Restaurált herendi kancsópár a hónap műtárgya

A két, természeti elemet, a levegőt és a vizet szimbolizáló kancsó előképei 18. századi remekművek, egy öt darabos készlet darabjai, melyeket Johann Joachim Kändler tervezett 1741-1742 között. A XV. Lajos udvarának diplomáciai célú ajándékul szánt edényeket, a tervezés és kivitelezés remekeit, mind a mai napig a gyár leglenyűgözőbb termékei között tartják számon, amelyeket kisebb módosításokkal, több mint száz éven át gyártott a Meisseni Porcelán Manufaktúra.

A neves mester négy elemet megjelenítő, allegorikus díszkancsó sorozatát Fischer Mór, a Herendi Manufaktúra gyártmányainak sorába felvette, és a replikák, melyek már a meisseni gyár 19. századi termékei alapján készültek, a Magyar Nemzeti Múzeum épületében megrendezett 1846-os Iparmű Kiállításon nagy sikert arattak.

A múzeum gyűjteményében lévő "Víz" és "Levegő" elnevezésű kancsókat korábban már restaurálták, melynek során letört, elveszett díszítményeik nagy részét pótolták. Újrarestaurálásukra a kiegészítések formai pontatlansága, újabb törések és hiányok keletkezése miatt került sor.

Hugyecsek Balázs restaurátor munkája során kiderült, hogy a kancsókat a szokásosnál alacsonyabb, maximum 1100 Celsius fokon égették ki, viszont az égetés illetve az úgynevezett hőn tartás hosszabb ideig tartott. Erre azért lehetett szükség, mert a nagy súlyú tárgyak magas tüzű égetésnél deformálódhatnak, mint azt a kancsók, a Herendi Porcelánművészeti Múzeum formatárában őrzött megrogyott és formai elváltozást szenvedett példányai is bizonyítják. A formatárban ép darabokat is őriznek, az ezekről vett szilikonnegatívok segítségével a hiányzó illetve a korábban nem megfelelően kiegészített plasztikus részek pótlásai hitelesen elkészíthetők voltak. Az előző restaurálás során nem kutatták fel a mintapéldányokat, így több hiányzó részt tévesen egészítettek ki, például az egyik, eredetileg fúvós hangszert tartó figura kezébe hárfát helyeztek.

Az új kiegészítések töltött epoxigyantából készültek. Méretre igazításuk és alapszínük felfestése után felragasztásuk következett, szintén epoxigyantával. A pótlásokon a porcelán retusálása akrilfesték és retuspisztoly alkalmazásával, a tónusozás ecsettel felhordott akrilfestékkel történt. A retusált részekre kétkomponensű akril-poliuretán védő lakkréteg került.

A tárgyak a Megmentett műkincsek 2010 című, a Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatóinak diplomamunkáit bemutató kiállításon láthatók. A kiállítás nyár végéig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum első emeleti kiállító termeiben.

A kiállításról a múzeum oldalán

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

1. A középkori város és a céhes ipar
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• A felnőttek több mint tizede szenvedhetett rákos megbetegedésben a középkori Angliában
• Valóban annyira mocskosak voltak a középkori emberek?
• Miért hordtak röhejesen hosszú orrú cipőket a középkorban?
• A légszennyezés már a középkorban is fenyegette az emberek egészségét
• A római maradványoktól a sártengerekig – milyen volt a középkor útjain közlekedni?
• Valóban nem ittak vizet a középkorban?
• Az EU középkori elődje: a Hanza-szövetség
• Többet dolgozunk, mint a középkori jobbágyok
• Hogyan lett a középkor a sajtkészítés virágkora?