egyik munkatársa visszautasította, mondván, „az ügyet már kézbe vették”. Ugyanez a rendőrtiszt később a kormányzathoz írt levelében azt kérdezte, hogy mit kell tenni a veszélyes pap ártalmatlanítása érdekében, s felvetheti-e a kérdést a katolikus egyházi hierarchián belül.

1972. decemberben William Whitelaw külügyminiszter Conway kardinálissal találkozott, kettejük beszélgetésekor pedig elhangzott, hogy „a bíboros tudja, hogy a pap egy nagyon rossz ember, s meglátja, mit tud tenni az ügyben”, majd az egyházi vezető felvetette Chesney atya Donegalba küldésének lehetőségét, amelyet egy 1972. december 5-i keltezésű naplóbejegyzés is alátámaszt.

Chesney atyát az ír határon át 1973 végén szállították Donegalba, s ettől az időtől fogva már nem celebrált misét Észak-Írországban. A papot hét évvel később érte utol a halál, a rendőrségnek pedig végül soha nem sikerült kihallgatnia. Hutchinson szerint a rendőri szervek nem voltak olyan információ birtokában, amellyel elejét vehették volna a támadásnak, de a RUC azon döntése, hogy a kormány közbenjárásával az egyházzal együtt kívánja megoldani az ügyet, végzetesnek bizonyult.

Az ombudsman leszögezte, hogy a tényeket összefüggésben kell nézni, s nem szabad azokat kiragadni a kontextusból: „Tény, hogy 1972 a Bajok (Troubles) legrosszabb éve volt, egy pap letartóztatása pedig csak rontott volna a biztonsági helyzeten, de a rendőrség ugyanakkorát hibázott, amikor nem nyomozott egy terroristagyanús személy után, s ennek később súlyos következményei lettek”.

A vizsgálatok nyomán az ombudsman arra jutott, hogy nem állapítható meg sem az egyház, sem a kormány, sem pedig az állam bűnössége az ügyben, de a RUC kérésének elfogadása morális problémákat vet fel, amely később újabb vitákat generálhat.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
• Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
• A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
• Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
• A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
• A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
• Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
• Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
• Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs